Isten a győztes, ez a karácsony üzenete

Különleges atmoszférát ad az adventi hétköznapokon tartott hajnali (rorate) szentmiséknek a fény. A fény-sötétség liturgia a lelket hangolja, hírt ad: a fény felé, Isten világossága felé tartunk. Ősi a liturgia, és régi az ilyenkor felhangzó ének is: „Harmatozzatok, égi magasok! Téged vár epedve a halandók lelke. Jöjj el édes Üdvözítőnk!” – ezekkel a szavakkal kezdődik az ősi Mária-mise. Az Árpád-házi Szent Margitról nevezett Szent Domonkos Rendi Nővérek Apostoli Kongregációjának tagjai és a helyi hívek latinul éneklik a refrént: „Rorate caeli desuper, et nubes pluant iustum.” Míra nővérben, ha csak meghallja az éneket, „elindul annak a vágya”, hogy találkozzék a születő Üdvözítővel.

Az Úr születését, az egyik legnagyobb ünnepét várja a kereszténység, erre készülnek a domonkos nővérek is, akiknek az élete a kőszegi házban összekapcsolódik a gyerekekével, a tanítással, az iskolai programokkal. Segíteni a gyerekeket, hogy jobban megnyíljanak, elmélyíteni bennük az ünnep üzenetét – ez is a szerzetes nővérek feladata. Minden adventkor lelki gyakorlatot szerveznek külön a kicsiknek, a felsősöknek és a gimnazistáknak. Az utóbbiaknak csütörtökön a verbita központ igazgatója, Wolowicz Ádám atya azt az üzenetet adta át a Szent Imre missziósházban: fontos, hogy ismerjük az Istent, akiről egy dolgot biztosan lehet tudni, azt, hogy személyesen szeret. Amíg ezt nem tapasztalja meg valaki, addig talán nem is érdemes imádkozni.

Isten a győztes, ő a mindenható, akinek mindenre van ereje, „minden helyzetben jelen van, és minden nehéz helyzetből ki tud hozni” – Míra nővér számára ez az idei karácsony üzenete. A leglényegesebb része pedig a megtestesülés: a mi hitünk az összes többi vallással szemben azt mondja, Isten emberré lett.

- Hatalmas gesztus, mélységes tisztelet az emberek iránt ez az Úrtól, és ez csak a kezdet: a megváltással beléphetünk az életébe, ő magához emel minket, „megistenülünk”. Ha megértenénk, befogadnánk azt, hogy mi magunkat nem tudjuk annyira tisztelni, amennyire az Úr tisztel minket, boldogabbak lehetnénk.

- vélekedik Míra nővér.

Ő és tizenegy társa a hajnali miséken kívül csendes napokkal – egész napos, csendes imádkozással töltött egyedülléttel – és egymásra figyeléssel is hangolódtak a karácsonyra. Ahogy a gyerekek a kollégiumban, úgy ők is kihúzták egymás nevét a nővérekkel: védangyalokká váltak adventkor, imádkoztak egymásért. Nem feltétlenül tárgyi ajándékokkal, hanem elsősorban imával, esetleg jelekkel üzentek: egy-egy idézettel, almával, csokival, apró szívességekkel, hogy lássa a másik, egy angyal sertepertél körülötte. Sok rétege van a karácsonynak, a családi is egy ezek közül a nővérnek, aki örül, hogy két éjszakát és a köztes időt a Budakeszin élő családjával, szüleivel és testvére családjával töltheti, illetve a teljes közösséggel is tud másfél napot tölteni a budakeszi anyaházban. Szenteste együtt lesznek a nővérek, mindenki a maga közösségében, rendházában (Kőszegen kívül Budakeszin, Szombathelyen és Hódmezővásárhelyen is élnek Domonkos-rendi női szerzetesek). Vesperással, karácsonyi zsolozsmával, énekkel, majd vacsorával ünnepelnek. Találkoznak a helyi atyákkal, ezzel a jelképes gesztussal a plébániához való élő kapcsolatukat fejezik ki, az egyház egységét élik meg általa. Az éjféli ünnepi szentmise lesz a csúcsa ennek az estének, ahol a világegyházzal együtt ünneplik Krisztus születését.

- Amit teszünk és amit nem, azzal mind prédikálunk. A rendben mindenki a maga hivatásával, tehetségével hirdeti az Isten országát – Kőszegen ez a tanításban valósul meg.

- mondja Míra nővér, aki franciát és hittant tanít a gimnazistáknak, filozófiakört vezet és a kollégiumot irányítja. A domonkos lelkiség alappillérei szerint élik az életüket, ezek közül az egyik a prédikáció. Az imádság is ilyen – a személyes és a közösségi ima is. Az előbbi lényege az egyénileg megélt, személyes kapcsolat az Istennel. Szükség van arra, hogy megerősítsen a küldetésünkben, így fogalmaz a nővér. Alappillér maga a közösség is, ahol életté váltható a szeretet, és ahol hangsúlyos az irgalom, a megbocsátás fontossága: „nem tudjuk egymást máshogy szeretni, csak ha folyton megbocsátunk másoknak és magunknak.” A stúdium is: egész életükben tanulnak, olvasnak, főként teológiát, hogy az Istenről való prédikációjuk érthető, igaz és teljes legyen. Míra nővér hiszi: az elme pallérozán túl a szeretettel való példaadás a küldetésük – a legtöbb embernek ugyanis erre van szüksége. Ötödik alappillérük Szent Margit, a védőszentjük nyomán a kompassió, az együttérzés, együtt-szenvedés. Csak az élet adta nehézségek, veszteségek, kudarcok panaszmentes elfogadásával és Krisztus szenvedésével való azonosulással hirdethetik Isten irgalmát, hatalmát és az eljövendő örök és teljes boldogság létét.