Másodszor rendezték meg Szentgotthárd-Rábakethelyen a karitász nagyböjti zarándoklatát

– Az előző évben a koronavírus árnyékában egy kicsit visszafogottabban tudtuk megtartani ezt az eseményt, a létszám is szerényebb volt. A járványveszély miatt a templomokba sem mehettünk be. Tavaly csak a karitászcsoportok vezetői jöhettek el, most sokkal többen vagyunk, mindenhonnan érkezett egy kis csapat, ez örvendetes – mondta Bodorkós Imre szentgotthárdi plébános, aki maga is részt vett a virágvasárnap előtti pénteken megtartott zarándoklaton. 

Az atya azt is hozzátette: szeretnék hagyománnyá tenni a programot, amelynek célja, hogy lelki élményt ajándékozzon, hiszen a karitászmunka mellett nagyon fontos az is, hogy biztosítsák az imádságos hátteret és a találkozás lehetőségét. A zarándoklat a rábakethelyi Mindenszentek templomtól indult, ahol annak idején a boldoggá avatott Brenner János atya szolgált, és ahonnan utolsó földi útjára is elindult 1957 decemberében. – A vértanúság útján haladunk, ahol tizennégy stáció van. Ennyiszer állunk meg majd utunk során, mindegyik állomásnál egy ének, imádság vagy elmélkedés hangzik el. 

A zarándoklatot a zsidai Jó Pásztor kápolnánál fejezzük be, ahol egyéni és közösségi imára lesz lehetőség – tájékoztatott az indulás előtt Bodorkós Imre atya. A keresztút résztvevői a szenvedő Krisztus útját járva gondoltak a szükséget szenvedőkre, a betegekre, az egyházmegyei karitász intézményeinek betegeire is, nekik ajánlva zarándoklatukat, imádságaikat. A keresztúton ott volt dr. Székely János megyés püspök és Tuczainé Régvári Marietta, a Szombathelyi Egyházmegyei Karitász vezetője is. A program a házigazda szentgotthárdi karitászcsoport szerény, böjti jellegű szeretetvendégségével ért véget.