Még a szarvasuk is bejáratos az Ostffyasszonyfán élő grófi család kastélyába - fotók

Mikor megérkezünk a Schallenberg-birtokhoz, egy ízig-vérig úrinő fogad bennünket szeretett állatai körében. Hamar kiderül számunkra, hogy itt bizony nem csupán állat és ember viszonyáról van szó, a négylábúak mind szerves részei a családnak. Marianna elsőként a kastély földszintjére invitál bennünket, ahova nemcsak hogy a kutyáknak van bejárása, a család első, majd második Bambija és most Hubertus, a szarvas (családi becenevén Hubi) is rendszeresen belátogat. A patásokat a barokk kastély lépcsői sem hozták sosem zavarba – árulkodik erről egy, az épület halljában elhelyezett fotó, amin Hubi éppen a csigalépcső tetejéről kacsint vissza ránk. 

Ahhoz, hogy megértsük, honnan az állatok iránt érzett hatalmas szeretet, Marianna gyermekkorába kell visszatekintenünk. Nagyszülei a Hortobágyon éltek, ahol Marianna rengeteg időt töltött az állatok közelségében. Már gyerekként is minden védtelen kisállatot megszánt, szerette volna az összeset befogadni.

 – Mindig nagyon együtt éreztem velük, sosem akartam az állatok halálát, csak a jólétüket és a boldogságukat – magyarázza a grófné. A sorban első Bambi, aki még a nyolcvanas években került Mariannához, feltételezhetően egyike volt a világ legkülönlegesebb őzeinek. Ezt nem egy egyedi ismertetőjelnek köszönhette. Sokkal inkább annak, hogy megmentői a sorsát olyan gondoskodó pótanyára bízták, aki nemcsak az elpusztulástól óvta meg őt azzal, hogy befogadta, de teljes értékű családtagként utaztatta repülőn, jachton és kabrióban, sőt, Bambi még hotelekben is járt. Hét évet élt a családdal Ibizán, Niki Lauda szomszédságában – ahogy minden fontos momentumról, erről is fotográfia tanúskodik: az őz Lauda baseballsapkáján pózol egy bekeretezett fotón. 

A Schallenberg család állatainál a szobatisztaság természetes – erre megtanították a kutyákat, a szarvast, egykori kacsájukat, Duffyt (aki rendszerint fürdőzött velük közösen a családi medencében) és az őzeket is. Csak így lehetett az első őzikének is ilyen mozgalmas élete. A család 2007-ben költözött Ostffyasszonyfára, a Pannónia Ring közelsége miatt – Marianna férje ugyanis az autó-motor sport területén dolgozik. A Niczky-kastélyban és annak környezetében élt már náluk macska, több kutya, törpemalacok, kabriózó dolmányos varjak, hattyúk, vadludak, vadkacsák, lovak, csacsik – minden állat, amit védtelenül és elhagyatva megtaláltak, otthonra lelt Marianna gondoskodó karjaiban. Szinte valamennyi kutyájuk is így került hozzájuk, sokakat igen sanyarú körülmények közül menekítettek ki. 

A településre érkezett a családba a második Bambi is, ami a grófné szava járásával bölcsődei éveit töltötte a családdal. Az őztehénnek, amikor ivarérett lett, el kellett búcsúznia pótmamájától és a családtól. Bőszénfára került a szarvasparkba, ahol fajtársai között élheti boldog őzéletét. Az elválás azonban fájdalmas volt, Mariannának egy Bambi náluk töltött idejéről szóló mesekönyv megírása jelentette a terápiát. A sebek még ma sem forrtak be teljesen: a grófné könnyeit törölgetve olvasta fel nekünk a kedves kis történetet, amit egyszer szeretne majd mesekönyv formájában kiadni. 

Hubertus, a szarvas maradhatott, ugyanis ő hím, hozzá nem járnak a környező erdőkből „udvarolni” nagy bakok, amik veszélyeztetnék a többi állat épségét. Elővigyázatosságból agancsait még fiatal korában leoperálták. Kezdetben még Hubi is „szobaszarvas” volt, ám ahogyan nőtt, látszott rajta, hogy önállóbb életre vágyik: az ágyból előbb egy külön szobában, majd a birtok egy kerítéssel lekerített részén kialakított kifutóban lelt otthont. Marianna számára fontos, hogy önös érdekei ne ütközzenek az állatokéval. Mindegyikükkel olyan kapcsolatot sikerült kialakítania, aminek köszönhetően már a rezdüléseikből érzi, mi a jó a számukra. 

– Jól meg kell gondolni, hova és milyen állatot fogad örökbe az ember. Nem mindegyikük képes feltétlenül arra, amit elvárunk tőlük, mindegyiket a saját helyén kell kezelni – osztotta meg velünk tapasztalatát a grófné. – Amit az ember sugároz az állatok felé, az jön vissza. Sőt, annál sokkal több – vélekedik.