Konzerválnak, javítanak ha kell

2019.08.17. 15:30

A szergényi néprajzi gyűjteményt a fiatalok munkája is segíti

Heroikus vállalkozás Buzás Etelka múzeumalkotó tevékenysége a Vas megye szélén lévő kicsike faluban, Szergényben: a helyi néprajzi tárgyakat gyűjti, és rakja-rakja belőlük az egyre gazdagabb kiállítást, munkáját gyerekek és fiatalok segítik a Vasi Múzeumbarát Egyletnek köszönhetően.

Merklin Tímea

Tóth Kálmán a múzeumbarátok csapatának vezetője és Nagy Rebeka textilrestaurátor Buzás Etelka mellett

Jelenleg is tábor van az egyházi épületben, amely valaha a falu tanítónőjének lakása volt, itt látható a kiállítás, a hátsó épületben pedig, ahol egykor működtették az 1–4. osztályt, dolgoznak a fiatalok. Négy éve járnak ide a múzeumbarátok, leltározzák a tárgyakat, felületkezeléssel óvják, amit lehet. Etelka 2012 óta gyűjt mindent a faluból, először csak kért, most már azonban felajánlást is kap hagyatékokból.

Vincze Lajosné Irén, aki tanítónőként itt lakott az 1936-os építésű házban, a példaképe volt, ezért lett ő maga is pedagógus, 30 évig tanított Nagysimonyiban. A régi tanítói lakás minden helyisége más funkciót kapott: a konyha, a szobák a maguk jellegének megfelelően vannak berendezve, az előtérben időszaki tárlatok vannak, most gyermekjátékok: kisostor, krumplipuska, csúzli, búgócsiga a kis bútorok, babák, bölcsők mellett.

Buzás Etelka a szergényi helytörténeti gyűjtemény lelke – ő fogadja a táborozókat is.

A mesterségek szobájában a méhészet, halászat, a suszterség tárgyait találjuk, de vannak emlékei a kenyérsütésnek, a kenderfeldolgozásnak is. A tisztaszoba kuriózuma egy öreg szekrény vésett felirattal: a magyar királyi földművelésügyi minisztertől kapta ajándékba a falu az 1900-as évek elején. (A kultúrház fáskamrájából került elő.)

Belép az ajtón egy fiú, köszörűt cipel, kiderül, hogy az egykori tanítónő dédunokája, Kúti-Vincze Dániel (22). Még emlékszik a dédmamára, fura érzés most megint itt lenni. Korábban a Vasi Múzeumbarát Egylet Múzeumbogár Klubjának tagja volt 4-5 évig. Segít a leltározásban, a tárgyak fa- és fémrészeinek konzerválásában, most épp furdancs, cigányfúró, cipészszerszámok, ökörpatkó volt ilyen okból a kezében.

Tóth Kálmán a múzeumbarátok csapatának vezetője és Nagy Rebeka textilrestaurátor Buzás Etelka mellett Fotók: Ohr Tibor

Az öccsét, Kúti-Vincze Józsefet (21) is itt találjuk, aki nem emlékszik a dédire, kicsi volt még, amikor meghalt, neki ez ugyanolyan élmény, mint bármely más falusi ház. Maga a munka köti ide, az információk lejegyzésében segít.

További négy társuk között itt dolgozik Csóka Fédra (15) is, aki úgynevezett gyarapodási számokkal látja el a tárgyakat, ezek alapján lehet majd őket megtalálni a múzeumban. A táborvezető Tóth Kálmán, a Vasi Múzeumbarát Egylet titkára bemutatja a ­textilrestaurátor Nagy ­Rebekát (30), aki „múzeumban szocializálódott” (Nagy Endre néprajzos lánya), ráadásul „öreg múzeumbogár”, az Iparművészeti Múzeumban dolgozik, és minden évben eljön egy-két napra nyáron, hogy segítsen.

 

Azt mondja, a mai megóvási trend nem a hibák kijavítása – ha lyukas, ha szakadt –, hanem az, hogy olyan kiállításmódot találjanak, ami a látogató számára is élvezhető. A mai restaurálás csak a lehető legminimálisabb beavatkozás a tárgy életébe, úgy szeretnék megőrizni az utókornak, hogy még jövő emberei is lássák, ez vagy az hogy készült, hogyan varrták.

Nem a helyreállítás a cél, hanem hogy a textil (a kendő, a terítő, a ruha, a százéves főkötő) ne szakadjon tovább.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!