A szándékot és az indokot is figyelembe kell venni

– Kilencévesen van már arról fogalmuk a gyerekeknek, hogy mi a jó és a rossz. Már rendelkeznek az erkölcsi ítéletalkotáshoz szükséges képességekkel, el tudják dönteni, hogy mi a megengedhető és mi tiltott. Ugyanakkor a cselekvésük kimenetelétől teszik függővé, hogy amit csinálnak az jó vagy rossz. Nem a szándékosságot tekintik mérvadónak, hanem hogy mekkora kárt okoztak a tettükkel – magyarázta Móritz Márta, a Markusovszky Kórház klinikai gyermek-szakpszichológusa.

Példát is hoz: nagyobb bűn egy kisiskolás szemében, ha egy nagyobb értékű poharat tör össze véletlenül, mint ha szándékosan egy kisebb értékűt törne össze. Az, hogy milyen értékrendet követ ennyi idősen a gyerek, függ a családtól és az iskolától, de az értékrend alapvetően otthonról jön. Az alapja az, amit otthon elfogadhatónak, megengedhetőnek, értéknek tartanak – a barátság és az élet tisztelete például már pozitív értékként jó esetben ekkorra megjelennek. Móritz Márta szerint a szándékot és az indítékot is figyelembe lehet már venni egy ennyi idős gyerek cselekedeteinél. A lelkiismeretnek, a bűntudatnak, a felelősségtudatnak működnie kell. Az érési folyamatában már jó esetben ott tart, hogy figyelembe tudja venni a másik ember érzelmeit, szempontjait, ami összekapcsolható az empátia fejlődésével – tette hozzá.

– A büntető törvénykönyv szerint gyermekkorú, azaz 14 év alatti bűnelkövető nem büntethető – tudtuk meg dr. Kovács László ügyvédtől. Kivételesen súlyos bűncselekmények esetében, mint a gyilkosság vagy a terrorcselekmény, ez a korhatár alacsonyabb, 12 év, de egy kilencéves gyerek még ezeket a cselekményeket is elkövetheti büntetlenül. Ilyenkor a rendőrségi eljárást lefolytatják, majd ha a nyomozás során az derül ki, hogy az elkövető gyermekkorú, a nyomozó hatóság megszünteti az eljárást. A gyermekkorú személy az iskolai rendtartás szerint tanulói jogviszonyából eredően vonható felelősségre. Amennyiben a nyomozás során arra lehet következtetni, hogy a cselekmény mögött felnőtt felbujtó áll, ő ugyanúgy felelősségre vonható, mintha saját maga követte volna el a bűncselekményt. Más a helyzet polgárjogi szempontból. A gyermekkorú így sem büntethető, de amennyiben a sértettnek kára keletkezett, helyette a szülőnek kell helytállnia, azaz a kárt megtérítenie.