Hűséges alattvalóinak hajlékában - Az alsószölnökiek a mai napig őrzik Batthyány Alajosné Szapáry Terézia Erzsébet grófnő emlékét

A közelmúltban megtartott Alsószölnökről Elszármazottak Találkozóján került ismét az érdeklődés középpontjába Szapáry Terézia Erzsébet grófnő, akiről érdekes módon egyetlen ábrázolás sem maradt fenn. Így a nagyon izgalmas szakmai előadások alatt és persze azokat követően is szárnyalhatott a képzelet: ki ilyen, ki olyan képet alakított ki magában Batthyány Alajos özvegyéről, aki az alsószölnöki plébánia alapítója volt 1821-ben. Erről a tényről levéltári anyagok is tanúskodnak. Sajnos összességében nincs túl sok információ a grófnőről, hacsak az nem, amit sírjának két évvel ezelőtti feltárása után dr. Pap Ildikó Katalin régész és dr. Tóth Gábor antropológus összeállítottak. A grófnő életrajzát, Alsószölnökhöz fűződő kapcsolatát Mukicsné Kozár Mária ismertette dióhéjban: Szapáry Terézia Erzsébet 1754-ben született Szécsiszigeten, Zala megyében, a Kerka partján. 

A halotti anyakönyvi kivonat szerint a grófnő Alsószölnökön halt meg 1836- ban, 82 éves korában. Három napra rá temették el a helyi temetőben, hogy miért éppen ott, erre nem lehet pontos választ adni. A grófnő sírköve 2020-ig a temetőben álló kis épületbe volt befalazva. A német nyelvű felirat szerint: Hű alattvalóinak hajlékában nyugszik. Az épületet 2020-ban lebontották, akkor tárták fel a grófnő síremlékét. Azt, hogy valóban ő nyugszik-e ott, dr. Pap Ildikó Katalin régész és dr. Tóth Gábor antropológus állapították meg. – Abban az időben, amikor Szapáry grófnő meghalt, Mária Terézia 1777-es temetkezési rendelete volt érvényben. Ez előírta, hogy az addig templomok mellett lévő temetőket vigyék a településeken kívülre, valamint azt is, hogy a holttesteket ássák mélyebbre és a sírokat sorokban helyezzék el.

A rendelet arra is kitért, hogy lehetőség szerint a családtagokat egymás mellé temessék. A régi parcellákat egészségügyi okok miatt 30 évig nem lehetett újranyitni. Szabályozták a ravatalozást, és azt is, hogy a halottat hány napra kell eltemetni. Ezt Mária Terézia 48 órában határozta meg, így némileg furcsa, hogy Szapáry grófnő esetében ez egy nappal kitolódott. Szigorú előírás volt arra vonatkozóan is, hogy azok a nemesi családtagok, akiknek kriptája a halálozási helyüktől messze esik, hogyan szállíthatók: gyorsan, dupla koporsóban, mésszel leöntve, meghatározott útvonalon. Az alsószölnöki grófnő szempontjából azért érdekes ez, mert az ő családtagjai elég sok helyen nyugodtak. A férje Debrecenben halt meg, de hogy hol temették el, nem sikerült kiderítenem. Az édesapjának Grazban, az öccsének Ercsiben, a család többi tagjának pedig Terebesen, a mai Szlovákia területén van a nyughelye – tudtuk meg a régésztől. Dr. Pap Ildikó Katalin a grófnő vizsgálatának ügyébe két évvel ezelőtt kapcsolódott be, amikor Monek Zsolt, Alsószölnök polgármestere megkereste azzal, hogy fel kellene tárni a sírt. 

Először száloptikás videós vizsgálatot alkalmaztak, azon egyből látszott, hogy a sírgödörben nagy mennyiségű törmelék és emberi csontok vannak. A sír megnyitása után előkerült egy üveg is, benne papírra írt üzenettel: 1987. június 19-én megnyitottuk a kriptát, gróf Batthyány Teréz kriptáját. Ez arra enged következtetni, hogy azok, akik néhány évtizeddel ezelőtt megbolygatták a síremléket, valószínűleg zsákmányra számítottak. Azt nem lehet tudni, hogy mire, hiszen Szapáry grófnő halálának idején már nem volt jellemző, hogy a halottat gazdag és díszes ruházatban, ékszerekkel, értéktárgyakkal temették el. A grófnő maradványainak vizsgálatát dr. Tóth Gábor neves antropológus végezte el. 

A csontokat a kiemelés után a helyszínen analizálták, majd egy 2020-as pénzéremmel és egy üzenettel együtt visszahelyezték a sírba. Az alapos elemzés után biológiai rekonstrukciót hajtottak végre, vagyis képet alkottak arról, hogy a grófnő hogyan nézhetett ki hajdanán. – Szapáry Terézia Erzsébet grófnőről elmondható, hogy – bár halálakor 82 éves volt –, csontjainak állapota néhány évvel fiatalabbnak mutatja, ez valószínűleg a jobb életkörülményei miatt van így. A csontok méretéből és formájából megállapítottuk azt is, hogy a grófnő egyik oldalát erőteljesebben terhelte, ezt a gerinc jobb oldali görbülete és az alkarcsontok méretének különbözősége támasztja alá. 

Az asszony valószínűleg Bechterew-kórral küzdött, vagyis csak csípőből tudott mozdulni, gerince meglehetősen merev volt. Betegsége valószínűleg már a 30-as éveiben elindult, így talán nem véletlen, hogy kerülte a nagyvárosi nyüzsgést, helyette a vidéki életet és temetkezést választotta. Alacsony termetű volt, körülbelül 150 centi magas, mérsékelten túlsúlyos, gracilis mediterrán vonásokkal – zárta szavait az antropológus szakember.