Honismeret: a múlt ismerete nélkül nincs jövő

Megyénkben különösen a Kemenesalján és Körmend környékén éltek erősen a honismereti hagyományok. Körmenden, Celldömölkön, Sárváron és Csepregen is honismereti kör alakult, majd a népfront megszűnése után, 1991-ben 66 fővel megalakult a Vas Megyei Honismereti Egyesület.

- Megéltük az egyesületi lét minden szépségét és nehézségét - fogalmaz tömören Zsámboki Árpád, a civil szervezet elnöke. - Folytattuk a népfőiskolák, szakkörvezetői képzések, táborok hagyományát, segítettük a szerzők publikációinak ismertté válását. Helytörténeti vetélkedőket, szakmai műhelytalálkozókat szerveztünk, 1994-ben útjára indítottuk az évenkénti Pátria Napot, mely jó alkalmat nyújtott az új szellemi termékek közkinccsé tételére. A programot minden évben más településen rendeztük, így mód nyílt a helyi értékek megismerésére. Szakmai elismeréseket ítéltünk oda, s jó kapcsolatot alakítottunk ki a múzeumi szervezettel, a könyvtárakkal és a levéltárakkal.

Zsámboki Árpád nem titkolja, hogy a sok szép eredmény, az ezredfordulón megszületett falumonográfiák és rangos rendezvények ellenére a mozgalom jó egy évtizede erodálódó korszakába érkezett. A tagság jelentős része túl van a nyugdíjkorhatáron, a mai fiatalokat rettentő nehéz megnyerni a honismeret ügyének.

- A lélekből hiányzik valami. Sajnos a fiatalok valóban úgy érzik, fölösleges ilyesmivel foglalkozni, nincs belőle semmi hasznuk - állapítja meg a helytörténet nagy öregje, a sok elismerő oklevelet is kiérdemelt rábagyarmati Ács László.

- A maguk szempontjából igazuk is van, tudom, hogy teljesen lefoglalja őket a munkahelyük, az anyagi gondjaik. Én negyven éve nem gondolkodtam azon, hogy miért kell ezzel foglalkoznom. Nem okozott gondot, ha el kellett menni egy összejövetelre, egy nyári tanfolyamra, honismereti akadémiára. Tanítóként nem voltak anyagi gondjaim. Jobb volt a társadalmi elismertsége is a helytörténeti munkának. Előkerült a téma a közösségben, legalább szóban elismerték a munkánkat. Ma senki nem foglalkozik ezzel. Kutatnivaló pedig lenne bőven. Ha megvan a belső ösztönző erő, mindig merülnek fel új témák, akár a régmúltból, akár a jelenből.

Ivánc a jó példák közé tartozik. Gyarmati Tiborné, Ibolya szenvedélyesen gyűjt és ápol minden olyan hagyományt, ami a faluban létezett, minden fotót és iratot archivál. A falu megemlékezik neves szülötteiről, Kresznerics Ferencről, valamint Sigray Antalról, akinek levelezését Ibolya most kezdi rendszerezni. Országos érdeklődésre is számot tart a gróf hagyatéka, s Iváncon azt vallják, ami egyszer már le van írva, az már nem fog elveszni. Kétezer óta van helytörténeti múzeumuk, albumban gyűlnek a falu kézműves hagyományaival kapcsolatos emlékek. A volt polgármester most, hogy nyugdíjba vonult, még nagyobb lendülettel veti bele magát a kutatásba, és bízik benne, hogy a helyi hagyományok mindenkiben tovább élnek, s nem fognak elveszni.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

Megyénkben különösen a Kemenesalján és Körmend környékén éltek erősen a honismereti hagyományok. Körmenden, Celldömölkön, Sárváron és Csepregen is honismereti kör alakult, majd a népfront megszűnése után, 1991-ben 66 fővel megalakult a Vas Megyei Honismereti Egyesület.

- Megéltük az egyesületi lét minden szépségét és nehézségét - fogalmaz tömören Zsámboki Árpád, a civil szervezet elnöke. - Folytattuk a népfőiskolák, szakkörvezetői képzések, táborok hagyományát, segítettük a szerzők publikációinak ismertté válását. Helytörténeti vetélkedőket, szakmai műhelytalálkozókat szerveztünk, 1994-ben útjára indítottuk az évenkénti Pátria Napot, mely jó alkalmat nyújtott az új szellemi termékek közkinccsé tételére. A programot minden évben más településen rendeztük, így mód nyílt a helyi értékek megismerésére. Szakmai elismeréseket ítéltünk oda, s jó kapcsolatot alakítottunk ki a múzeumi szervezettel, a könyvtárakkal és a levéltárakkal.

