A hírlapíró halála - Novák Károly utolsó cikke a Nyugati Kis Újság 1946. április 14-i számában jelent meg

Amikor e sorok megjelentek, a szerző már nem élt. Holttestét néhány nappal korábban a Gyöngyös-patakban találták meg a hermáni malomnál. A sérülésekből kiderült, hogy agyonütötték, majd a ruháit is elvették. Valószínűleg rablógyilkosság áldozata lett, bár a pontos indíték sohasem derült ki, s az elkövető személye is homályban maradt. Márciusban ő is vidékre utazott, ismerőseit kereste fel, hogy élelmet szerezzen tőlük. Ez megszokott dolog volt abban az időben. A városon élők, akik mégiscsak könnyebben hozzájutottak valamennyi pénzhez, a falusiaktól próbáltak kenyeret, tyúkot, húst vásárolni. Akinek pénze sem volt, az cserélt, mondjuk egy nagykabátot egy zsák krumplira. 

A kisember a saját létfenntartása érdekében feketézett. Akkortájt a lapok bűnügyi tudósításaiban gyakran jelentek meg hírek az úgynevezett vetkőztetőkről. Ez a rablásnak és a kifosztásnak a korra jellemző módja volt. A megtámadottól nem a pénzét vették el, hanem a ruháját. Szombathelyen akkor orosz katonák is állomásoztak, s előfordult, hogy ők is raboltak, fosztogattak. A közbiztonság megerősítése céljából az év nyarán a szovjet városparancsnok elrendelte, hogy az orosz katonai rendészek a magyar rendőrökkel közösen járőrözzenek. Az oroszok az általuk elkövetett dolgokról ritkán írtak, de az országos lapok is beszámoltak arról, amikor 1946 novemberében egy szovjet katonai egyenruhába öltözött magyar vetkőztető rablót fogtak el. Novák Károly 48 évesen halt meg. Újságírói pályája a húszas évek elején kezdődött. Utolsó munkahelye az éppen csak elindult Nyugati Kis Újság volt. A második világháborút követő néhány évben még több lap is megjelenhetett a városban. 

A Szabad Vasmegye a kommunista párthoz állt közel, az Új Vasvármegye a Szociáldemokrata Párt lapja volt, a Nyugati Kis Újság a kisgazdáké. Ez utóbbi újság 1946 és 1949 között létezett, és a kezdeti időkben független volt a párt Budapesten kiadott központi lapjától, a Kis Újságtól. A sajtó sokszínűsége fokozatosan megszűnt. A fővárosban szerkesztett Kis Újság 1952-ben jelent meg utoljára. Az impresszumban megjelölt kiadó még akkor is a Független Kisgazdapárt volt, de már alig különbözött a Magyar Dolgozók Pártja központi lapjától, a Szabad Néptől. Novák a két világháború között több újságnál is dolgozott, a leghosszabb ideig a Szombathelyen kiadott Hír című politikai napilap belső munkatársaként. A mérsékelt hangvételű lapot idősebb Szász Ernő adta ki, s az újság gyakorlatilag versenytársa volt a sokkal jobb anyagi háttérrel és jelentős politikai támogatással rendelkező Vasvármegyének. A Nyugati Kis Újság első főszerkesztője a Hír kiadójának fia, ifjabb Szász Ernő lett. 

Az a kör, amelyhez Novák is tartozott, 1947–1948 után elhallgatott. Egykori kollégái között alig-alig akadt olyan, aki később is újságíróként dolgozott. Voltak, akik egyszerűen abbahagyták az írást, mások folytatták volna, de nem engedték őket szóhoz jutni. Novák Károly írásait a halála után senki nem gyűjtötte össze, nem is lehet mindegyiket azonosítani. Hírlapíróként leginkább az aktuális események érdekelték. Beszámolt a jelentősebb kulturális rendezvényekről, ott volt a sporteseményeken és az érdekesebbnek látszó bűnesetek tárgyalásán. Ahogy egykori kollégája, Hertelendy Imre írta róla: „Újságírói tollát mindig a bölcs mérsékletesség, a szeretet és az emberek iránti végtelen jóindulat vezette.” Éveken át ő volt a Pesti Hírlap szombathelyi tudósítója. Az 1929. április 14-i számban Bónyi Adorján, az irodalmi rovat vezetője Weöres Sándort mutatta be, s közölte néhány versét is. „Egy új magyar költőről akarunk itt beszélni, aki még csak tizenöt éves. Most van a tizenhatodikban.” Bónyi megemlíti, hogy Weöresre Novák Károly, a szombathelyi tudósító hívta fel a figyelmét, s ő küldte el neki a verseket is. Novákot a Szent Márton utcai temetőben temették el. Sírja ma is megvan, de felirata („Novák Károly újságíró”) már alig olvasható.