Pódiumbeszélgetés pénzügyeinkről – Sebestyén Géza és Pogátsa Zoltán volt az MCC vendége

Milyen adatokra érdemes figyelni, ha meg akarjuk érteni a gazdaságpolitikát? – először ehhez kért útmutatót beszélgetőpartnereitől Páli Ádám. – Ha igazán arra vagyunk kíváncsiak, hogy jó vagy rossz fele mennek a dolgok, akkor azt kell nézni, hogy a fizetésünk vásárlóértéke hosszú távon hogyan alakul. A hosszú táv megértéséhez más számokat is elemezni kell: például a GDP-t, az államadósság alakulását, a költségvetési hiányt, a lakossági megtakarításokat, a beruházásokat, de a gazdaságpolitika legfontosabb célja az, hogy egyre többet keressünk, egyre többen keressenek és ez a boltokban is egyre többet érjen – foglalta össze Sebestyén Géza.

Mi dominált a magyar gazdaságban 2023-ban? – hangzott a következő kérdés. Itt Pogátsa Zoltán az elmúlt évekre is visszanézett: a Covidot, az inflációt és idén a költségvetési hiányt sorolta fókuszterületekként. Megjegyezte, hogy a közgazdászok között máig nincs konszenzus, mi okozta az inflációs hullámot: keresleti vagy kínálati sokk. Szerinte az utóbbi. Példákat is hozott: Oroszország ukrajnai inváziója után felment az energia ára, globális chiphiány sújtotta a gazdaságokat stb.

Az inflációról, ami általános mutató, Sebestyén Géza azt mondta, 2023 januárjában volt a csúcsa, és rámutatott az egyes termékcsoportok árnövekedési ütemének különbségére: magas volt a gázé, az üzemanyagé és az élelmiszereké, de sokkal kisebb a tartós fogyasztási cikkeké. Ez is igazolja, hogy nem a kereslet húzta fel az árakat. Aki gázból, áramból, üzemanyagból addig is keveset fogyasztott, azt ez nem érintette érzékenyen. Vita alakult ki az üzemanyagár-csökkentés körül – a majdnem egy évig tartó árstopot gazdasági, politikai érdekek, következmények motiválták? A gazdaság szempontjából segítséget jelentett, húzta alá. Pogátsa Zoltán a mából közelített: a MOL és a Pénzügyminisztérium vitájában szerinte az utóbbinak van igaza. Magyarországon a benzin adótartalma megfelel a környező országokénak, ehhez képest a MOL-nak régóta hatalmas profitja van. Problémának nevezte, hogy benzinkereskedők hagyták el az országot, és a MOL az egyedüli importőr. – Ársapka kerülhet a lakossági árra és a vállalkozói árra. Az inflációba a vállalkozók szállítása gyűrűzik be. A pék a magas benzinárat a kenyér árában érvényesíti. Hasznos lett volna a vállalkozások esetében megtartani az ársapkát. A lakossági benzinárnál jövedelemtől, vagyoni helyzettől kellett volna különbséget tenni – mondta.

Az infláció csökkent – Pogátsa Zoltán szerint ez elsősorban annak köszönhető, hogy a kínálati oldali problémák rendeződtek. Az energiapolitikában is ez történt: az vitte le az inflációt, hogy 2022 végére az EU – rajtunk kívül – levált az orosz gázról. Kifejtette: Magyarországnak nem előnyös az orosz és a fosszilis energiától való függés. Sebestyén Géza ezt máshogy látja: sokat növekedett a napenergia részaránya a magyar energiamixben. A magyar inflációs rátáról azt mondta: EU-s és régiós szinten is viszonylag jónak számít, ami a gazdaságpolitika érdeme.

A magyar energiamixre visszatérve Pogátsa Zoltán igazat adott: a napenergia az egyetlen zöld energiaforrás, amiben a Kormány liberalizált az elmúlt tíz évben, és jelentős kapacitások jöttek létre. A szélenergiában azonban nem, miközben az országnak nagyon jó szélkapacitása van. Igaz, ígéret van ennek liberalizálására is. A közgazdász úgy fogalmazott: ami Katarnak a gáz, Kuvaitnak az olaj, az Magyarországnak a geotermikus energia, amit használnunk kellene. Ez tehát nagy potenciál Magyarországon. Még ennél is fontosabb lenne az épületek szigetelése épületfelújítási programok hirdetésével – bent tartanánk az energiát, jót tenne az energiaimportunknak, csökkenne a kitettségünk, magyarázta.

Sebestyén Géza úgy érvelt: kevés olyan technológia van, ami ténylegesen zöld. Illetve: szerinte Magyarország nincs túl ideális helyen szél szempontból. Ezzel szemben a fosszilis energiát akkor használhatjuk, amikor csak szükség van rá.

Az energiakérdés kardinális: klímaválság van és energiakitettségünk, hangsúlyozta Pogátsa. Szerinte egy Magyarország méretű ország nem tud önállóan fenntartható energiapolitikát megvalósítani. Ehhez EU-s szint kell, közös energiapolitika. Egy ilyen rendszerben nincs szükség Paksra – arra, hogy nukleáris energiában is egy országtól függjünk – ezt kritikus kitettségnek nevezte Magyarország számára.

Sebestyén Géza szerint ma az a realitás, hogy ki kell használnunk az adott lehetőségeket, az atomenergia nem kihagyható. Európáról azt mondta: máig jelentős energiabehozatalra szorul.

Lehet-e fenntartható egy gazdaság, amely növekvő termelésre és növekvő fogyasztásra épül? Erről is vitáztak a felek. Szó esett az üvegházhatású gázok kibocsátásáról, a világ népességéről, a föld eltartóképességéről, a GDP-ről, és hogy a felmelegedés mértéke már elérte a kritikus 1,5 Celsius fokos határt. Arról, hogy az elmúlt évtizedekben tájban keletkezett zöld energiaforrások nem a fosszilisek helyébe jöttek, hanem azok tetejére, és hogy milyen volt az elmúlt évtizedekben a világgazdaság átlagos éves növekedése. Milyen technológiákban kiváltható a fosszilis energia? Mi lehet a megoldás, hogy versenyképességünk is megmaradjon? – ezek is témát adtak.