Best of mustra a szombathelyi képtárban – A Szombathelyi Művészeti Szakgimnázium idei kiállítása

A szobrászat, festészet, sokszorosított grafika, plakátművészet szárnypróbálgatásai mellett látunk ceruzarajzokat, akvarelleket és a textilműhely gyönyörű darabjait, kit mi fog meg: egy szitázott női blúz, szövött öv, kötény a ruhákon vagy a nemezelés. A mozaikok olyan hitelesen vannak installálva az üveglap alatt, hogy akadt, aki rálépett: hivén, hogy a padló része.

Zajos, zsibongó buli a megnyitó, ritkán lát ennyi fiatalt egyben a Szombathelyi Képtár. Az ifjú alkotók megcsillantják a humorukat, iróniájukat, de nem rettennek meg nagyító alá venni az élet sötét oldalát. A kellemestől a nyomasztóig mindenféle témára találnak megfelelő esztétikai megoldásokat: a török fürdő makettjétől Edgar Allan Poe A Vörös Halál álarca című művéhez készült illusztrációig.

Télűző rítus ez a diáktárlat, a diákok kilépnek az iskola falai közül, elhagyják a műtermek és műhelyek biztonságos közegét. Meglépnek egy szimbolikus lépcsőfokot, hiszen itt, ahol a nagyközönséggel való találkozás lehetősége adott, visszajelzést, bírálatot kaphatnak a munkájukról – erről beszél megnyitójában Salamon Júlia független kurátor, rávilágítva a Szombathelyi Képtár szerepére is. Kiemelte: a képtár már sokszor bebizonyította, hogy a művészeti oktatás elkötelezett pártolója, hiszen saját művészet- és múzeumpedagógiai tevékenysége mellett éves programjában rendre felületet biztosít fiataloknak. Amint mondta, a képtár földszintjén látható folyosótárlat a művészeti oktatás kötelező kelléke, egyúttal „tavaszi bemelegítő gyakorlat”, kipakolás jellegű „best of” mustra. A főszereplők, a diákok törvényszerűen cserélődnek 4-5 évente. A képző és iparművészeti tagozat, vagyis festő, szobrász, tervező- és klasszikus sokszorosítóismereteket kombináló grafika, továbbá az ötvös és textiles és nem utolsósorban a mozgókép-, animációkészítő szakos diákok munkáit látjuk, a képtár közönsége így betekintést kaphat a művészeti oktatás kulisszáiba.

Köszöntőjében Cebula Anna képtárigazgató arról beszél: a művészeti iskola célja, hogy hozzásegítse a tanulóit a külvilág tudatos érzékeléséhez, tanulmányozásához, valamint a belső látás és képzelet finomításához. A megnyitó utózöngéjeként megfogalmazza: bárcsak csalogató lenne ez kiállítás más fiatalok számára is, hiszen ez az, ami tőlük való és nekik szól, és nem lehet elég korán kezdeni a művészetekkel való barátkozást.

Farkas Tiborné, a Szombathelyi Tankerületi Központ igazgatóhelyettese azt hangsúlyozza az eseményen, hogy ez itt az egyetlen művészeti középiskola, és olyan színvonalon dolgozik, hogy országos elismertségre tett szert. A képtári kiállítások is hozzájárulnak ahhoz, hogy a fiatalok alkotókedve növekedjék, kiteljesedjék. Rápli Róbert, a szakgimnázium igazgatója is üdvözli a diákokat e kiállítás alkalmával, ahol megmutathatják, hol állnak a különböző művészeti szakterületek jártasságainak megszerzésében.

A művészet nem pinata címmel diákok is közvetítik a maguk mondandóját egy performance keretében, amelynek fő mozgató- és kohéziós ereje az a Horváth Tibor, aki a művészeti szakgimnázium mozgókép- és animációtanára, de a nagyközönség onnan ismerheti, hogy Szentgotthárdon ő szervezi nyaranta a Tájidegen művészeti szabadnapokat (az idén már az ötödiket).

A rendezőelv ugyanaz: a különböző szakterületeken alkotó művészek együtt munkálkodnak, a filmrendező énekelni kezd, a festő színpadra áll. Kérdésünkre elmondja: a gyerekeket – mint mindenkit – nehéz kibillenteni a komfortzónájukból, de nem lehetetlen; velük sem könnyű elfogadtatni, hogy az is zene, ha buborékfóliát pukkantgatunk.

A képtárban a szakokon átívelő performance 25-30 diákot mozgatott meg, pontosabb műfaji meghatározással egy etűdökre épülő alternatív színházi előadásban, nem történetalapon, hanem érzésekre, hangulatokra fűzve. A „pinata” különben egy mexikói hagyomány, születésnapokon szokás szétütni egy színes, állat formájú dobozt, amelyből kihullik a sok cukorka. Sokat ötleteltek, mire a zenés produkció létrejött, de nem merev, lezárt formában, hanem hagytak teret az improvizatív készségnek is. A kiállításukon kívül – de benne: a megnyitón – élő gyakorlatként is megmutatják, hogy a művészet ugyan nem „pinata”, de alkotni jó.