Olaszrajongó, nyitott és optimista – Miniszteri elismerést kapott dr. Gábrielné Miklós Zsuzsanna

A nemzeti ünnep alkalmából a Kulturális és Innovációs Minisztériumtól 23 szakember, illetve szervezet vehette át a Miniszter Elismerő Oklevelét – Vasból dr. Gábrielné Miklós Zsuzsanna eredményes és példamutató munkáját ismerték el.

Dr. Sárayné Süle Gabriella igazgató úgy írt kollégájáról. – Zsuzsa meghatározó alakja a német és olasz nyelvek oktatásának, a szakmai nyelv elsajátításának. Magas szintű tehetséggondozó és kulturális munkája megyei szinten ismert és elismert. Több, mint 40 éve lelkiismerettel és odaadással végzi munkáját iskolánkban. Munkája során nemcsak az iskola diákjainak nyelvtudását bővítette, hanem a tanárjelöltek magas számban végeztek nála gyakorló tanítást mind olasz, mind német nyelvből. Hitvallása, hogy a diákok az iskolában megszerzett nyelvtudásukat aktivizálhassák, német, illetve olasz fiatalokkal találkozhassanak, és az adott nyelvterületet minél jobban megismerhessék, így fő mozgatója volt a testvériskolai és testvérvárosi iskolákkal való kapcsolatok kialakításának és fenntartásának. Munkájának egyik elismerését abban látja, amikor a régi diákok maguk is a nyelvtanári pályát választják, illetve olyan munkakörökben helyezkednek el, ahol a nyelvtudás kiemelt fontosságú.

A tanárnővel végighaladtunk a pályája főbb állomásain. Kőszegen kezdődött minden.

– A Jurisich Miklós Gimnáziumba, német tagozatos osztályba jártam – számomra az volt a nagybetűs iskola. A harmadik évfolyamon jutott először eszembe, hogy én is szívesen lennék némettanár. Végül magyar-német szakra jelentkeztem a szegedi egyetemre. Ötödéven Németországba mehettem fél évre. Közben felvettem a finnugor szakot – Finnországban is jártam az egyetemi évek alatt. Három szakon diplomáztam.

Előtte már az egyetemi évek alatt összeházasodtak a férjével (dr. Gábriel András gyermekorvos), és amikor végzett tanulmányaival, már várandós volt a legnagyobb fiukkal. Szombathelyen telepedtek le, az akkor még Orlay Fürst Károly Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Iskola kollégiumába vették fel kollégiumi nevelőnek.

– Másfél év múlva visszatértem, de már nem a kollégiumba: magyart és németet tanítottam. A sors úgy hozta – már Dallos Gyula igazgatósága idején –, hogy kéttannyelvű idegenforgalmi osztály indult, ahol az elsősök heti 18 órában tanulták a németet, majd az idegenforgalmi tantárgyakat szintén németül. Ez akkoriban újdonság volt, nagyon tehetséges diákok jöttek, akiket öröm volt tanítani. Szombathelynek eközben 1983-ban lett finn testvérvárosa: Lappeenranta – húsz évig tolmácsoltam finnül az önkormányzatnak, évente három-négy delegáció jött és ment.

A Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán Uralisztika Tanszék alakult, ők átvették a feladatot, ám a finn barátok később is meghívták, mondja Zsuzsa, aki hogy tökéletesítse a finn nyelvtudását, a ’90-es években a Pécsi Tudományegyetemre akart jelentkezni finn szakra. Közben azonban elindult az olasz nyelvi képzés is a szombathelyi tanárképző főiskolán, és örömmel döntött inkább amellett, az iskolaigazgatója biztatására is.

– Azután kezdődtek a diákcserék az egyik jesolói, hasonló profilú középiskola (Elena Cornaro) és az Orlay között. Felvettük a kapcsolatot egy casargói (Lombardia) iskolával, és volt egy szardíniai Leonardo-projektünk is. Húsz évig működtek a diákcserék is, nyaranta 10-15 diákunk mehetett gyakorlatra Olaszországba, és természetesen mi is fogadtunk olasz tanulókat. Közben a német mellett olaszt tanítottam, ami kezdetben az idegenforgalmi osztályokban a harmadik idegen nyelv lett. Hallgatók is jöttek gyakorlatra a főiskoláról az olasz és a német tanszékről egyaránt. Rengeteg szép élményt szereztünk, a diákjaimmal mondhatni, szeltük a habokat. A tanuláson túl gyakran mentem túrázni a gyerekekkel, mindig ők találták ki az úti célt, bejártuk szinte az egész Nyugat-Dunántúlt. Közben beneveztünk a Festival d’ Italiano országos olasz nyelvi versenyre. Ez egy több évtizedes múltú diáktalálkozó, amelyben az olaszt tanuló középiskolai diákok mérhetik össze a tudásukat és kreativitásukat különböző versenyszámokban, mint a műfordítás, meseírás, vers- és prózamondás, ének, színdarab, országismereti vetélkedő. Először a debreceni találkozóra jelentkeztünk a ’90-es évek végén egy színdarabbal, a zsűri különdíjjal értékelte a produkciónkat. Utána még többször részt vettünk a versenyen, 2000-ben pedig a mi iskolánk volt a szervező: a kétnapos rendezvényre 900 résztvevő érkezett, még az olasz nagykövet is a tiszteletét tette. Sajnos azonban a kerettantervek változása miatt tíz évvel ezelőtt először megszűnt a harmadik idegen nyelv oktatása. Azóta csak németet tanítok. Most már nem vagyok osztályfőnök, de 31 évig töltöttem be ezt a felelősségteljes munkát.

Zsuzsa most iskolájukban, a Kereskedelmi és Vendéglátó Technikumban szervezett egy német nyelvű diákszínjátszó fesztivált április 9-én. Öt iskola németes diákjai vittek színpadra rövid jeleneteket vagy épp kerek egész történeteket. A zsűriben az ELTE SEK Német Tanszéke is szerepet vállalt, valamint a Weöres Sándor Színházból is érkezett zsűritag.

A beszélgetésben visszatérünk a miniszteri elismerésre: sokat jelent a számára. 

– Szerencsésnek érzem magam, mert mindig a legjobb diákokkal dolgozhattam. Most heti 19 órában tanítok, úgy tervezem, levezetésként még néhány óra erejéig maradok jövőre is. Otthon feladatot adnak az unokák is, és hobbiként megmarad az olasz – szenvedélyesen szeretem a kultúrát, a nyelvet, olaszul olvasok, és ha tehetem utazom Olaszországba. Visszatekintve: mindig nyitott voltam, éltem a lehetőségekkel és az Édesapámtól optimista természetet örököltem. Bármi történik, abból igyekszem a legjobbat kihozni. Így volt ez az iskolával is – bízom benne, hogy sikerült.