Titkos utakon jártak: a bábosok rejtélyes kulisszatitkai nyomában

A város több iskolájából és óvodájából vettek részt gyermekek a napközis táborban, amelyen játékos művészeti foglalkozások várták őket több napon keresztül. Merklin Anita ének-zene, drámatanár szervezte a tábort. – A gyermekeket gondolkodásra kell ösztönöznünk, alkotó kedvüket támogatni, hogy fejlődjön problémamegoldó képességük. A drámapedagógia és zene, mint művészeti nevelés, transzfer hatása révén oly módon formálja az egész személyiséget, hogy a gyermekek a tevékenység aktív résztvevői és „csak” játszanak, játszanak, és játszanak.„ – mondta el. A programok között szerepeltek drámajátékok, csapatépítő akadályversenyek és hangszeres zene. A színházi neveléshez kötődően szerdán a Mesebolt Bábszínházba látogattak, ahol Császár Erika bábszínész kalauzolta a kicsiket a helyszínen, beszélt nekik munkájáról, a bábművészetről. – Titkos út a Mesebolt Bábszínházban volt a program címe, amelyben el tudtam vinni őket olyan helyre, ahol máskor nincs bejárás: a próbaterembe, és a színházteremben is jártak tegnap. A célom az volt, hogy a bábjáték műfaji sajátosságaival megismertessem őket, dramatikus játékokon keresztül – nem ismerethalmazt zúdítva rájuk, hanem, hogy játékos módon kapjanak bevezetést a bábozásba, és hogy megmutassam nekik, hogy ez nem is olyan távoli tőlük – emelte ki. Erika örömmel tapasztalta, hogy érdeklődőek voltak a kicsik: a fiúk és a lányok is azonnal kaphatók voltak a játékokra, alig akarták abbahagyni a feladatokat; marionettel foglalkoztak, kesztyűs bábokat nézegettek-próbálgattak és kérdéseiket sem tartották magukban. Felelevenítették azt is, hogy milyen előadásokon jártak már, közben közösen megfejtették, hogy az egyes daraboknál milyen technikákat alkalmaztak a bábszínészek. – Volt egy visszamenő tapasztalatuk a bábszínház világáról, amire utalni lehetett, így könnyebben elképzelték azt, amiről beszéltem nekik – emelte ki. A gyerekek megtudták azt is, hogy lényegében már az óvodában báboznak: plüss állatokat, babákat, stb személyesítenek meg. Erika fontos üzenettel, tanáccsal is ellátta a fiatalokat, hogy ezt a nyitottságot, ami nekik van, ezt meg kell őrizniük.

A bejárás a próbateremmel kezdődött: először a díszletet vették szemügyre az apróságok. A fa szerkezetet kívülről-belülről megnézték a gyerekek: hova teszik a figurákat a színészek, amikor egy adott jelenetnél éppen nincsen rájuk szükség, hogyan lehet gyorsan belebújni a bábokba. Megjegyezhették azt is, hogy annál könnyebb egy figurát megeleveníteni, minél közelebb van a karhoz: a karra felhúzhatókat a legegyszerűbb irányítani, a marionetthez viszont sok gyakorlás szükséges. Megfigyelték a picik, hogy milyen bábfigurákat használnak – például a Mese a Kutyusról meg a Cicusról című darabjuk két főszereplőjét kezükbe foghatták a gyerekek, valamint láthattak ott a többi között pálcára ragasztott apró alakokat. A „Színház a színházban” technikáról is hallottak a kicsik: megnézhették, milyen az, amikor a bábok is báboznak, hol van a helyszíne ennek a díszletnek, milyen elemeket használnak hozzá. Legnagyobb sikere már a színházteremben bemutatott marionettnek volt: egy szőke kékruhás hercegnő figurán mutatta be a bábművész, hogyan kell mozgatni a babát a vékony kötelek, az „idegek” segítségével, amelyek egyik végét kereszt alakban összeillesztett fadarabokhoz, másik végét a baba egy-egy testrészéhez rögzítik. Megfigyelhették a csöppségek hogyan szalad, pukedlizik, milyen, amikor szégyenlős, hogyan hasal, hogyan kel fel a földről. A gyerekek figyelme egy percre sem lankadt a mesés délelőttön, amelyen feladatokat is kaptak: volt olyan, amikor a szék segítségével mutattak be tárgyakat, cselekvéseket, amiket társaiknak ki kellett találni. Később kendő segítségével oldottak meg hármas csoportokban feladatokat: többféle dolgot hajtogattak a textilből, képzeletük segítségével. Pesti Vanda Zsanett, a Gothárd Jenő Általános Iskola 5. osztályba készülő tanulója élvezettel beszélt nekünk kedvenc feladatáról: – A marionett bábu volt nekem a legérdekesebb, mert sokkal nehezebb vele dolgozni, mint a kesztyűs bábbal. Nagyon tetszett, ahogy pukedlizik, meghajol, kezet fog. Simon-Kiss Míra nyolcéves kisdiák, neki a székes játék volt a kedvence. – Szeretem a drámajátékot, izgalmas volt kitalálni, hogy mit lehet eljátszani egy székkel. Vicces volt és gondolkodtatott mindenkit – tette hozzá. A délelőttön kiderült tehát: mind rajongói a bábszínháznak, fiúk-lányok egyaránt. A bábszínész kérdésére szívesen emlékeztek évekkel ezelőtti bábos élményeikre, történetekre és a játékos feladatokra a program legvégén sem kellett a jelentkezőket noszogatni: vidáman, önként jelentkezve vették ki részüket a közös mókából és nagy mosollyal az arcukon és sok élménnyel gazdagodva köszöntek el a helyszíntől. Természetesen csak rövid időre, ígéretük szerint nézőként hamarosan visszatérnek a színházi terembe.