Improvizációs játékok

2020.02.25. 11:30

Impro Fesztivál a világ közepén – Farsangi rögtönzések Vasváron

Egyre fiatalodik a résztvevők korosztálya a regionális Impro Fesztiválon, amit a Nagy Gáspár Művelődési Központban rendeznek meg évente, innen lehet továbbjutni az országos rendezvényre. Idén főleg középiskolások voltak jelen.

Merklin Tímea

A Pulcinella-díjat a Csaj Kommandó érdemelte ki

Fotó: Horváth Balázs

Az improvizációs játékokra épülő fesztivált Lengyel Pál rendező indította el anno, eredetileg felnőttekre kitalálva. A cél a játékosság volt, a játék öröme volt mérvadó – ez nem változott, de a hagyományt más módon tartják életben. A korábbi években negyven év volt az átlagéletkor, most főleg tizenévesek jönnek. A középiskolások mellett megjelentek az általános iskolások is. Régebben a zsűri pontozott, most szöveges értékeléseket, jobbára dicsérő szavakat mond, hogy a gyerekek ne kedvetlenedjenek el, ne a vetélkedés lázában égjenek, hanem játsszanak önfeledten. Az új koncepció új élményeket adott a résztvevőknek: a nyílt pontozás helyett választott pozitív visszajelzések egyben útmutatásul is szolgáltak.

A játékmester Lázár Péter idén öt játékkal készült: egy térben, egy időben játszandó szöveges feladatok voltak, azzal a kitétellel, hogy mindenki embert alakítson, ne legyen szék vagy kutya vagy fa. Az Impro Fesztiválon szokásos a humort is előtérbe helyezni, hiszen a rögtönzések csattanókra játszanak, de Lázár Péter arra is felhívta a figyelmet, hogy „szeretünk nevetni, de nem feltétlenül; nem baj, ha mélysége van a játéknak”.

A Pulcinella-díjat a Csaj Kommandó érdemelte ki
Fotók: Horváth Balázs

A különleges jelentéssel felruházható sárga zászló adta feladat, amiben énekelni is kellett, lázas megbeszélésekre inspirálta a csoportokat, érdekes, az átlagéletkorból adódóan meglepő tartalmú jelenetek születtek. Volt tüntetés lelkes zászlóvivővel, iskolai záróünnepély unatkozó zászlótartókkal és zengzetes beszédében el-elnémított igazgatóval, csa­pat­zászlót választó örsi gyűlés, katonai menetelés ábrándos szemű lányokkal, bikaviadal legyőzött torreádorral.

A feladatokban adott megszorítások arra tanítanak, hogyan lehet magunk állította korlátok között, gúzsba kötve táncolni. A rögtönzés mindig „forró” helyzeteket teremt, és érezhető volt a játékba való „belemelegedés”, amit a nevetés sok izmot mozgató háttérmunkája is sarkallt. Elhangzott Lázár Péter felolvasásában Reményik Sándor Zászlószentelés című verse, amely a gyűlöletnél is erősebb szeretetet tűzi zászlajára. Ezt a békességet kívánta a játékmester a fesztivál résztvevőinek a következő évekre.

Brighella-díjat nyert az ImproZaik

Aztán a csapatok állóképeket komponáltak, amelyekből hiányzott a kulcsszereplő, és egy másik csapat tagjának kellett beleállni a megfelelő helyre, kitalálva, mit ábrázol a kép. Láttunk paparazzo által fotózott szerelmes párt; pár mellé beálló angyalt vagy gyertyatartót, ahol a féltékeny férj is megjelenhetett volna; szülést, amit egyes gyerekek hurkatöltésnek láttak; volt esküvő, ami lehetett volna temetés is. Ilyenkor tűnt ki a fesztivál résztvevőinek életkora: a tapasztalat, a megéltség hiánya miatt nem ismertek fel helyzeteket, vagy ha mégis, nem mertek beleállni, felvállalni a benne adódó szerepet, nem tudva, nem akarva azonosulni vele. Tud-e egy tinédzser éppen szülő nőt alakítani a színpadi deszkákon más tinédzserek jelenlétében? Be tudják-e mérni azt az igazságot, hogy egy esküvő a leány temetése egyben? A színpadon is akkor érezzük jól magunkat, ha valaki más bőrében, a felveendő szerepben is; az azonosulás nem mindig lehetséges.

Izgalmas jelenetek születtek az „Ennek még meglesz a böjtje” csattanóra: koncentrációs tábor őre főbe lőtte magát, perre ment a kerítésen átlógó ágat lefűrészelő szomszéd, kiderült, milyen nehéz bemutatni a szülőknek egy udvarlót, és milyen könnyen lesz gyilkossá egy tolvaj, ha pánikba esik. A csapatok erős atmoszférát és nagyon ügyes színházi pillanatokat teremtettek, amelyekből az egyéni teljesítmények is kivillantak. A résztvevők mindegyike rendkívüli érzékenységgel állt az improvizációkhoz, sokkal mélyebben és magasabban a színház szórakozás-szórakoztatásszintű értelmezésénél.

Harlekino-díjat kapott a Hamm-Lett és Volt csapat
Fotó: Horváth Balázs

Egy további játékban bábok voltak a vendégszereplők: hogyan öntünk lelket egy tárgyba? A jelenetekben a bábok az élőszereplők őrangyalai voltak, sorsfordító találkozásokban jelentek meg. Mit súg az angyal? – egész kicsi korunktól érezzük, hogy valakivel szóba álljunk-e vagy ne, valamit megtegyünk-e vagy ne, segít-e nekünk ebben valaki. Mi van, ha mindegyikünknek van őrangyala? Ők csak hozzánk beszélnek vagy egymás közt is kommunikálnak? Összefognak-e értünk, ha valamiről komolyabban meg akarnak győzni? E feladat során a gyerekek szellemessége szó szerint az egekbe szárnyalt, olyan színházi magokat ültettek el, amelyek bármelyikéből tét-élethelyzetek születtek, nagy drámák lehetnének belőlük.

Az utolsó feladatban azt játszották, hogy Vasvár a világ közepe – riportok, interjúk készültek a kitalált helyi szenzációkról. A kiadott díjak pillanatnyi helyzetet jeleztek: itt és most melyik csapat milyen formában volt.

Az első három helyezés nagykanizsai csapatok között oszlott meg: Harlekino-díjat kapott a Hamm-Lett és Volt csapat, Brighella-díjat az ImproZaik, Pulcinella-díjat a Csaj Kommandó. Őket delegálták az országos fesztiválra is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!