Őszinte történet

2020.11.17. 14:00

Eliza, a Markusovszky kórházban született csodababa – Nem mindegyik koraszülött ilyen szerencsés

Senki meg nem mondaná a cserfes, jó mozgású, örökké mosolygós Elizáról, hogy korababaként jött a világra.

Cseh-Egyed Bernadett

Kunné Dancs Eszter: „Eliza semmi fejlesztésre nem szorult. Félévesen ült, kétéves kora óta folyamatosan beszél. Akárcsak sorstársai, hatalmas küzdő”

Forrás: VN

Fotó: Kunné Dancs Eszter

Megpróbáltatás

Első öt hetét a Markusovszky Kórház Perinatális Intenzív Centrumán töltötte, félévesen mégis úgy döntött: felül. Kunné Dancs Eszter kendőzetlenül mesélt az első időszak megpróbáltatásairól, arról a folyton reménykedő, de teljesen megnyugodni sohasem tudó lelkiállapotról, amit talán csak egy édesanya ért igazán. November 17-e a koraszülöttek világnapja. Világszerte évente 15 millió gyermek születik a 37. terhességi hét előtt, a legfrissebb adatok szerint pedig Magyarországon minden 10. csecsemő koraszülöttként látja meg a napvilágot.

Eliza a kiírt időpont előtt 9 héttel, 1620 grammal és 41 centivel született a Markusovszky Kórházban.

– Már a 25. héttől feküdnöm kellett, az utolsó három hetet kórházban töltöttem, tudtuk, nem húzom ki a végéig. A tüdőérés szempontjából azonban minden egyes plusznapnak nagy jelentősége van. 2016. július 3-án éjszaka elfolyt a magzatvizem. A teljes kétségbeesésben némi megnyugvást hozott, hogy Eliza torkaszakadtából sírt, amikor kiemelték – emlékszik vissza Kunné Dancs Eszter.

Kunné Dancs Eszter: „Eliza semmi fejlesztésre nem szorult. Félévesen ült, kétéves kora óta folyamatosan beszél. Akárcsak sorstársai, hatalmas küzdő”
Fotó: Kunné Dancs Eszter / VN

Szakmabeliként pontosan tudta, mi vár rájuk: három­óránkénti etetés először szondával, aztán cumisüveggel. Várakozás, reménykedés, többhétnyi élet az anyaszálláson, távol a családtól. Azt mondja, laikusként talán könnyebb megélni ezt az időszakot. A lánya ugyan jól volt, de ismerte a kockázati tényezőket, soha nem tudott igazán megnyugodni.

– Embert próbáló időszak volt. Május végén kerültem be a kórházba, augusztus 8-án mehettünk haza. A nagyfiamra addig a testvérem, a barátnőm és a nagyszülők vigyáztak. A férjem éppen új munkahelyen kezdett, ha ők nem állnak mellénk, nem tudtuk volna ezt így végigcsinálni.

Eszter őszintén bevallja, hogy rettegett a hazameneteltől. – A fiam soha nem látott cumisüveget, el sem tudtam képzelni, ezúttal miként birkózunk meg vele. Szoptattam, mértem, kipótoltam a hiányzó mennyiséget, majd fejtem. Mire Eliza nyolchetes lett, mire valójában meg kellett volna születnie, már csak szopizott – meséli.

Hihetetlen akarat

– Eliza semmi fejlesztésre nem szorult. Félévesen ült, kétéves kora óta pedig folyamatosan beszél. Akárcsak a sorstársai, hatalmas küzdő, hihetetlen akarat lakozik benne. Ő a mi csodababánk – mondja Eszter, majd hozzáteszi, hogy minden egyes világnap és minden egyes születésnap megviseli. Mert tudja, hogy a történetük alakulhatott volna másképp is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!