Zsámboki Árpád nem titkolja, hogy a sok szép eredmény, az ezredfordulón megszületett falumonográfiák és rangos rendezvények ellenére a mozgalom jó egy évtizede erodálódó korszakába érkezett. A tagság jelentős része túl van a nyugdíjkorhatáron, a mai fiatalokat rettentő nehéz megnyerni a honismeret ügyének.

- A lélekből hiányzik valami. Sajnos a fiatalok valóban úgy érzik, fölösleges ilyesmivel foglalkozni, nincs belőle semmi hasznuk - állapítja meg a helytörténet nagy öregje, a sok elismerő oklevelet is kiérdemelt rábagyarmati Ács László.

- A maguk szempontjából igazuk is van, tudom, hogy teljesen lefoglalja őket a munkahelyük, az anyagi gondjaik. Én negyven éve nem gondolkodtam azon, hogy miért kell ezzel foglalkoznom. Nem okozott gondot, ha el kellett menni egy összejövetelre, egy nyári tanfolyamra, honismereti akadémiára. Tanítóként nem voltak anyagi gondjaim. Jobb volt a társadalmi elismertsége is a helytörténeti munkának. Előkerült a téma a közösségben, legalább szóban elismerték a munkánkat. Ma senki nem foglalkozik ezzel. Kutatnivaló pedig lenne bőven. Ha megvan a belső ösztönző erő, mindig merülnek fel új témák, akár a régmúltból, akár a jelenből.

Ivánc a jó példák közé tartozik. Gyarmati Tiborné, Ibolya szenvedélyesen gyűjt és ápol minden olyan hagyományt, ami a faluban létezett, minden fotót és iratot archivál. A falu megemlékezik neves szülötteiről, Kresznerics Ferencről, valamint Sigray Antalról, akinek levelezését Ibolya most kezdi rendszerezni. Országos érdeklődésre is számot tart a gróf hagyatéka, s Iváncon azt vallják, ami egyszer már le van írva, az már nem fog elveszni. Kétezer óta van helytörténeti múzeumuk, albumban gyűlnek a falu kézműves hagyományaival kapcsolatos emlékek. A volt polgármester most, hogy nyugdíjba vonult, még nagyobb lendülettel veti bele magát a kutatásba, és bízik benne, hogy a helyi hagyományok mindenkiben tovább élnek, s nem fognak elveszni.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

- Megéltük az egyesületi lét minden szépségét és nehézségét - fogalmaz tömören Zsámboki Árpád, a civil szervezet elnöke. - Folytattuk a népfőiskolák, szakkörvezetői képzések, táborok hagyományát, segítettük a szerzők publikációinak ismertté válását. Helytörténeti vetélkedőket, szakmai műhelytalálkozókat szerveztünk, 1994-ben útjára indítottuk az évenkénti Pátria Napot, mely jó alkalmat nyújtott az új szellemi termékek közkinccsé tételére. A programot minden évben más településen rendeztük, így mód nyílt a helyi értékek megismerésére. Szakmai elismeréseket ítéltünk oda, s jó kapcsolatot alakítottunk ki a múzeumi szervezettel, a könyvtárakkal és a levéltárakkal.

Zsámboki Árpád nem titkolja, hogy a sok szép eredmény, az ezredfordulón megszületett falumonográfiák és rangos rendezvények ellenére a mozgalom jó egy évtizede erodálódó korszakába érkezett. A tagság jelentős része túl van a nyugdíjkorhatáron, a mai fiatalokat rettentő nehéz megnyerni a honismeret ügyének.

- A lélekből hiányzik valami. Sajnos a fiatalok valóban úgy érzik, fölösleges ilyesmivel foglalkozni, nincs belőle semmi hasznuk - állapítja meg a helytörténet nagy öregje, a sok elismerő oklevelet is kiérdemelt rábagyarmati Ács László.

