Iseum Savariense: „Ásatási terület – ide belépni szabad”

Szombathely egyik legimpozánsabb múzeumi intézményegysége stílusos kulisszát ad a kétezer éves város történelmének megidézéséhez. Csapláros Andrea múzeumigazgató elmondta, hogy a tárlatban vezetést tartó Sosztarics Ottó több mint harminc éve folytat ásatásokat Szombathelyen, az egész várost nem ő tárta fel, de úgy tartja, az egész végül mégis csak egyetlen ásatás, hiszen a lábunk felett fekvő Savariát kutatta valamennyi régész. A Fő téri OTP alatt lehet látni a múlt egy szeletét, amit bemutathatóvá tettek, ez a kiállítás életképeket és tárgyakat mutat be az ásatásokból. Dr. Puskás Tivadar polgármester a köszöntőjében kifejtette, mekkora meglepetéssel fogadta azt az információt, hogy a régészek a talált emlékek egy jelentős részét visszatemetik, mert az értékeket a helyükön a legjobb megőrizni, és hátha lesz pár évtized múlva egy olyan módszer, amivel láthatóvá teszik, mi van alattunk. Szombathelyen nem lehet úgy húsz centiméternél mélyebbre ásni a városban, hogy ne bukkannánk történelmi leletekre. Ha a mai települést egy kicsit odébb fel lehetne építeni, szabadon kutatható lennének a maradványok.

Dr. Bartus Dávid, az ELTE Régészettudományi Intézet tanszékvezető egyetemi docense a városi régészet viszontagságairól beszélt. A munka ahhoz hasonlatos, mintha megkapnánk egy ezerdarabos puzzle-ból tíz darabot, amelyek egymással nem passzolnak, de mi találjunk ki belőlük valamit. A kiállításon a beruházáson megvalósult épületek képe van az installációkon fent, alatta az ásatási életképek, legalul pedig a leletek izgalmas kísérőszövegekkel. Láthatunk a Romkertből szép kerámiákat, fémeszközöket, kulcsokat, késeket, szobortöredékeket, ólom fogadalmi szobrocskákat, odébb vizeskorsókat a parkolóház helyén feltárt kútból, aranyláncot az egykori római csatornából, padlófűtés-maradványokat a mai Líra könyvesbolt alól, egy különleges Jupiter emléket a Fő téri ásatásból, egy kis kápolnát, amit villámcsapás helyére építettek. Ámulhatunk, milyen szép Terra sigillata edények kerültek elő a városháza alatti ásatásból, milyenek voltak a latin nyelvű átoktáblák, amiket a római sírokba helyeztek. A tárlók érdekes darabjai közé tartoznak az állatfejes karperecek, a csont hajtű, a bronz piperekanál, Vénusz terrakotta szobrának töredéke, a csirkekoponya.

Az ókori Savaria kutatásaiból azoknak a járókelőknek is maradt sok emléke – amint ezt az urban archeology (városi régészet) leírásában összegyűjtötték. Például a gödörben guggoló bikinis lányok, akik ecsetekkel tisztítgatják a földből előbukkanó leleteket, a sáros bakancsban, az esőálló overallban, sárga sisakban dolgozó munkások, szennyvízcsövek között bujkáló emberek… Ők azok, akik nyomasztó határidők között próbálják feltárni a múltat, dokumentálni mindent, és menteni minden menthetőt. Ez a tárlat is ásatási terület, de ide belépni szabad.