2011.02.22. 09:09
A kilencvenévesek klubjában: mi a hosszú élet titka?
Nagy különbség van egy kanadai és egy magyar 90 éves élete között. Majdnem végigélték a XX. századot. Magyarországon sok megpróbáltatást, lemondást, a háborúk, a politika miatt rájuk kényszerített döntést, életváltást. Két idős férfit kérdeztem: mi hosszú életük titka?
Őt Kőszegen mindenki ismeri. A Jurisich Miklós Gimnáziumban tanított magyart és németet, idegenvezetőként különféle külföldi és magyar csoportokkal rótta a város (és más országok) utcáit.
Irigylésre méltó a memóriája. Két és fél órán át hallgattam sok-sok névvel, időnként versidézetekkel is megtűzdelt érdekes család- és élettörténeti, magyar történelmi előadását. Pedig csak az életéről mesélt. A Felvidékről, a mai Szlovákiáról, ahonnan származik, ahol nagyapja, édesapja is evangélikus tanító volt.
- 1914-ben, az első világháború kitörésekor édesanyám áldott állapotban volt velem. Általános mozgósítás volt, édesapám bevonult. Színszlovák környezetben éltünk, de búcsúzóul arra kérte anyámat: magyarul tanítson meg imádkozni. Amikor 1919-ben, öt év hadifogság után hazatért, nagyon boldog voltam, azt kérdeztem tőle: Te vagy az az apa, akiért én minden este imádkoztam? A legszebb, legokosabb embernek tartottam. Egész Oroszországot bejárta, volt Szibériában is, dolgozott halászlegényként, de bányában hivatali munkát kapott, mert kitűnően megtanult oroszul írni is. Amikor átköltöztünk Magyarországra, rengeteg volt a menekült. Három hétig vagonlakók voltunk. Dunapatajon volt két ágyú, abban bízva a helyiek ellenálltak Szamuelynek. Volt nagy megtorlás, hatvannál több halott. Az apámat a szemünk láttára akarták agyonlőni, de anyám sírva felkiáltott: Annyi év szovjet hadifogság után itt kell meghalnod? Hiszen akkor elvtárs! - mondták a vöröskatonák, és megkegyelmeztek neki. Bócsára, egy 3 ezer lakosú tanyaközpontba kerültünk, ott lett evangélikus tanító az apám.
Kosztra Pál Kiskunhalason végezte el a református gimnáziumot, majd Budapesten a Pázmány Péter Egyetem magyar-német szakát.
- 15 évesen áramütés ért, nem sokára tüdővérzést kaptam, majd másfél év után tüdőbajt állapítottak meg. A szentgotthárdi tüdőszanatóriumba kerültem fertőző tbc-vel. Apám tanító, anyám postamester volt. Nem nagy keresetűek, volt már két húgom is, mégis sikerült gyógykezeltetniük. Hónapokat töltöttem a Semmeringen.
Már majdnem befejezte a közgazdasági egyetemet is, amikor 1939 decemberében Ungvárra, majd Rozsnyóra került tanárnak. 1944-ben behívták a kassai hadosztály élelmezési részlegéhez. Tífuszt kapott, amelyből nehezen gyógyult ki. Ez mentette meg a hadifogságtól.
A háború után Kecskemétre került már a feleségével, majd Szentgotthárdon a gimnázium igazgatója volt. Kőszegre kerülve 1952-ben a fiú tanítóképző köztanára, később a leány tanítóképző igazgatóhelyettese lett. Kérésére 1954-1973 között a gimnáziumban tanított. Rokkantnyugdíjas lett, porckorongsérv miatt gerincoperáción esett át.
Mesél távol élő két fiáról - az egyik vegyész- a másik agrármérnök lett -, unokáiról, dédunokáról. Most is olvas. Elmondása szerint Móricz, Németh László és Illyés Gyula mindig családtag volt náluk. Móriczot olvas, de Bryan Cartledge híres könyvét is előveszi, mutatja.
