Kis kert, nagy öröm

- Így ni, ide jön még két sor a Zsuzsiból, aztán eshet is az eső - fúj egy nagyot Tóth Gyuláné, Vali a parkerdei birtokán, borsóvetés közben. Egy kicsit megcsúszott ugyan a mutatvánnyal, korábban szokta földbe szórni a magokat, de hát istenem, az idén így jött ki, vallja be egy kicsit pironkodva. De hát nincs mit tenni: az urával ketten több mint 160 évesek, és ebben a korban bizony a befáslizott láb és a sajgó derék diktálja a kerti kalendárium bejegyzéseit.

- Száz négyszögöl a kiskert, ennyi éppen elég ahhoz, hogy örömünk legyen benne, de még ne érezzük nyűgnek - mondja Gyula bácsi, aki katonatisztként a pesti Divatcsarnok méteráru részlegének pultja mögül csábította el Vali nénit 56 évvel ezelőtt. A parkerdei birtokot 1985-ben vásárolták, azóta az első és az utolsó napsugár is itt éri őket. Amíg fiatalok voltak, mindenféle zöldséget megtermeltek a kertben, aztán ahogy egyre nehezebben hajlott a derék, úgy nőtt a füves terület, és lett kisebb a veteményes. Vali néni most már csak borsót vet. A gyümölcsfákkal, a szőlővel és a virágágyásokkal is van munka elég, igaz, a panelszoba vázájában virító tarka csokrok és a spájzban sorakozó lekvárok kárpótolják őket a sok hajladozásért.

- Cseresznye, szőlő, ribizli, egres, málna, feketeszeder - sorolják, mi minden terem meg a parányi birtokon. - Csak az a fránya pitypang csúfítja a kertet - mutatják a fű között sárgálló, kiirthatatlan foltokat, aztán ki-ki teszi tovább a dolgát. Gyula bácsi vizet hoz, Vali néni pedig elszórja a spárgával kijelölt sorokba szánt borsót. Fél kiló magot vett, azt mondja, felét elveti most, a többit meg majd jövőre.

- Persze, ki tudja, mi lesz jövőre? Csak a Jóisten tudja, az meg nem mond semmit - kacsint az urára. Csak egészség legyen! A gyümölcs és a borsó már ráadás - halljuk, amint becsukjuk magunk mögött a kiskaput.

A Százszorszép utcában egy mosolygós kislány kapirgál a kertben, a nagymamájának segít.

- Szünet van, süt a nap, inkább itt legyen a jó levegőn, mint hogy tévét nézzen - biccent felénk szalmakalapja karimája alól Varga Józsefné, Marika. A belvárosban élő asszony sem tudná már elképzelni az életét kiskert nélkül, és bár a fiáékkal összesen három kertet gondoznak, mégsem panaszkodik. Pedig ő az, aki nap mint nap kijár a birtokra, igaz, a fia kiadta az ukázt: ő csak a virágokkal törődjön, a fűnyírást, metszést, permetezést megoldja ő. Marika nagy örömét leli a kertészkedésben, mutatja a frissen szedett sóskát, meg a gyönyörű virágoskertet. A borsó és a krumpli már kibújt a földből, és a hagymát is előcsalogatta a jó idő.

- A menyem reggel hozott ki minket, este jön értünk. A kis házban van tűzhely és gázpalack, ebédre összeütünk egy jó paprikáskrumplit - mondja olyan lelkesen, hogy a gyomrunk korog bele...