VÖRÖSBOR, fokhagyma leheletével

2020.02.23. 07:00

Százhúsz éves családi titok a többgenerációs vasi kőfaragótól a márványszínezésről

Viccesnek tűnhet a lehelettel való márványszínezés, mégis igaz; százhúsz éves családi titkot árul el Horváth József harmadik generációs kőfaragó, nem mellesleg a Guinness-díjas cipőkirály, akinek még Ronald Reagan is gratulált.

Merklin Tímea

Dukai Takách Judit költőnő márványportréját készíti Horváth József Fotók: Szendi Péter

Fotó: © Szendi Péter

A magasépítő, épületszobrász kőfaragó hatvanhat esztendős, lehet, hogy a szakmát, ami apáról fiúra szállt, nem viszi tovább senki, a mesternek csodaszép lányai vannak. Talán ezért, talán nem, de elárulja, hogyan készülnek a színes márványok a műhelyében. Körmenden jártunk nála.

A faragott kövekkel berendezett udvar eleje mintha kiállítás volna, a különösen szép februári napsütésben csobogó vidítja a kertet. Hátul megmunkálatlan darabok sokasága, kövek, vasak, amelyekből még sírdísz lehet. A házban bent cserépkályhában pattog a tűz, az oldalában tök szokott sülni, az asztalon gyertyák égnek. A hangulat azt sugallja, a kőfaragónak ez nem a munkája, hanem az élete, és a társasházi lakása helyett ez a műhely a lelkének első számú otthona.

Dukai Takách Judit költőnő márványportréját készíti Horváth József Fotók: Szendi Péter

– Öregapámék tizenketten voltak fiútestvérek, építészettel, kőfaragással foglalkozott a család – meséli Horváth József, aztán rögtön a lényegre térünk, mert a kíváncsiság nem hagyja nyugodni az embert, minden érdekes, de leginkább a titok, mi lenne hát az. Egy segédeszközről hallunk: egy bizonyos keféről, amivel szokás átdörzsölgetni a felületet, a mester rögtön be is mutatja, és hozzáfűzi a régmúlt időkből, hogy amit az öreg csinált, foltos lett, mindig, illetve csak akkor, ha a munkáját utána kitették a szabadba, és pára érte. Ami bent maradt a kályha mellett, az nem. Amit más kefézett, az nem lett olyan. Addig-addig kutatták az okát – mert hát családon belül szabotázsra nem lehetett gondolni –, míg kiderült, hogy a kefe anyaga rákerül a márványra, és kémiai reakcióba lép az öreg leheletével, aki mindennap ivott vörösbort, és evett fokhagymát.

– A fokhagymában és a vörösborban lévő illóanyag a márványra rátapadt láthatatlanul. A jelenség nem egyedülálló a világban. A herendi és a zsolnai porcelánmanufaktúrában is volt olyan, hogy gyártási gondok adódtak olyan emberrel, aki fokhagymát evett: amit megfogott még kiégetés előtt, azon az ujjnyoma sötétzöld vagy fekete lett minden egyes darabon. Olvastam, hogy át kellett tenni más munkakörbe. A zsolnai ipartörténeti könyvben is benne van, hogy kiszűrték azokat az embereket, akik fokhagymát ettek – tudjuk meg a kőfaragótól.

Ha színes márványt akar, ő is eszik egy-két gerezd friss fokhagymát, és iszik néhány deci bort – nem csoda, ha jókedvvel dolgozik, nagy harmóniában a világgal. Meséli, hogy a kékfrankosban nincsen resveratrol, ezért azt nem issza. A megkefézett felületeken viszont minden más vörösbor jó szolgálatot tesz a lehelet révén, ha utána az anyag párával érintkezik vagy esőt kap, beivódik 2-3 milliméterre, mert a párás márvány nedvszívó. Így lehet felöltöztetni egy márványfigurát. Ahol jobban megdörzsölik, lehelgetik, erősebb a vöröses, sötétbarnás vagy szürkés szín.

A kőfaragó mester körmendi műhelyének udvarán

A portrészobrászat nem tartozik Horváth József szakmájába, de abban is ügyes. Mátyás király jellegzetes profilját többször is megformálta. Nézegetjük Dukai Takách Judit (Berzsenyi Dániel múzsája) domborművét, amit most készít, a különös családi technikával színezte szürkére és vörösesre, talán egyszer emlékmű lesz belőle a költőnő Vas megyei szülőfalujában, Dukán…

Horváth József eredetileg nem vasi, Zalalövőn született – Zala megyében köztéri szobrokat készített –, 42 éve lakik Körmenden. Ezen évtizedek alatt Vas megyét is telerakta szobrokkal, emlékművekkel: mementókat formáló keze nyomát őrzi Egyházashollós, Apátistvánfalva, Hegyháthodász, Rádóckölked, Nagykölked, Harasztifalu, Pinkamindszent, Magyarnádalja, nem beszélve a számos településre szállított egyedi tervezésű síremlékekről. Ő készítette Rábapaty jellegzetességét, az öttonnás cipő-szobrot, ami 1997-ben Guinness-rekorder lett, és amire Ronald Reagan amerikai elnök is reagált egy levélbeli gratulációval. Ezután nevezték el „Cipőkirálynak”. Nem messze ettől az alkotástól van egy óraszobor is, ami kevesebb figyelmet kap, de az is Horváth József nevéhez fűződik. A szakmájához kötődő mestermunkákon kívül két különleges hobbija is van: az egyik, hogy százéves tetőcserepekből vágott mozaikokból alkot képeket, homlokzati díszeket, amelyekből kiállítása volt Bécsben, Milánóban és Körmenden is, pedig nem sokat tett érte, csak a kiállítás-szervezők rátalálnak az interneten. A másik az egyedi kéményajtók saját öntése és díszítése, ami a két világháború között volt divat, olyan helyekre tették ezeket, ahol nem takarta őket semmi, fontos volt, ami látszik. A kőfaragó annyira ért a látványkeltéshez, hogy az udvaron álló feszületét, ami időjárás mardosta szálkásnak, repedezettnek tűnik, még az asztalos is megkopogtatja, milyen fából van. Pedig az is, mint itt minden, ami nem márvány és nem gránit, műkőből van.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!