Tüdőbaj, gerincoperáció és két szívinfarktus után Kosztra Pál búcsúzóul kijelenti:
- Én magam is csodálkozom azon, hogy még élek. Mindig teljes erőbedobással dolgoztam. Életem csúcspontja az volt, amikor Ungváron és Rozsnyón magyar gyerekeket taníthattam.
- Négy év hadifogság, hatezrünket vittek ki a Szovjetunióba - ez élete legnagyobb élménye a Szombathelyen élő Horváth Gyulának, aki a múlt héten, február 16-án egy vendéglőben ünnepelte 90. születésnapját családjával, unokatestvéreivel és azok családjával, barátaival. A tengeren túli rokonok is jelen voltak, egy videó üzenettel gratuláltak neki.
A Pinkamindszenten született Horváth Gyula szüleivel hamarosan Rábamolnáriba költözött, édesapja a Festetics kastélyban kapott kovácsként munkát. Ott járt elemibe, Vasváron polgáriba. 1942-ben a MÁV-nál, a helyi pályafenntartási főnökségen helyezkedett el. 40 éven át dolgozott a vasútnál, bércsoportvezetőként ment 1981-ben nyugdíjba. Közben volt a háború.
- A Krímbe, Odesszába vittek, azután pedig Kijevbe. Én a fogság alatt voltam minden: kovács, bádogos, lakatos, kőműves. És mezőgazdasági dolgozó is. Ukrajnában fekete a föld, de olyan, mint a homok. Krumplit szedtünk. Megengedték, hogy vihetünk magunkkal a táborba, de aztán elszedték tőlünk. Később sikerült eldugnunk. Amikor az áradás elvitt egy hidat, 150 magyar és 150 német hadifoglyot vezényeltek ki, hogy tegyük rendbe. Ígérték: ha december 1-ig sikerül, akkor a magyarok hazamehetnek. Nem hittük, de úgy lett.
- A Krímbe, Odesszába vittek, azután pedig Kijevbe. Én a fogság alatt voltam minden: kovács, bádogos, lakatos, kőműves. És mezőgazdasági dolgozó is. Ukrajnában fekete a föld, de olyan, mint a homok. Krumplit szedtünk. Megengedték, hogy vihetünk magunkkal a táborba, de aztán elszedték tőlünk. Később sikerült eldugnunk. Amikor az áradás elvitt egy hidat, 150 magyar és 150 német hadifoglyot vezényeltek ki, hogy tegyük rendbe. Ígérték: ha december 1-ig sikerül, akkor a magyarok hazamehetnek. Nem hittük, de úgy lett.
- Húsz éven át gond volt a gyomrával, savhiány miatt vigyázni kellett arra, hogy mit eszik. Mindenhez sok-sok savanyúságot kér. Cukorbeteg, öt éve inzulinos - veszi át a szót Gyula bácsi felesége.
Kiderül: nem húzták-halasztották jegyességüket. 1948 decemberében hazakerült Horváth Gyula, 1949. áprilisában házasodott. 62 éve tart boldog házasságuk.
- Amíg a vőm nem került a családba, mindent magam csináltam, ezt a házat is én építettem - újságolja Horváth Gyula, aki még azt is elárulja: - Én a fogságban megfogadtam, ha egyszer visszakerülök Magyarországra, soha többet át nem lépem az országhatárt. (Nem is járt sokszor Ausztriában.)
Mi a titka hosszú életüknek? Kosztra Pál és Horváth Gyula életében közös a boldog házasság, a nyugodt családi háttér, s hogy nem magányosak. Mindketten hasznosnak érzik magukat. Kosztra Pál előadásra készül, Trianonról és következményeiről hallják őt hamarosan a Kőszegi Polgári Kaszinóban. Horváth Gyula lámpákat készít, órákat javít, már várja, hogy kertészkedhessen. Van még egy közös vonásuk: nem zárkóztak be. Figyelik, követik a világ eseményeit.
