A Mathias Corvinus Collegium vendégei voltak

2022.05.15. 07:00

Humorban is verhetetlenek a Liu testvérek - Ez is kiderült az olimpiai bajnokok szombathelyi beszélgetéséből

A két olimpiai bajnok, Liu Shaolin Sándor és Liu Shaoang volt a Mathias Corvinus Collegium szombathelyi képzési központja által szervezett rendezvény vendége az MMIK-ban, ahol Hajdú András és Horváth Vilmos voltak a beszélgetőpartnereik.

Hajdú András, Liu Shaoang (Ádó), Liu Shaolin Sándor és Horváth Vilmos az MMIK-beli beszélgetésen

Forrás: Unger Tamás

A magyar rövidpályás gyorskorcsolya rangos helyeken írta be magát a nemzetközi nagyversenyek történetébe a rendkívül elkötelezett csapatnak és a kiemelkedő tehetségű sportolóknak köszönhetően, akik 2018 után a 2022-es téli olimpián is történelmet írtak. A Szombathelyre meghívott két fiatalember édesapja kínai, édesanyja magyar. Shaolin 1995-ben, Shaoang (becenevén: Ádó) 1998-ban látta meg a napvilágot. 2018-ban az 5000 méteres váltó tagjaként olimpiai bajnoki címet szereztek; Magyarország a téli olimpiák történetében először nyert aranyérmet. 

Idén Pekingben Shaolin a 2000 méteres vegyes váltó tagjaként bronzérmes lett, 1000 méteren bejutott a döntőbe, de ott kizárták a versenyből. Shaoang a 2000 méteres vegyes váltó tagjaként és 1000 méteren bronzérmet nyert, 500 méteren pedig aranyérmet szerzett. Magyarország első egyéni olimpiai aranyérmese lett a téli olimpiai játékok történetében. A testvérek rendkívüli tehetsége kitartó szorgalommal párosul, és különleges bennük az is, ahogy egymást segítik. Őszintén beszéltek kudarcaikról és sikereikről. Sportolni nagyon jó – mondták –, de az élsport teljesen más szakma. Megtanít nyerni és veszíteni is, fejben átkapcsolni rövid idő alatt. A sikert és a kudarcot is fel kell tudni dolgozni, méghozzá gyorsan, mert készülni kell a következő futamra. Veszíteni mindig könnyebb; felállsz, megrázod magad, és mész tovább. 

Nyerni nem ilyen egyszerű. 2018- ban az olimpia előtt még úgy képzelték a sikert, hogy attól az ember a felhők felett jár, és tisztábban látja a világot, ehhez képest a bajnoki cím birtokában csak rettenetes fáradtságot lehetett érezni. Ha az ember elérte a célját, akkor miért csinálja tovább? Akár hónapokba telik, mire helyrebillen a lelki egyensúly.

 Új cél lehet bebizonyítani, hogy az aranyérem nem szerencse volt, hanem képesek még egyszer is nyerni. A beszélgetésben szó esett arról, hogy melyiküknek hány követője van a közösségi oldalon, de roppant szellemesen tolták el maguktól ezt a fajta népszerűségi indexet azzal, hogy nem szabad versenyezni, mert egy autóval jöttek, ha összevesznének, valakinek gyalog kellene hazamenni, és az nem lenne jó. Van köztük rivalizálás persze, de egészséges módon, egymást segítve. A közösségimédia-használatról elmondták, hogy nagyon örülnek, hogy ilyen sokan írnak nekik, mindig kérik, hogy tegyenek fel még több képet, de nem akarnak túlzásba esni ezzel, sokat vannak jégen, edzenek, versenyeznek, és két lihegés között nem lőnek feltétlenül egy szelfit, nem kezdenek el posztolni. Azt is üzenték a fiataloknak, hogy emeljék fel a fejüket a telefonokból, és menjenek sportolni. Ők is tudatosan, fokozatosan építették fel magukat szinte a nulláról. 

Megtanulták a helyzeteket kezelni, mire bekerültek a sportág nemzetközi elitjébe. – Jó, hogy ott vagyunk egymásnak – fogalmazták meg a testvérek, akik között nagyon szoros a kapcsolat. Amikor elkezdtek együtt versenyezni, nem voltak olyan jó fizikai állapotban, mint most, s nem voltak még annyira eredményesek, mint most, de erősítette őket az, hogy együtt mentek versenyről versenyre. Egymás mellé ültek a repülőn, megvolt a pakolásra is a közös technikájuk.

 – Megbeszéltük Ádóval, hogy ő hozza a sampont, én hozom a tusfürdőt, de sampon soha nem volt; megbeszéltük, hogy ő hozza a fogkefét, én hozom a fogkrémet, így aztán végig egyet használtunk – mesélte Shaolin megnevettetve a közönséget. Mindez által még szorosabb lett köztük a kapcsolat; olyan értelemben is, ha az egyiküknek nincs kedve felkelni edzeni, a másik biztosan felkel, és ez motiválja azt, aki fáradt. Felépítettek egy olyan technikát, hogy nemigen lehet őket megverni, amikor együtt korcsolyáznak. A forgatókönyv az, hogy első kettőként jutnak tovább, vagy nyerik a futamot, vagy kilökik egymást. Amint megtudtuk, nehéz összedolgozni és nehéz felkészülni, mert a taktika menet közben változik, a gyorskorcsolyázás egy „reakciósport”, gondolkodni nincs idő közben. 

Azt is kimondták: „tartanak tőlünk, mert mi egymásért is vagyunk” – mert ez pluszerő. A sok versenytapasztalat között azt a 2018-as olimpiáról hozott érzést is megosztották a hallgatósággal (mint a fiataloknak szóló lehetséges ajánlást, hogy igenis érdemes végigjárni ezt az utat), ahogy az étkezősátorban mindig nézték, miként ülnek asztalhoz mások éremmel a nyakukban – nagyon szerettek volna nyerni –, aztán ők is nyertek, és mentek ők is enni büszkén az érmeikkel, csak akkor már nem volt ott senki, mert az utolsó nap volt… A közönség jókat derült a fiúk poénjain, akik rutinos nyilatkozók, és egyáltalán nem szállt a fejükbe a dicsőség. Az est végén a közönség kérdésekkel árasztotta el őket. Mint kiderült, volt, aki hatvan kilométert utazott, hogy élőben lássa őket, és ezzel nem volt egyedül. 

A fiúk mindenre szívesen válaszoltak, kedvtelve társalogtak; arra az érdeklődésre például, hogy meddig lehet gyorskorcsolyázni, azt felelték: megpróbálják kihúzni az életjáradékig. Jókat derültek az emberek, és sok-sok tapssal díjazták a két bajnok humorát.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!