- A maguk szempontjából igazuk is van, tudom, hogy teljesen lefoglalja őket a munkahelyük, az anyagi gondjaik. Én negyven éve nem gondolkodtam azon, hogy miért kell ezzel foglalkoznom. Nem okozott gondot, ha el kellett menni egy összejövetelre, egy nyári tanfolyamra, honismereti akadémiára. Tanítóként nem voltak anyagi gondjaim. Jobb volt a társadalmi elismertsége is a helytörténeti munkának. Előkerült a téma a közösségben, legalább szóban elismerték a munkánkat. Ma senki nem foglalkozik ezzel. Kutatnivaló pedig lenne bőven. Ha megvan a belső ösztönző erő, mindig merülnek fel új témák, akár a régmúltból, akár a jelenből.

Ivánc a jó példák közé tartozik. Gyarmati Tiborné, Ibolya szenvedélyesen gyűjt és ápol minden olyan hagyományt, ami a faluban létezett, minden fotót és iratot archivál. A falu megemlékezik neves szülötteiről, Kresznerics Ferencről, valamint Sigray Antalról, akinek levelezését Ibolya most kezdi rendszerezni. Országos érdeklődésre is számot tart a gróf hagyatéka, s Iváncon azt vallják, ami egyszer már le van írva, az már nem fog elveszni. Kétezer óta van helytörténeti múzeumuk, albumban gyűlnek a falu kézműves hagyományaival kapcsolatos emlékek. A volt polgármester most, hogy nyugdíjba vonult, még nagyobb lendülettel veti bele magát a kutatásba, és bízik benne, hogy a helyi hagyományok mindenkiben tovább élnek, s nem fognak elveszni.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

- Megéltük az egyesületi lét minden szépségét és nehézségét - fogalmaz tömören Zsámboki Árpád, a civil szervezet elnöke. - Folytattuk a népfőiskolák, szakkörvezetői képzések, táborok hagyományát, segítettük a szerzők publikációinak ismertté válását. Helytörténeti vetélkedőket, szakmai műhelytalálkozókat szerveztünk, 1994-ben útjára indítottuk az évenkénti Pátria Napot, mely jó alkalmat nyújtott az új szellemi termékek közkinccsé tételére. A programot minden évben más településen rendeztük, így mód nyílt a helyi értékek megismerésére. Szakmai elismeréseket ítéltünk oda, s jó kapcsolatot alakítottunk ki a múzeumi szervezettel, a könyvtárakkal és a levéltárakkal.

Zsámboki Árpád nem titkolja, hogy a sok szép eredmény, az ezredfordulón megszületett falumonográfiák és rangos rendezvények ellenére a mozgalom jó egy évtizede erodálódó korszakába érkezett. A tagság jelentős része túl van a nyugdíjkorhatáron, a mai fiatalokat rettentő nehéz megnyerni a honismeret ügyének.

- A lélekből hiányzik valami. Sajnos a fiatalok valóban úgy érzik, fölösleges ilyesmivel foglalkozni, nincs belőle semmi hasznuk - állapítja meg a helytörténet nagy öregje, a sok elismerő oklevelet is kiérdemelt rábagyarmati Ács László.

- A maguk szempontjából igazuk is van, tudom, hogy teljesen lefoglalja őket a munkahelyük, az anyagi gondjaik. Én negyven éve nem gondolkodtam azon, hogy miért kell ezzel foglalkoznom. Nem okozott gondot, ha el kellett menni egy összejövetelre, egy nyári tanfolyamra, honismereti akadémiára. Tanítóként nem voltak anyagi gondjaim. Jobb volt a társadalmi elismertsége is a helytörténeti munkának. Előkerült a téma a közösségben, legalább szóban elismerték a munkánkat. Ma senki nem foglalkozik ezzel. Kutatnivaló pedig lenne bőven. Ha megvan a belső ösztönző erő, mindig merülnek fel új témák, akár a régmúltból, akár a jelenből.

Ivánc a jó példák közé tartozik. Gyarmati Tiborné, Ibolya szenvedélyesen gyűjt és ápol minden olyan hagyományt, ami a faluban létezett, minden fotót és iratot archivál. A falu megemlékezik neves szülötteiről, Kresznerics Ferencről, valamint Sigray Antalról, akinek levelezését Ibolya most kezdi rendszerezni. Országos érdeklődésre is számot tart a gróf hagyatéka, s Iváncon azt vallják, ami egyszer már le van írva, az már nem fog elveszni. Kétezer óta van helytörténeti múzeumuk, albumban gyűlnek a falu kézműves hagyományaival kapcsolatos emlékek. A volt polgármester most, hogy nyugdíjba vonult, még nagyobb lendülettel veti bele magát a kutatásba, és bízik benne, hogy a helyi hagyományok mindenkiben tovább élnek, s nem fognak elveszni.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

Zsámboki Árpád nem titkolja, hogy a sok szép eredmény, az ezredfordulón megszületett falumonográfiák és rangos rendezvények ellenére a mozgalom jó egy évtizede erodálódó korszakába érkezett. A tagság jelentős része túl van a nyugdíjkorhatáron, a mai fiatalokat rettentő nehéz megnyerni a honismeret ügyének.