- Húsz éven át gond volt a gyomrával, savhiány miatt vigyázni kellett arra, hogy mit eszik. Mindenhez sok-sok savanyúságot kér. Cukorbeteg, öt éve inzulinos - veszi át a szót Gyula bácsi felesége.
Kiderül: nem húzták-halasztották jegyességüket. 1948 decemberében hazakerült Horváth Gyula, 1949. áprilisában házasodott. 62 éve tart boldog házasságuk.
- Amíg a vőm nem került a családba, mindent magam csináltam, ezt a házat is én építettem - újságolja Horváth Gyula, aki még azt is elárulja: - Én a fogságban megfogadtam, ha egyszer visszakerülök Magyarországra, soha többet át nem lépem az országhatárt. (Nem is járt sokszor Ausztriában.)
Mi a titka hosszú életüknek? Kosztra Pál és Horváth Gyula életében közös a boldog házasság, a nyugodt családi háttér, s hogy nem magányosak. Mindketten hasznosnak érzik magukat. Kosztra Pál előadásra készül, Trianonról és következményeiről hallják őt hamarosan a Kőszegi Polgári Kaszinóban. Horváth Gyula lámpákat készít, órákat javít, már várja, hogy kertészkedhessen. Van még egy közös vonásuk: nem zárkóztak be. Figyelik, követik a világ eseményeit.
- Húsz éven át gond volt a gyomrával, savhiány miatt vigyázni kellett arra, hogy mit eszik. Mindenhez sok-sok savanyúságot kér. Cukorbeteg, öt éve inzulinos - veszi át a szót Gyula bácsi felesége.
Kiderül: nem húzták-halasztották jegyességüket. 1948 decemberében hazakerült Horváth Gyula, 1949. áprilisában házasodott. 62 éve tart boldog házasságuk.
- Amíg a vőm nem került a családba, mindent magam csináltam, ezt a házat is én építettem - újságolja Horváth Gyula, aki még azt is elárulja: - Én a fogságban megfogadtam, ha egyszer visszakerülök Magyarországra, soha többet át nem lépem az országhatárt. (Nem is járt sokszor Ausztriában.)
Mi a titka hosszú életüknek? Kosztra Pál és Horváth Gyula életében közös a boldog házasság, a nyugodt családi háttér, s hogy nem magányosak. Mindketten hasznosnak érzik magukat. Kosztra Pál előadásra készül, Trianonról és következményeiről hallják őt hamarosan a Kőszegi Polgári Kaszinóban. Horváth Gyula lámpákat készít, órákat javít, már várja, hogy kertészkedhessen. Van még egy közös vonásuk: nem zárkóztak be. Figyelik, követik a világ eseményeit.
Kiderül: nem húzták-halasztották jegyességüket. 1948 decemberében hazakerült Horváth Gyula, 1949. áprilisában házasodott. 62 éve tart boldog házasságuk.
- Amíg a vőm nem került a családba, mindent magam csináltam, ezt a házat is én építettem - újságolja Horváth Gyula, aki még azt is elárulja: - Én a fogságban megfogadtam, ha egyszer visszakerülök Magyarországra, soha többet át nem lépem az országhatárt. (Nem is járt sokszor Ausztriában.)
Mi a titka hosszú életüknek? Kosztra Pál és Horváth Gyula életében közös a boldog házasság, a nyugodt családi háttér, s hogy nem magányosak. Mindketten hasznosnak érzik magukat. Kosztra Pál előadásra készül, Trianonról és következményeiről hallják őt hamarosan a Kőszegi Polgári Kaszinóban. Horváth Gyula lámpákat készít, órákat javít, már várja, hogy kertészkedhessen. Van még egy közös vonásuk: nem zárkóztak be. Figyelik, követik a világ eseményeit.
