Menekülni kényszerültek

2018.12.05. 21:02

Szabó Tibor koncerttel akar segíteni a nehéz sorsú családokon

Egy igazi sellőt szeretne karácsonyra az a göndör fürtös kislány, aki még nem nagyon érti, mi történik velük, a Családok Átmeneti Otthonában él édesanyjával, és bátyjaival. A testvérei jobb körülményekről álmodnak.

Merklin Tímea

futná. Önkormányzati bérlakást nem igényelhet, mert elvesztette a jogosultságát azzal, hogy kiköltözött az ő nevén lévő Bem utcai bérlakásból. – Muszáj volt eljönnöm. Ha nem jövök el, már nem lennének velem a gyerekek, a gyámhatóság elvette volna őket. Ha most kerülnék ugyanabba a helyzetbe, most is megtenném – mondja Judit. – A Bem utcából még kerülhettünk volna másik, kisebb bérlakásba, kértem még akkor, csak közben el kellett jönni, és innen most erre nincs jogi lehetőség. Az a lakás az én nevemen volt, még nekem kellett kérni az élettársam és a hajléktalanok kilakoltatását is. A családgondozóval is megbeszéltem: a menekülés volt a jó lépés. Mondom, még egyszer is megtenném a gyerekekért – mondta. Juditnak nemcsak a Bem utcai lakás volt a nevén, hanem minden egyéb is: a távhő, a villany, az internet-előfi zetés… A felhalmozódott, egymillió forintot is meghaladó tartozásokat neki kell törleszteni – mínusz 33 százalék a havi fi zetéséből –, a volt élettársa nem fi zet semmit, gyerektartást sem, az utóbbit „az állam által megelőlegezett” formában kapják. A kilátástalanság kellős közepén tényleg csak a csodát lehet várni, és persze jó szándékú segítők közreműködését, akik remélhetőleg időben meg fogják találni a megfelelő jogi utakat a lakáshelyzet rendezéséhez. Azt kérdezem, mit kérnének, ha lehetne három kívánságuk. Az anya zavarba jön, lehajtja a fejét. A kisfi ú, Ádám azt mondja: „Legyen egy nagy házunk!” A nagyfi ú, Norbi azt kívánja bölcsen: „Legyenek jobb körülményeink!” A kislány, Tamara felélénkül: telefont kér Norbinak, aztán magának nagy sóhajtással egy igazi sellőt, kis gondolkodás után pedig még kirakót, fagyis gyurmát, játék kutyát és libát, valamint baglyos fülbevalót. Abban biztosan segíthetünk, hogy idén szép karácsonyuk legyen! MT Horváth Judit a Családok Átmeneti Otthonában él három kiskorú gyermekével: Norbival (14), Ádámmal (10) és Tamarával (4) Fotó: Horváth Balázs

Nekik is szeretnének segíteni azzal a Soroptimist Club Szombathely által szervezett jótékonysági koncerttel, amit Szabó Tibor színművész ad december 9-én, 18 órától a Weöres Sándor Színházban. A rendezvényt a Vas Népe is támogatja.

A Családok Átmeneti Otthona nem kifejezetten nyugodalmas hely, a gyerekek a folyosóra és az udvarra csak felügyelettel mehetnek. Ülünk az egyetlen szobácskában, jó meleg van, sok a játék, van tévé, számítógép, az apa nélküli család az emeletes ágy alsó szintjén foglal helyet. A gyerekek – két fiú és a kislány – nagy komolyan hallgatják, ahogy az édesanyjuk, Horváth Judit feleleveníti az elmúlt éveket, hogyan is jutottak ide.

A Bem utcában laktak, önkormányzati lakásban az élettársával, aki a gyerekek apja. Tizenhárom évig éltek együtt. A súlyos problémák akkor kezdődtek, amikor a kislány megszületett. Az apa italozott, előfordult, hogy meg is ütötte az anyát, veszélyeztette a gyerekeket, a lakásba rendszeresen feljártak a kétes cimborák, hozták a bandát, a lakás megtelt hajléktalanokkal. Nem egyszer voltak náluk a rendőrök is. Judit sokat vitázott a párjával, megesett, hogy menekülnie kellett a gyerekekkel, de a Családok Átmeneti Otthonában mindig csak egy éjszakát tölthettek. Eljutott odáig, hogy egy napon azt mondta, hogy ha innen most megint haza kell mennie, inkább az utcára megy. Akkor elintézték neki, hogy felvegyék őket másfél évre. Az idő már letelt, két hónapos hosszabbításokkal laknak még mindig itt, mert azóta sincs hova menni. Azt mondja, addig maradhatnak, amíg tart a tanév, mert a két fi ú iskolába jár.

Judit a kórházi konyhán dolgozik, havi 120-130 ezer forintot keres. Ebből albérletre nem futná. Önkormányzati bérlakást nem igényelhet, mert elvesztette a jogosultságát azzal, hogy kiköltözött az ő nevén lévő Bem utcai bérlakásból. – Muszáj volt eljönnöm. Ha nem jövök el, már nem lennének velem a gyerekek, a gyámhatóság elvette volna őket. Ha most kerülnék ugyanabba a helyzetbe, most is megtenném – mondja Judit. – A Bem utcából még kerülhettünk volna másik, kisebb bérlakásba, kértem még akkor, csak közben el kellett jönni, és innen most erre nincs jogi lehetőség. Az a lakás az én nevemen volt, még nekem kellett kérni az élettársam és a hajléktalanok kilakoltatását is. A családgondozóval is megbeszéltem: a menekülés volt a jó lépés. Mondom, még egyszer is megtenném a gyerekekért – mondta.

