Kábulatban: a szemem láttára vált a drog rabjává

Egy fiatal olvasónk e-mailben küldte el történetét: "Örömmel olvastam az újságban a felhívást, hogy droggal kapcsolatos történeteket tennének közzé. Már egy ideje kétségek között élek, mivel látom, a bátyám rendszeresen fogyaszt drogot. Nem tudom, hogy ezt hogyan mondjam el édesanyámnak."

"Két évvel ezelőtt még rendezett családi körülmények között éltünk egy kertes, családi házban. Nem voltak anyagi gondjaink, a szüleim dolgoztak, s fizették a hiteleket. Aztán egyik napról a másikra tönkrement minden. Az édesapám elvesztette a munkáját, s ez annyira megviselte, hogy teljesen magába fordult. Nem ment el új állást keresni, úgyhogy édesanyámnak kellett pluszmunkát vállalnia. Ráadásul apám elkezdett inni és agresszívvá vált. Anyám egyik nap megelégelte a bántalmazást, a folyamatos terrort, összepakolta a cuccunkat, s elköltöztünk egy albérletbe. Ez fél évvel ezelőtt történt. Ekkor vettem észre a bátyámon először a változást. Teljesen magába fordult, s eltűnt a vidámság a szeméből. Hiába élek vele egy fedél alatt, szinte nem is látom. Mindig büszke volt a nagy baráti társaságára, ám ezek a barátok elmaradtak mellőle. Már velem sem állt szóba, pedig régebben nem voltak titkaink egymás előtt. Észrevettem, hogy egyik nap nagyon jó kedve volt, aztán másnap teljesen magába zárkózott. Szóltam édesanyámnak, hogy valami gond van a bátyámmal, ám úgy vettem észre, ő inkább a saját gondjaival volt elfoglalva. Szinte alig volt otthon, két műszakban dolgozott, így nem is látott minket."

"A bátyámnál tovább durvult a helyzet, az egykori négyes, ötös tanuló lerontotta a jegyeit kettesre, hármasra. Egy időben minden délután eljárt edzeni a konditerembe, s futott is rendszeresen, ám a sportot is feladta. Hallottam, hogy sokat suttog a telefonba, s idegen embereket láttam körülötte. Rászokott a dohányzásra is, s amikor egyik nap kerestem valamit a fiókjában, marihuánás cigarettát találtam. Nagyon megijedtem, visszatoltam a fiókot, s azon gondolkodtam, hogy mit is tehetnék. Egész éjjel forgolódtam az ágyban, mert úgy éreztem, elárulom a testvéremet, ha szólok erről valakinek. Viszont, ha nem szólok, akkor én is a cinkosává válok. Másnap reggel, amikor felkeltem, megnéztem a fiókját, s már nem volt benne a cigaretta. Bizonyíték nélkül pedig nem akartam édesanyám elé állni, nehogy azt gondolja, hogy csak vádaskodom. Inkább odamentem a bátyámhoz, s elmondtam neki, hogy láttam tegnap a fiókjában a cigarettát, s tudom, hogy drogozik. Kaptam tőle egy nagy pofont, s azt mondta, hogy ezt soha többet ne merjem senkinek sem elmondani, s soha többet ne lépjem át a szobája küszöbét.
Azóta eltelt több mint egy hónap, s úgy veszem észre, hogy nem javult a helyzet, sőt inkább romlott. Teljesen megszakadt a kommunikáció köztem és a bátyám között. Nagyon lefogyott és állandóan napszemüveget hord. Az a legijesztőbb, hogy édesanyám ebből semmit nem vesz észre vagy nem akar észrevenni. Tanácstalan vagyok, hiszen amíg a bátyám nem ismeri fel, hogy segítségre van szüksége, addig én nem tudok mit tenni. S nem is hasonlítható semmi ahhoz, amikor valaki kénytelen végignézni, hogy a szerette tönkreteszi magát."