Jutalomút medvekalanddal - A Vas Megyei Értéktár családi vetélkedőjének győztesei Erdélyben jártak

A Vas és Hargita megyében párhuzamosan szervezett vetélkedőt Kevy Albert, a Vas Megyei Értéktár Bizottság elnöke találta ki, a megyei önkormányzatok pályáztak a megvalósítására a Hungarikum Bizottsághoz, és az első három helyezett utazhatott június elején a testvérmegyébe a kulturális, épített és természeti értékeket megtekinteni. A tusnádfürdői szálláshelyen hamar a vasiak fülébe jutottak a mackós sztorik, hiszen a település fölött van a medvék vonuló útja az erdőből a völgyön át a szomszédos hegyre, a málnásba. Emellett az úgynevezett módosult viselkedés is jellemző némely medvére: a házak közé a korábbi etetések miatt járnak be az állatok kukázni. 

Az itt élők minden portán elektromos riasztórendszert húztak a kerítésekre védekezésül. A vasi gyerekeknek ez volt az egyik legnagyobb élmény: igazi medvenyomokat lelni a lovaké mellett a sárban, hallgatni a helyiek elbeszéléseit (kinek a konyhájába jött be, kinek az ablakát törte be, ki esti séta közben találkozott vele vagy éppen fényes nappal az utcán), és az erdőszélen tényleg megpillantani egy tétova bocsot. 

Nem legenda, hogy a maci vadállattá változik, ha megijed, és mancsának egyetlen csapásával lekapja valakinek a fél combját. Ezért a telefonokra azonnal üzenet érkezik, ha a közelben medve jár, éjszaka is szirénázni kezd a mobil, hogy veszély van, senki ne menjen ki az épületekből. A kiránduló vasi gyerekeket mindez három napig izgalomban tartotta, mindazon értékek megtekintése mellett, amiket a Hargita megyei szervezők fontosnak láttak bemutatni. A vetélkedő döntőjében harmadik helyezést értek el a szentgotthárdiak. Csilinkó László, Takács Beatrix, Sarang Lotti, Csilinkó Zsóka még nem jártak Erdélyben, nagyon várták az utazást. 

Lenyűgözték őket az ezerféle zöldbe öltöző, csodálatos tájak, a magas hegyvonulatok, az építészet, a famunkák, a székelykapuk. Megállapították, hogy az itt élőknek sokkal erősebb a magyarságtudata, mint az anyaországbelieké, örültek a szívélyes fogadtatásnak. A második helyezett a vasi értéktáras vetélkedőn a gencsapáti Tóth Tamás volt ötödmagával: feleségével, Tóthné Szabó Helgával, és gyermekeikkel: Gyöngyivel, Tamással, Hunorral. A családfő azzal summázta a kirándulást, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsúval egybeeső utazás meghatározó élmény számukra „a jövőre nézve is”.

 Jó volt Szejkefürdőn a „mini Erdély”, a vár- és kastélymakettek körbejárása – jó lenne mindegyiket ténylegesen végigjárni –, az Orbán Balázs Látogatóközpont, ahol a 19. században élt „legnagyobb székely” hologramos animációként is megjelenik, és az egybefonódó magyar– román múltról és jövőről beszél. Nagy ajándék volt eljutni a Csíki havasok völgyébe, a gyimesi csángók földjére, az ezeréves határhoz. Gyimesbükkön a Magyar Királyi Államvasutak legkeletibb őrháza volt a Tatros folyó hídjánál, 1897-ben épült, pár méterre az egykori román–magyar határtól, 1960-ig működött, 2008- ban újították fel. 

Az első helyet a vasi értéktáras döntőben jákiak szerezték meg: Mendel Károly, Radányi Zsuzsanna, Mendel Zsófia, Mendel Korina, Mendel Mátyás és Mendel Viktor. Ők legnagyobb élményként a Hargita utolsó aktív vulkánját emelték ki, a Csomád hegységben lévő egyedülálló ikerkráter-képződményt. Ennek egyik fele a korábban piknikhely, most „nyugvópont” Szent Anna-tó, a másik fele a tőzegmohás láp, ahol tizenhét különböző mélységű tószem van, és a vizek színe feketének látszik, üvegedénybe merítve pedig kiderül, hogy piros, mint a vörösbor. A lápon él a húsevő, kerek levelű harmatfű és a tőzegrozmaring, állandóak a friss mackócsapások, mert itt is van vonuló folyosójuk a medvéknek, akik jól tudják, hogyan kell a mocsáron járni, hova kell lépni, hogy ne süllyedjenek el. A Mendel gyerekeket elbűvölték ezek a történetek és a lencsevégre kerülő, igazi mackó. A családok várják a találkozást a hamarosan Vas megyébe látogató Hargita megyei értéktáras vetélkedőt megnyert családokkal.