- A lélekből hiányzik valami. Sajnos a fiatalok valóban úgy érzik, fölösleges ilyesmivel foglalkozni, nincs belőle semmi hasznuk - állapítja meg a helytörténet nagy öregje, a sok elismerő oklevelet is kiérdemelt rábagyarmati Ács László.

- A maguk szempontjából igazuk is van, tudom, hogy teljesen lefoglalja őket a munkahelyük, az anyagi gondjaik. Én negyven éve nem gondolkodtam azon, hogy miért kell ezzel foglalkoznom. Nem okozott gondot, ha el kellett menni egy összejövetelre, egy nyári tanfolyamra, honismereti akadémiára. Tanítóként nem voltak anyagi gondjaim. Jobb volt a társadalmi elismertsége is a helytörténeti munkának. Előkerült a téma a közösségben, legalább szóban elismerték a munkánkat. Ma senki nem foglalkozik ezzel. Kutatnivaló pedig lenne bőven. Ha megvan a belső ösztönző erő, mindig merülnek fel új témák, akár a régmúltból, akár a jelenből.

Ivánc a jó példák közé tartozik. Gyarmati Tiborné, Ibolya szenvedélyesen gyűjt és ápol minden olyan hagyományt, ami a faluban létezett, minden fotót és iratot archivál. A falu megemlékezik neves szülötteiről, Kresznerics Ferencről, valamint Sigray Antalról, akinek levelezését Ibolya most kezdi rendszerezni. Országos érdeklődésre is számot tart a gróf hagyatéka, s Iváncon azt vallják, ami egyszer már le van írva, az már nem fog elveszni. Kétezer óta van helytörténeti múzeumuk, albumban gyűlnek a falu kézműves hagyományaival kapcsolatos emlékek. A volt polgármester most, hogy nyugdíjba vonult, még nagyobb lendülettel veti bele magát a kutatásba, és bízik benne, hogy a helyi hagyományok mindenkiben tovább élnek, s nem fognak elveszni.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

Zsámboki Árpád nem titkolja, hogy a sok szép eredmény, az ezredfordulón megszületett falumonográfiák és rangos rendezvények ellenére a mozgalom jó egy évtizede erodálódó korszakába érkezett. A tagság jelentős része túl van a nyugdíjkorhatáron, a mai fiatalokat rettentő nehéz megnyerni a honismeret ügyének.

- A lélekből hiányzik valami. Sajnos a fiatalok valóban úgy érzik, fölösleges ilyesmivel foglalkozni, nincs belőle semmi hasznuk - állapítja meg a helytörténet nagy öregje, a sok elismerő oklevelet is kiérdemelt rábagyarmati Ács László.

- A maguk szempontjából igazuk is van, tudom, hogy teljesen lefoglalja őket a munkahelyük, az anyagi gondjaik. Én negyven éve nem gondolkodtam azon, hogy miért kell ezzel foglalkoznom. Nem okozott gondot, ha el kellett menni egy összejövetelre, egy nyári tanfolyamra, honismereti akadémiára. Tanítóként nem voltak anyagi gondjaim. Jobb volt a társadalmi elismertsége is a helytörténeti munkának. Előkerült a téma a közösségben, legalább szóban elismerték a munkánkat. Ma senki nem foglalkozik ezzel. Kutatnivaló pedig lenne bőven. Ha megvan a belső ösztönző erő, mindig merülnek fel új témák, akár a régmúltból, akár a jelenből.