Kiderül: nem húzták-halasztották jegyességüket. 1948 decemberében hazakerült Horváth Gyula, 1949. áprilisában házasodott. 62 éve tart boldog házasságuk.
- Amíg a vőm nem került a családba, mindent magam csináltam, ezt a házat is én építettem - újságolja Horváth Gyula, aki még azt is elárulja: - Én a fogságban megfogadtam, ha egyszer visszakerülök Magyarországra, soha többet át nem lépem az országhatárt. (Nem is járt sokszor Ausztriában.)
Mi a titka hosszú életüknek? Kosztra Pál és Horváth Gyula életében közös a boldog házasság, a nyugodt családi háttér, s hogy nem magányosak. Mindketten hasznosnak érzik magukat. Kosztra Pál előadásra készül, Trianonról és következményeiről hallják őt hamarosan a Kőszegi Polgári Kaszinóban. Horváth Gyula lámpákat készít, órákat javít, már várja, hogy kertészkedhessen. Van még egy közös vonásuk: nem zárkóztak be. Figyelik, követik a világ eseményeit.
- Amíg a vőm nem került a családba, mindent magam csináltam, ezt a házat is én építettem - újságolja Horváth Gyula, aki még azt is elárulja: - Én a fogságban megfogadtam, ha egyszer visszakerülök Magyarországra, soha többet át nem lépem az országhatárt. (Nem is járt sokszor Ausztriában.)
Mi a titka hosszú életüknek? Kosztra Pál és Horváth Gyula életében közös a boldog házasság, a nyugodt családi háttér, s hogy nem magányosak. Mindketten hasznosnak érzik magukat. Kosztra Pál előadásra készül, Trianonról és következményeiről hallják őt hamarosan a Kőszegi Polgári Kaszinóban. Horváth Gyula lámpákat készít, órákat javít, már várja, hogy kertészkedhessen. Van még egy közös vonásuk: nem zárkóztak be. Figyelik, követik a világ eseményeit.
- Amíg a vőm nem került a családba, mindent magam csináltam, ezt a házat is én építettem - újságolja Horváth Gyula, aki még azt is elárulja: - Én a fogságban megfogadtam, ha egyszer visszakerülök Magyarországra, soha többet át nem lépem az országhatárt. (Nem is járt sokszor Ausztriában.)
Mi a titka hosszú életüknek? Kosztra Pál és Horváth Gyula életében közös a boldog házasság, a nyugodt családi háttér, s hogy nem magányosak. Mindketten hasznosnak érzik magukat. Kosztra Pál előadásra készül, Trianonról és következményeiről hallják őt hamarosan a Kőszegi Polgári Kaszinóban. Horváth Gyula lámpákat készít, órákat javít, már várja, hogy kertészkedhessen. Van még egy közös vonásuk: nem zárkóztak be. Figyelik, követik a világ eseményeit.
Mi a titka hosszú életüknek? Kosztra Pál és Horváth Gyula életében közös a boldog házasság, a nyugodt családi háttér, s hogy nem magányosak. Mindketten hasznosnak érzik magukat. Kosztra Pál előadásra készül, Trianonról és következményeiről hallják őt hamarosan a Kőszegi Polgári Kaszinóban. Horváth Gyula lámpákat készít, órákat javít, már várja, hogy kertészkedhessen. Van még egy közös vonásuk: nem zárkóztak be. Figyelik, követik a világ eseményeit.
Mi a titka hosszú életüknek? Kosztra Pál és Horváth Gyula életében közös a boldog házasság, a nyugodt családi háttér, s hogy nem magányosak. Mindketten hasznosnak érzik magukat. Kosztra Pál előadásra készül, Trianonról és következményeiről hallják őt hamarosan a Kőszegi Polgári Kaszinóban. Horváth Gyula lámpákat készít, órákat javít, már várja, hogy kertészkedhessen. Van még egy közös vonásuk: nem zárkóztak be. Figyelik, követik a világ eseményeit.
