Adakoznak Lövőn a motorosok

- A bőrmellény az egyesületi jelvénnyel az összetartozásunkat jelképezi, egyfajta egyenruha - mondja mosolyogva, majd megpróbál röviden és érthetően beavatni a motoros életérzésbe.

- Az élménymotorozás nem a gyorsaságról szól. Arról, hogy érezzük jól magunkat, érezzük a levegőt, a szelet, az illatokat A szabadságot. Főleg tavasszal. Télen nem motorozunk, mert a gumi a hideg aszfalton nem tapad igazán. Leírhatatlan érzés, amikor tavasszal visszajövünk. A hétköznapi életben a legtöbben autóval közlekedünk, a motor inkább hobbi. Az ember munka után, amikor hazaér, felül a motorra és kerül egyet, kiszellőzteti a fejét. Ez jelenti a feltöltődést.

Motorozni - tudom meg Tibortól - lehet egyedül is, de csapatban még jobb. A közösségi élményen kívül egytucatnyi motoros együtt látványnak sem rossz. Országszerte rengeteg motoros-csapat van. A lövőiek is baráti társaságba verődtek, aztán 2008-ban hivatalosan is megalakult az egyesület. Nyolc tagból öten lövőiek.

Spóner Tibor az egyesület által felépített klubház előtt
Fotó: Tersztyánszky Krisztina

- Nem csak a motorozás közös bennünk - magyarázza Spóner Tibor. - A motorosra jellemző, hogy szereti a rockzenét, és általában a nemzeti érzelem is elég magas szintű köztünk. Így aztán ha bárhol találkozunk egy másik csapattal, rögtön megvan a közös téma. Minket ezenkívül a klubház is nagyon összehozott. Két évig a két kezünkkel dolgoztunk rajta, ezalatt remekül összerázódott a csapat.

Fényképalbumot vesz elő, az építkezés minden fázisát megörökítették. Úgy kezdődött, hogy szerettek volna egy saját helyet. Volt Lövőn régóta egy strand, kabinokkal, büfével. Idővel azonban a népszerű hely már nem felelt meg az előírásoknak, be kellett zárni. Elhanyagolttá vált, felverte a gaz. A motorosok elkérték az önkormányzattól annak fejében, hogy felújítják, parkosítják. Saját pénzből, saját munkával. Fűthető klubhelyiséget, konyhát, mosdót, szabadtéri főzési lehetőséget, színpadot alakítottak ki, a medencéből pedig halastavat. A történethez hozzátartozik, hogy akkoriban a falubeliek aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy ne legyen a strand a motorosoké.

- Sokan azt se tudták, mit írnak alá - véli Tibor - Kezdettől törekedtünk, hogy a falu is élvezze a klubházunkat. Nyílt napot tartottunk programokkal, megmotoroztattuk, aki elfogadta. Azóta is gyakran eljönnek, rendezvényekre elkérik a közösségi tereinket.

A lövői motorosok nyáron motorostalálkozókra járnak, úti céljukat nem ritkán a határon túli magyarlakta területek közül választják. Így ejtették útba az erdélyi Torockót, ahol elvetődtek Böjte Csaba egyik gyermekotthonába. Ott azt hallották: nyáron sok a látogató, akad adomány is, de télen néha zsíros kenyéren élnek. A fiúk azonnal döntöttek. Tartós élelmiszert, gyümölcsöt, meleg ruhát gyűjtöttek a településen, aztán Mikuláskor meglepték a gyermekotthon lakóit. Az adományozásból hagyomány lett, az idén már harmadszor kel útra a megrakott kisbusz. Aki eddig még kételkedett volna, ezután már az is szívébe zárta a nehéz fiúkat .

Nem jöhetek el úgy, hogy meg ne csodáljam Tibor motorját. Elmondja: a chopper vagy túramotor 600 köbcenti fölött kezdődik. A motorját mindenki kíméli, szereti, simogatja, tisztogatja. Igyekeznek valamivel egyedivé, személyre szabottá is tenni, ha mással nem, festéssel - bár az alapszín többnyire fekete.

- A motor a barátunk, a testvérünk, még meg is könnyezi az ember, ha meg kell válni tőle - magyarázza. A vele való kapcsolat egy kicsit hasonlít ahhoz, ahogy egy lovas viszonyul a lovához. Több mint egy jármű, bizalmat is kell éreznünk iránta, hiszen rábízzuk az életünket.