Fából faragott élet: Németh Gyula kiállítása a KMKK Móritz Galériájában

Nem mindennapi élményben lehet része annak, aki május 10-éig ellátogat a művelődési központ Móritz Galériájába. Németh Gyula fából készült szoborportréi – de praktikus és esztétikus, a paraszti kultúrában gyökerező használati tárgyai is – egytől egyig átlelkesített alkotások, mintha élnének (élnek is). „Felismertem, milyen nagyszerű dolog adni abból, amit én is úgy kaptam. S a legnagyobb csoda, hogy az adástól nem szegényebbek, hanem gazdagabbak leszünk. Ezt a 45 évet végiggondozta és segítette a KMKK vezetése. Hálát mondok nekik, de legfőképp annak, Aki onnan felülről vezette életem útját. (…) Megújított, és íme most megajándékozott ebben a kiállításban” – olvasható a meghívón a közmondásosan szerény művész vallomásos önéletrajza, amely a dukai gyerekkortól a Velemi Népművészeti Stúdión és a celli fafaragó szakkörön át vezet el a Tulipán Fesztivál nyitányát is jelző kiállítás megnyitójáig. 

Már felnőttként, „egy igaz, szerető segítőtárssal – vagyis a feleségével, Némethné Őri Irmával – megajándékozva” talált rá a saját útjára, amelyen aztán kivételes alkotások születtek. (Aki például áthalad a celli liget kapuján, Németh Gyula keze nyomát látja.) A tárlatnyitón zsúfolásig megtelt a Móritz Galéria. Fehér László polgármester emléklapot adott át a 45 évre visszatekintő Németh Gyulának – a 45 éves város nevében. A tárlatot Reisinger János irodalomtörténész ajánlotta a közönség figyelmébe. Közreműködött a Gyöngyvirág Népdalkör. A falakon fotók által is végigkísérhetjük a fafaragó pályafutását. Aki nem volt ott a megnyitón, május 10-éig megnézheti a kiállítást. Érdemes: magántulajdonban lévő tárgyak-alkotások is vannak az összeállításban. A betlehem például Sárvárról jött „vissza”. Él az is. A jászolnál Dosztojevszkij-mondat jut eszünkbe: a szamár is ember.