Nem volt mit felnyitni

Ezt a hírt erősítette meg érdeklődésünkre Németh Kálmán alpolgármester, a bírálóbizottság elnöke is, aki szerint ez nem jelenti azt, hogy kudarcba fulladt volna a beruházás.

Két komoly szándéknyilatkozat érkezett, mindkettőt alaposan tanulmányozta a bizottság, és úgy döntöttünk, hogy további előkészítő munkát kell elvégezni, majd október 17. után a két befektetői csoporttal elkezdődhetnek a tárgyalások.

Felvetésünkre, hogy az eredménytelen pályázat mi- att kétségessé vált-e a komplexum köze- li megvalósítása, az alpolgármester optimista választ adott.

Az egyik befektetői csoport úgy véli, ha a kért változtatásokat végrehajtjuk, akkor 2009-2010-es indítással elkezdődhet a beruházás.

A városvezető hozzátet- te: elsősorban a komplexum megközelíthetőségét kell javítani, vagyis közlekedési jellegű változtatásokra van szükség.

Közel sem ennyire bizakodó a gazdasági bizottság elnöke, Molnár Miklós, a Pro Savaria Egyesület képviselője, aki tagja volt a bírálóbizottságnak is. Szerinte ezer sebből vérzik a projekt, a város kényszerpályára került, rá-adásul a világgazdasági változások nem a nagyberuházásoknak kedveznek.

Rengeteg probléma van a beruházással. A két ajánlat (az egyik hazai, a másik osztrák) egyike rávilágít a projekt hiányosságaira. A befektető szerint a mostaninál mintegy hatvan százalékkal nagyobb területen lehetne csak rentábilisan megvalósítani a beruházást. Kifogásként merült fel, hogy nem egyedül a város a tulajdonosa az egész területnek, s hogy nem egy tömbben helyezkedik el, mert vannak közbeékelődő, más tulajdonú ingatlanok is. Úgy látom, hogy annak idején, a kilencvenes években, amikor felvetődött ez az ötlet, még jó tervnek tűnt egy új buszpályaudvar és egy kereskedelmi központ megépítése a vasútállomás tőszomszédságában, azonban a megváltozott gazdasági környezet miatt éveket csúszhat a megvalósítás. A hitelpiaci válság, a recesszió miatt nem most van itt a nagy bevásárlóközpontok építésének ideje. Ez annál is inkább lesújtó hír a város számára, mert a vagyonhasznosító cégünk, a Szova Zrt. egymilliárd forintot költött el a projekt előkészítésére. Annak idején hiába javasoltam, hogy ne készpénzzel fizessen a város a területekért, hanem kössön egy évre szóló opciós szerződéseket, nem fogadták el az érveimet.

A legutóbbi közgyűlésen kinevezett költségvetési tanácsnok, Horváth Zsolt is az ügy pénzügyi buktatóira mutatott rá. A fideszes városatya emlékeztetett rá, hogy a kötvénykibocsátásból származó pénzt fordította a Szova Zrt. az ingatlanvásárlásra, márpedig az a hitel legalább évi 3,5 százalékos kamattal ketyeg.

Türelmetlenül vásárolták fel a területeket, mert még az idén szerettek volna jelentős eredményt felmutatni a Szova Zrt.-nél. Az eredménytelen pályázat következményeit nehéz megjósolni. Az biztos, hogy a cég üzleti tervét át kell dolgozni, hiszen a buszpályaudvar-projektből várt, mintegy 200 millió forintos nyereségből ebben az évben nem lesz semmi. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy a Szova Zrt. vezetése által hangoztatott nyereségesség véleményem szerint nem a hatékony gazdálkodásból, hanem a drasztikus díjemelésekből (parkolás, szemétszállítás, lakbérek) származik. Jelenleg nem látom, miként lehetne a projektet sikerre vinni, és az az érzésem, hogy a cég vezetéséből hiányzik az a kreativitás, ami a megoldáshoz feltétlen szükséges.

Csermelyi András tanácsnok arról beszélt, hogy saj- nos beigazolódtak félelmei. Gazdasági és városfejlesztési okok állnak a meghiúsult pályázat mögött, és amire annak idején közgyűlési felszólalásomban is figyelmeztettem, az megtörténhet: a szándéknyilatkozat mögött álló befektetőknek lesz kiszolgáltatva a város. Félő, hogy ha végigvisszük a projektet, márpedig más megoldás nincs, akkor az ő feltételeik szerint alakulnak át a tervek.