Főztek és vetélkedtek - A játékos program összehozta a városban lakókat

Büköt a huszadik század elején három településrészből forrasztották össze. Felső-, Közép- és Alsóbük nevét ma újra tábla is jelzi az utak mentén. A városrészek arculata más és más, és a viszonylag nagy távolság miatt lakóik sem sűrűn találkoznak. A Büki Ifjúság a Helyi Kultúráért Egyesület akkori vezetője ezért tavaly azt találta ki, hogy egy oldott hangulatú rendezvénnyel segíti az egyes városrészekben élők közeledését.

A Részek az egészért vetélkedőt az idén már másodszor rendezték meg, egy picit tanulva is az előző év tapasztalataiból, de többnyire hasonló típusú feladatokkal. Akik tavaly itt voltak, azok szívesen jöttek újra, sőt több csapat bővült is – tudtuk meg Kabay Ágnes szervezőtől, az egyesület vezetőjétől. Az egész napos nyüzsgő szabadtéri programot az egyesület és a művelődési központ munkatársai koordinálták, a költségeket az önkormányzat állta. Egyebek közt azért, mert az idei vetélkedő feladatainak nagy része – a kvíz, a rejtvények, a bemutatkozó műsor – a város első írásos említésének 750. évfordulója jegyében zajlott

Boda Zsuzsánna, Sövegjártó László, Boda Gergely a Nagy Pató Pál csapat bemutatkozó műsorában. Fotó: Tersztyánszky Krisztina

A sátrak és napernyők alatt táborozó csapatok utcák szerint szerveződve képviselték az egyes városrészeket, az előzetes feladatként elkészített zászlókkal, saját készítésű járművekkel és egyéb arculati elemekkel felszerelkezve. A Kertész Kerti Palánták az egykori téesz kertészet területén felépült házak lakóit tömörítette, a Nagy Pató Pál csapat elnevezése a hasonló nevű utca nevéből eredeztethető. A KöBük természetesen Középbüköt reprezentálta, a Telepesek és az Ifjoncok egy-egy újonnan épült lakótelep családjait képviselték. Mindegyik táborhelynél kondér is rotyogott, hiszen indulniuk kellett a versenyzőknek a a Bük Város Étke 2015. címért is. Akadt olyan csapat, amelyik Byki István kakastaréjos sült káposztáját készítette el, a századokkal ezelőtti étkezési szokásokat híva életre.

A tréfás ügyességi feladatok helyszínei a vetélkedőtől függetlenül is folyamatosan jó szórakozást nyújtottak a résztvevő gyerekeknek. Volt toronyépítés ládából, műbikán rodeózás, zsákban futás, szumó birkózás. A vízi fociban, kötélhúzásban körmérkőzés-szerűen mérték össze erejüket a csapatok. A versenyzők máskor rejtvények, kvízkérdések fölé hajoltak. Volt zenefelismerési feladat is, sőt egy régi büki népdalt is elő kellett adniuk a csapatoknak az aznap reggel megkapott kottából.

A bemutatkozó műsorokban Bük 750 éves történetét dolgozták fel a versenyzők, ki-ki a maga vérmérséklete szerint. Az egyik csapat egy hosszú álomból felébredt római szemével nézett körül a városban, mások rímekbe szedve, tárgyakkal bőségesen szemléltetve, vagy épp rappelve keltették életre az eseményeket. Ahol pedig mindenkire szükség volt: a versenyzők életképbe tömörülve, önmagukból alakították ki az emblematikus 750-es számot.

Nem bánják, hogy most a fiatalok „vezénylik" őket? – kérdeztem meg az egyik legidősebb versenyzőtől, a Palánták csapatát erősítő Traxner Tibornétól. Ahogy szólnak, mi mindjárt jövünk – hangzott a válasz, – elbolondozunk, és mindenkit szívesen megkínálunk abból, amit főztünk. Ezen a szép, vidám napon tényleg könnyen összebarátkozik minden városlakó, akár tősgyökeres büki, akár újonnan betelepülő – vélekedett a fürdő nyugdíjasa.