Horváth Judit a Családok Átmeneti Otthonában él három kiskorú gyermekével: Norbival (14), Ádámmal (10) és Tamarával (4) Fotó: Horváth Balázs

Juditnak nemcsak a Bem utcai lakás volt a nevén, hanem minden egyéb is: a távhő, a villany, az internet-előfi zetés… A felhalmozódott, egymillió forintot is meghaladó tartozásokat neki kell törleszteni – mínusz 33 százalék a havi fi zetéséből –, a volt élettársa nem fizet semmit, gyerektartást sem, az utóbbit „az állam által megelőlegezett” formában kapják. A kilátástalanság kellős közepén tényleg csak a csodát lehet várni, és persze jó szándékú segítők közreműködését, akik remélhetőleg időben meg fogják találni a megfelelő jogi utakat a lakáshelyzet rendezéséhez. Azt kérdezem, mit kérnének, ha lehetne három kívánságuk. Az anya zavarba jön, lehajtja a fejét. A kisfiú, Ádám azt mondja: „Legyen egy nagy házunk!” A nagyfiú, Norbi azt kívánja bölcsen: „Legyenek jobb körülményeink!” A kislány, Tamara felélénkül: telefont kér Norbinak, aztán magának nagy sóhajtással egy igazi sellőt, kis gondolkodás után pedig még kirakót, fagyis gyurmát, játék kutyát és libát, valamint baglyos fülbevalót. Abban biztosan segíthetünk, hogy idén szép karácsonyuk legyen! Nekik is szeretnének segíteni azzal a Soroptimist Club Szombathely által szervezett jótékonysági koncerttel, amit Szabó Tibor színművész ad december 9-én, 18 órától a Weöres Sándor Színházban. A rendezvényt a Vas Népe is támogatja. A Családok Átmeneti Otthona nem kifejezetten nyugodalmas hely, a gyerekek a folyosóra és az udvarra csak felügyelettel mehetnek. Ülünk az egyetlen szobácskában, jó meleg van, sok a játék, van tévé, számítógép, az apa nélküli család az emeletes ágy alsó szintjén foglal helyet. A gyerekek – két fiú és a kislány – nagy komolyan hallgatják, ahogy az édesanyjuk, Horváth Judit feleleveníti az elmúlt éveket, hogyan is jutottak ide. A Bem utcában laktak, önkormányzati lakásban az élettársával, aki a gyerekek apja. Tizenhárom évig éltek együtt. A súlyos problémák akkor kezdődtek, amikor a kislány megszületett. Az apa italozott, előfordult, hogy meg is ütötte az anyát, veszélyeztette a gyerekeket, a lakásba rendszeresen feljártak a kétes cimborák, hozták a bandát, a lakás megtelt hajléktalanokkal. Nem egyszer voltak náluk a rendőrök is. Judit sokat vitázott a párjával, megesett, hogy menekülnie kellett a gyerekekkel, de a Családok Átmeneti Otthonában mindig csak egy éjszakát tölthettek. Eljutott odáig, hogy egy napon azt mondta, hogy ha innen most megint haza kell mennie, inkább az utcára megy. Akkor elintézték neki, hogy felvegyék őket másfél évre. Az idő már letelt, két hónapos hosszabbításokkal laknak még mindig itt, mert azóta sincs hova menni. Azt mondja, addig maradhatnak, amíg tart a tanév, mert a két fi ú iskolába jár. Judit a kórházi konyhán dolgozik, havi 120-130 ezer forintot keres. Ebből albérletre nem futná. Önkormányzati bérlakást nem igényelhet, mert elvesztette a jogosultságát azzal, hogy kiköltözött az ő nevén lévő Bem utcai bérlakásból. – Muszáj volt eljönnöm. Ha nem jövök el, már nem lennének velem a gyerekek, a gyámhatóság elvette volna őket. Ha most kerülnék ugyanabba a helyzetbe, most is megtenném – mondja Judit. – A Bem utcából még kerülhettünk volna másik, kisebb bérlakásba, kértem még akkor, csak közben el kellett jönni, és innen most erre nincs jogi lehetőség. Az a lakás az én nevemen volt, még nekem kellett kérni az élettársam és a hajléktalanok kilakoltatását is. A családgondozóval is megbeszéltem: a menekülés volt a jó lépés. Mondom, még egyszer is megtenném a gyerekekért – mondta. Juditnak nemcsak a Bem utcai lakás volt a nevén, hanem minden egyéb is: a távhő, a villany, az internet-előfizetés… A felhalmozódott, egymillió forintot is meghaladó tartozásokat neki kell törleszteni – mínusz 33 százalék a havi fizetéséből –, a volt élettársa nem fi zet semmit, gyerektartást sem, az utóbbit „az állam által megelőlegezett” formában kapják.

A kilátástalanság kellős közepén tényleg csak a csodát lehet várni, és persze jó szándékú segítők közreműködését, akik remélhetőleg időben meg fogják találni a megfelelő jogi utakat a lakáshelyzet rendezéséhez. Azt kérdezem, mit kérnének, ha lehetne három kívánságuk. Az anya zavarba jön, lehajtja a fejét. A kisfiú, Ádám azt mondja: „Legyen egy nagy házunk!” A nagyfiú, Norbi azt kívánja bölcsen: „Legyenek jobb körülményeink!” A kislány, Tamara felélénkül: telefont kér Norbinak, aztán magának nagy sóhajtással egy igazi sellőt, kis gondolkodás után pedig még kirakót, fagyis gyurmát, játék kutyát és libát, valamint baglyos fülbevalót. Abban biztosan segíthetünk, hogy idén szép karácsonyuk legyen!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!