A szamárcsikó születése

Régóta tudtuk, hogy a Sári névre hallgató szamáranyuka vemhes és augusztus környékére várható a kis jövevény megérkezése. A mai napon a falu „főutcáján” haladva már messziről feltűnt, hogy a juhkarám előtti diófa alatt oldalára fekve pihen Sári. Mögötte, fóliára emlékeztető sejtelmes „valami”mozgott úgy, mint amikor a szél lenget egy nylon zacskót. Azonnal felemeltem a fényképezőgépemet, és a gép keresőjében nagy meglepetésemre a néhány perce megszületett kis szamár sziluettje rajzolódott ki. Mérhetetlen öröm és izgalom lett úrrá mindnyájunkon. Szaporára vettük a lépést, hogy mielőbb közelebbről is megcsodálhassuk a kis szamárcsikót. Az elléstől kifáradt, de tekintetéből láthatóan büszke szamár anyuka mögött feküdt a kis jövevény. Fekete még nedves göndör szőre úgy csillogott, mint egy kis báránynak. Gyönyörű szamárcsemete, állapítottuk meg.

Az események lassan pörögtek. Sári még a fáradtságtól nem tudott gondoskodni a kicsiről. A csikó kis idő elteltével megpróbált felállni. Tétova lábai többszöri kísérlet után engedelmeskedtek és sikerült, de közben több méterre eltávolodott az anyjától. Az anyaállat ekkor még pihegve figyelte kicsinye erőlködéseit. Jó időbe tellett, amíg ő is talpra tudott állni. Az ezt követő események megkoronázták a napot. Sári és a kicsi egymásra találása szívet melengetően megható volt. Az újszülött „mosdatása”, az anya igyekezete, hogy kicsinye az emlőre találjon felemelően szép pillanatok voltak. A nagy eseménynek több látogató vendég és a múzeum néhány munkatársa is részese volt. Az életben látni a természet csodáját kivételes és megtisztelő alkalom. Mindnyájunk számára felejthetetlen és emlékezetes volt ez a délelőtt.