Ivánc a jó példák közé tartozik. Gyarmati Tiborné, Ibolya szenvedélyesen gyűjt és ápol minden olyan hagyományt, ami a faluban létezett, minden fotót és iratot archivál. A falu megemlékezik neves szülötteiről, Kresznerics Ferencről, valamint Sigray Antalról, akinek levelezését Ibolya most kezdi rendszerezni. Országos érdeklődésre is számot tart a gróf hagyatéka, s Iváncon azt vallják, ami egyszer már le van írva, az már nem fog elveszni. Kétezer óta van helytörténeti múzeumuk, albumban gyűlnek a falu kézműves hagyományaival kapcsolatos emlékek. A volt polgármester most, hogy nyugdíjba vonult, még nagyobb lendülettel veti bele magát a kutatásba, és bízik benne, hogy a helyi hagyományok mindenkiben tovább élnek, s nem fognak elveszni.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

- A lélekből hiányzik valami. Sajnos a fiatalok valóban úgy érzik, fölösleges ilyesmivel foglalkozni, nincs belőle semmi hasznuk - állapítja meg a helytörténet nagy öregje, a sok elismerő oklevelet is kiérdemelt rábagyarmati Ács László.

- A maguk szempontjából igazuk is van, tudom, hogy teljesen lefoglalja őket a munkahelyük, az anyagi gondjaik. Én negyven éve nem gondolkodtam azon, hogy miért kell ezzel foglalkoznom. Nem okozott gondot, ha el kellett menni egy összejövetelre, egy nyári tanfolyamra, honismereti akadémiára. Tanítóként nem voltak anyagi gondjaim. Jobb volt a társadalmi elismertsége is a helytörténeti munkának. Előkerült a téma a közösségben, legalább szóban elismerték a munkánkat. Ma senki nem foglalkozik ezzel. Kutatnivaló pedig lenne bőven. Ha megvan a belső ösztönző erő, mindig merülnek fel új témák, akár a régmúltból, akár a jelenből.

Ivánc a jó példák közé tartozik. Gyarmati Tiborné, Ibolya szenvedélyesen gyűjt és ápol minden olyan hagyományt, ami a faluban létezett, minden fotót és iratot archivál. A falu megemlékezik neves szülötteiről, Kresznerics Ferencről, valamint Sigray Antalról, akinek levelezését Ibolya most kezdi rendszerezni. Országos érdeklődésre is számot tart a gróf hagyatéka, s Iváncon azt vallják, ami egyszer már le van írva, az már nem fog elveszni. Kétezer óta van helytörténeti múzeumuk, albumban gyűlnek a falu kézműves hagyományaival kapcsolatos emlékek. A volt polgármester most, hogy nyugdíjba vonult, még nagyobb lendülettel veti bele magát a kutatásba, és bízik benne, hogy a helyi hagyományok mindenkiben tovább élnek, s nem fognak elveszni.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

- A lélekből hiányzik valami. Sajnos a fiatalok valóban úgy érzik, fölösleges ilyesmivel foglalkozni, nincs belőle semmi hasznuk - állapítja meg a helytörténet nagy öregje, a sok elismerő oklevelet is kiérdemelt rábagyarmati Ács László.

- A maguk szempontjából igazuk is van, tudom, hogy teljesen lefoglalja őket a munkahelyük, az anyagi gondjaik. Én negyven éve nem gondolkodtam azon, hogy miért kell ezzel foglalkoznom. Nem okozott gondot, ha el kellett menni egy összejövetelre, egy nyári tanfolyamra, honismereti akadémiára. Tanítóként nem voltak anyagi gondjaim. Jobb volt a társadalmi elismertsége is a helytörténeti munkának. Előkerült a téma a közösségben, legalább szóban elismerték a munkánkat. Ma senki nem foglalkozik ezzel. Kutatnivaló pedig lenne bőven. Ha megvan a belső ösztönző erő, mindig merülnek fel új témák, akár a régmúltból, akár a jelenből.

Ivánc a jó példák közé tartozik. Gyarmati Tiborné, Ibolya szenvedélyesen gyűjt és ápol minden olyan hagyományt, ami a faluban létezett, minden fotót és iratot archivál. A falu megemlékezik neves szülötteiről, Kresznerics Ferencről, valamint Sigray Antalról, akinek levelezését Ibolya most kezdi rendszerezni. Országos érdeklődésre is számot tart a gróf hagyatéka, s Iváncon azt vallják, ami egyszer már le van írva, az már nem fog elveszni. Kétezer óta van helytörténeti múzeumuk, albumban gyűlnek a falu kézműves hagyományaival kapcsolatos emlékek. A volt polgármester most, hogy nyugdíjba vonult, még nagyobb lendülettel veti bele magát a kutatásba, és bízik benne, hogy a helyi hagyományok mindenkiben tovább élnek, s nem fognak elveszni.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

