Munkája a hobbija

2022.06.26. 15:30

Ahol egyszer járt, oda visszatalál - A sárvári Földes-Németh Zsófia ha kell taxizik, ha kell buszt vezet

Földes-Németh Zsófia taxis és buszos vállalkozó több mint húsz éve köteleződött el a személyszállítás mellett. Szívvel-lélekkel teszi a dolgát, az utasok kényelmét, elégedettségét tartja szem előtt. Ha lottón nyerne, sem hagyná abba a taxizást, ez az élete – a férjét is a munkának köszönheti.

Földes-Németh Zsófia a kisbuszban. Az elején sokan nagyot néztek, amikor meglátták, hogy nő ül a volánnál. Ma már nem kelt feltűnést

Forrás: Benkő Sándor

Földes-Németh Zsófia a kisbuszban. Az elején sokan nagyot néztek, amikor meglátták, hogy nő ül a volánnál. Ma már nem kelt feltűnést

Forrás: Benkő Sándor

 Várandós kismamaként Prágába vitt utasokat, a szülése előtti napon még megfordult a schwechati repülőtérről, és a kislánya első éveiben is rendszeresen vállalt fuvarokat. Azóta Fanni már hétéves nagylány, és nagyon élvezi, ha az anyukájával együtt utazhat. Hasonlóan alakult Zsófi élete is, a szülei révén ő is gyerekként szívta magába az utazás szeretetét. Az akkori kalandból mára hivatás lett: úgy számolja, mindennel együtt naponta 16-20 órán át a munkáján (is) pörög az agya. Egy lazább nap délelőttjén találkozunk, amikor „csak” ebéd utánra van előre jelzett fuvar: egy vasúti transzfer a városon belül, negyed 2-kor pedig irány Sopronkövesd, onnan Győr, majd vissza Sárvárra, egy munkaerő-kölcsönző cég megbízásából. 

A héten bonyolított már egy budapesti kisbuszos és egy Schwechat–Hévíz transzfert, egy zalakarosit cseh vendégekkel és egy olyan nap is volt, amikor a megyén belül ment reggeltől késő estig. – Kilencéves voltam, amikor a szüleim személyszállító kisiparosként kezdtek dolgozni. Amikor lehetett, kísértem őket, előbb ismertem Bécs belvárosát és a reptérre vezető utat, mint egy átlagos felnőtt, aki csak valutakerettel juthatott ki. Akkoriban csak CB-rádió volt és vezetékes telefon. Sokszor én vettem fel, és CB-n szóltam, hová kell menniük. 

A sárvári gimnáziumban vendéglátói-szálloda szakon érettségiztem. A szüleim egy sörözőt is vittek, ott is besegítettem. A vendéglátóipari főiskolára, bár felvettek, nem mentem el. A 90-es évek végén népesült be Sárváron az ipari park. Futárcégekből még nem volt sok, de már igényelte a piac, hogy az alkatrészek gyorsan eljussanak egyik gyárból a másikba. Sok munka adódott Németországban, Belgiumban, Hollandiában. Elkezdtünk párosával járni 1800–3000 kilométeres utakra. Tehettem, mert a B kategóriás jogosítványt már 17 évesen megszereztem, két év múlva a PÁV-minősítést is, és 27 éves koromra C és D kategóriás jogsim is volt. Mellette személy-, áruszállító és autóbuszos vállalkozói tanfolyamokat végeztem. Először besegítettem a családi vállalkozásba, 27 évesen pedig céget alapítottam. A szüleim féltettek, mondván, kényelmesebb és biztonságosabb lenne egy irodában dolgozni, de nem tudtak eltántorítani. Zsófi mérlegképes könyvelő végzettséget is szerzett, de azóta sem tudja magát elképzelni az íróasztal mögött, egy helyben. A munkájáról beszélgetve szóba kerül az elhúzódó koronavírusos helyzet, ami vízválasztó volt mentálisan, anyagilag és a vendégkört tekintve is. Korábban két alkalmazottal dolgozott, most azon kívül, hogy a járművek szervizelését és takarítását a férje intézi, mindent neki kell fejben tartania. A vírus előtt a napi két-három bécsi transzfer átlagosnak számított, és szinte teljesen a turizmus, az utazási irodák köré szerveződtek az útjai. Az idén januártól viszszaállt a munka mennyisége, de más a minősége: multik, sport- és szabadidős egyesületek, hotel, kisebb cégek, utazási irodák és partnereik. Sok a törzsvendég, aki kimondottan vele szeret utazni. Eddig egyszer fordult elő, hogy egy csapat úgy nyilatkozott: ha nő a sofőr, nem kérik a fuvart. – Az elején sokan nagyot néztek, amikor meglátták, hogy nő ül a volánnál. Most már nem keltek feltűnést. Szeretek dinamikusan vezetni, jól tájékozódom. A mai napig nem használom szívesen a navigációt. 

Térképen szocializálódtam: mielőtt elindulok, ellenőrzöm, hová megyek, és ha egyszer már voltam valahol, oda visszatalálok. Jó műszaki érzék is kell, de szerelni nem állok neki, hanem leintek egy arra járó férfi sofőrt. Azért sem, mert csinosan, ápoltan öltözöm fel a munkához – mondja. Kiderül még, hogy empátiára is szüksége van a taxisnak – ha hosszabb úton visz nyaralókat, gyakran ismer meg emberi sorsokat. A tolerancia és a határozottság sem árt, mondjuk egy gyűjtőtranszfer esetén, amikor több repülőjáratról vár be utasokat. És jól jön a problémamegoldó képesség is: járatkésések esetén logisztikázni kell. Rázós helyzetek eddig nem voltak. Pedig amikor még működött Sárváron diszkó, Zsófi is kinn állt a taxival az éjszakában. Ha valaki kellemetlenül viselkedett, elég volt felemelnie a hangját. 

– Minden utas más, és az utasnak mindig igaza van – amíg lehet, a vendégek elégedettségét tartom szem előtt. Az autónak patyolattisztának kell lennie. A minőségi szolgáltatás másik alappillére a kombi személyautó, a kilencüléses minibusz és egy 18 üléses kisbusz biztonsága. Sokat köszönhet a férjének: „a legnagyobb áldás”, akivel – éppen egy hatósági ügyintézés során – összehozta az élet. Segítenek a gyermeknevelésben a nagyszülők is. Zsófi boldog, hogy szimbiózisban tud működni a család és a vállalkozás, ami mellett arra is marad ideje, hogy önkénteskedjen az állatmenhelyt működtető Meggyeserdei Menedék Alapítványnál. Talán az égiek kísérik ezen a pályán, mondja, hiszen volt már vadbalesete, de eddig egy karcolás sem esett rajta. A taxizás az élete. Ha lottón nyerne, sem hagyná abba, legfeljebb kevesebbet dolgozna. B

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!