Ne hagyjuk, hogy a levegő kellemetlen puffadást okozzon a babának

Az első hónapokban különösen figyelni kell a büfiztetésre, a babák többsége ugyanis az étkezések közben önkéntelenül levegőt nyel (a szoptatott babák jellemzően kevesebbet, mint az üvegből táplált társaik). A lényeg: nem szabad hagyni, hogy a levegő kellemetlen puffadást, vagy görcsöket okozzon a gyomorban. Pár perccel az etetés vége után érdemes próbálkozni a büfiztetéssel. Azt mondják, a mohón faló csecsemőknél nemcsak az etetés után, hanem már közben is érdemes megtenni, hogy ne kezdje el a levegő nyomni, feszíteni a gyomrukat. Ilyenkor segíthet a fenék paskolása, vagy a klasszikus mozdulat, a hát körkörös simogatása, ezek megkönnyítik a levegő távozását. Ha a szoptatás végére elalszik a baba, akkor is lehet büfiztetni, anélkül, hogy felébresztenénk őt. Ez azért lényeges, mert ha fél órával az étkezés után felsírnak a babák, akkor szinte biztos, hogy még nyomja a pocakjukat a levegő.

Babafüggő, hogy mennyit büfizik a csecsemőnk. Erőltetni nem kell, hogy távozzon a levegő. Ha a megszokott mozdulatokat tíz perc után sem követi büfizés, letehetjük a babát aludni. A születés utáni első hetek elteltével már általában tudják az anyukák, hány büfinek kell kijönnie a kisbabájukból a komfortérzethez. Az egy általában kevés, a kettő-három a jellemzőbb.

A folyamatot a megfelelő testhelyzet idézi elő, különböző büfiztető pozíciókat ismerünk.

A szoptatás vízszintes testhelyzetben történik, ha ezt követően függőlegesbe kerül a baba, akkor a lenyelt levegőt a táplálék felszínére hozza. Ha tehát függőlegesen a vállunkhoz emeljük a babát és a hátát masszírozzuk, paskoljuk, simogatjuk, akkor nagy eséllyel sikerül a büfiztetés. Így akár ülni, vagy sétálni is lehet vele, a feje jó, ha a vállunkon pihen.

Ha a kicsi jelzi, hogy a testhelyzet nem kényelmes a számára, vagy nincs eredmény, akkor a karunkra is fektethetjük. Ilyenkor enyhe nyomás helyezkedik a pocakjára, ami segíthet kipréselni a bent rekedt levegőt. Van, akinél az válik be, ha körkörös mozdulatokat ír le a baba felsőtestével, vagy a mellkasát ütögeti gyengéden. Esetleg az, hogy felülteti a csecsemőt, megtámasztja a fejét és a tenyerével gyengéden ütögeti a mellkasát.

Mindenkinek magának kell kitapasztalnia, hogy az ő gyermeke esetében mi a leginkább célravezető.

Amikortól a kicsik már stabilan ülnek, általában nem okoz gondot nekik megszabadulni a felgyülemlett levegőtől.

A bukás az első hónapokban etetés után teljesen természetes, de ez sem jellemző minden babára. A csecsemőknek éretlen még az emésztőrendszere, ami miatt az étel könnyebben visszafolyik a nyelőcsövükbe. Ha rendszeresen nagy mennyiségű étel jön vissza, akár több órával az etetés után, akkor azt jelezni kell a gyermekorvosnak. Kiválthatja az, ha mohón, nagyon intenzíven és túl sokat eszik a gyerek, esetleg túl sok levegőt nyel, vagy gyenge még a gyomrának a záróizma, és visszaengedi az ennivalót. Ez utóbbit nevezzük refluxnak.

A szülők megnyugtatására: hét-nyolc hónapos korára a legtöbb csecsemő kinövi a bukást. Egyéves korára szinte minden baba teljesen fel is hagy ezzel.