Ivánc a jó példák közé tartozik. Gyarmati Tiborné, Ibolya szenvedélyesen gyűjt és ápol minden olyan hagyományt, ami a faluban létezett, minden fotót és iratot archivál. A falu megemlékezik neves szülötteiről, Kresznerics Ferencről, valamint Sigray Antalról, akinek levelezését Ibolya most kezdi rendszerezni. Országos érdeklődésre is számot tart a gróf hagyatéka, s Iváncon azt vallják, ami egyszer már le van írva, az már nem fog elveszni. Kétezer óta van helytörténeti múzeumuk, albumban gyűlnek a falu kézműves hagyományaival kapcsolatos emlékek. A volt polgármester most, hogy nyugdíjba vonult, még nagyobb lendülettel veti bele magát a kutatásba, és bízik benne, hogy a helyi hagyományok mindenkiben tovább élnek, s nem fognak elveszni.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

Ivánc a jó példák közé tartozik. Gyarmati Tiborné, Ibolya szenvedélyesen gyűjt és ápol minden olyan hagyományt, ami a faluban létezett, minden fotót és iratot archivál. A falu megemlékezik neves szülötteiről, Kresznerics Ferencről, valamint Sigray Antalról, akinek levelezését Ibolya most kezdi rendszerezni. Országos érdeklődésre is számot tart a gróf hagyatéka, s Iváncon azt vallják, ami egyszer már le van írva, az már nem fog elveszni. Kétezer óta van helytörténeti múzeumuk, albumban gyűlnek a falu kézműves hagyományaival kapcsolatos emlékek. A volt polgármester most, hogy nyugdíjba vonult, még nagyobb lendülettel veti bele magát a kutatásba, és bízik benne, hogy a helyi hagyományok mindenkiben tovább élnek, s nem fognak elveszni.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

A megyei elnök azonban aggódik az utánpótlás miatt. A régmúlt történelmét ma már csaknem valamennyi községben feldolgozták valamilyen szinten, a hetvenes éveknél azonban szinte mindenütt vége a történetnek. Pedig sok izgalmas dolog történt azóta is, és ennek feldolgozása döntően a fiatalokra vár. Az egyesület ösztönzi ezt a munkát, s vannak is eredmények. Kondorfán tavaly megnyílt az Őrségből kitelepítettek emlékmúzeuma, Kercaszomort a honismereti egyesület nyilvánította először Vas megye legbátrabb községének. Tavaly nyáron Kőszegen az Országos Honismereti Akadémia egyik fő témája volt a magyar területek ellenállása a trianoni békeszerződés döntésével szemben. Zsámboki Árpád szerint ideje lenne már a közvélemény elé tárni az elhallgatott történéseket, ám ezt még ma is sok helytörténész kényes területnek tartja.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

Vannak persze biztató kezdeményezések. A Gyurácz Ferenc nevével fémjelzett Magyar Nyugat Könyvkiadó kötetei között jónéhány akad, amely a régió közelebbi múltjával foglalkozik.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

- A történészeknek soha nem látott lehetőségeket nyitott meg pusztán az, hogy 1990 után megszűntek az ideológiai megkötések - véli Gyurácz Ferenc. - Az 1944. és 1990. közötti történelemhamisítás olyan mértékű volt, hogy még sokáig eltart a reális múltszemlélet kialakítása. Ez néha a kalandregények érdekességével felérő műveket eredményez. Kevés a képzett kutató, s az anyagi források is szűkösek, de ami igazán színvonalas, az többnyire eljuthat az olvasóhoz.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

A kiadó két legutóbbi könyve is a korábbi tabukat érinti. A 23 éves korában ellenforradalmi tevékenységéért kivégzett szombathelyi Matók Leó verseit jelentették meg dr. Széll Kálmán előszavával, illetve egy szombathelyi irodalomtörténész, Kollarits Krisztina kitűnő könyvét az évtizedekig elhallgatott nagy írónőről, Tormay Cécile-ről. Mindkét könyv bemutatója népes és lelkes közönséget vonzott.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.

Az utóbbi időben megjelent falumonográfiákról szólva a kiadó így vélekedik: még a gyöngébbeken is érződik az a gyöngéd hazaszeretet, ami ennek a műfajnak a sajátossága, s ami már maga is érték. A Száz magyar falu könyvesháza című országos millenniumi sorozatban megjelent hat kötet pedig maradandó érték.