Lincoln - minden ember egyenlő

A szavak nem biztos, hogy hivatottak visszaadni a Lincoln című amerikai-indiai történelmi remekmű sokrétű hatását. Persze, a legkönnyebb a kifejezéseken elverni a port, ha mi magunk nem találjuk, nem leljük meg a helyén való szóhasználatot. Ennél persze azért bonyolultabb (vagy mégis inkább sokkal egyszerűbb lenne?) a helyzet. Amilyen impressziókat történetesen képek sugároznak, sugallnak felénk; ha már fogalmakba akarjuk őket belegyömöszölni, összesűríteni – mint ahogyan hópihéket hógolyókká szoktunk gyúrni -, akkor a sok-sok ezer rész(ecske), érzés nem (vagy nem úgy) egyenlő magával az egész élménnyel.

Talán, mielőtt még jobban belebonyolódnánk, a legegyszerűbb lenne mindenkit arra biztatni, hogy üljön be a moziba és nézze meg a Lincolnt. Teremtse meg önmaga – és szerettei – számára ezt a lehetőséget. S utóbb a szavakat nyugodtan szabadságra is lehetne küldeni; engedjük át magunkon az érzészuhatagot, mint amikor az infúziós oldat átjárja a testet..

Másrészt pedig: nem vagyunk egyformák. Ugyanaz az impulzus – meg folyadék is, persze – más és mást vált(hat) ki bennünk. De abban bizonyára egyetértenénk, akár össze is kacsinthatnánk, hogy rólunk is szól. Mint minden klasszikus alkotás.

No lám, már(is) a nagy kinyilatkoztatásoknál tartunk. Lincoln (1809-1865) – Daniel Day-Lewis teremt hús-vér embert a legendás hősből – egyik-másik híres mondása járja át bensőnket már a Savaria mozitól messze térben és (a vetítésen túli) időben: minden ember egyenlő. S nem rest az elnök úr szóba elegyedni színes bőrű közkatonával, távírásszal, elmélkedik velük azon is: tehetünk-e arról, hogy megszülettünk?

Euklidészt idézi: „Ugyanazon dologgal egyenlő dolgok egymással is egyenlők". S (visszakanyarodhatnánk akár a hópihe meg a hógolyó viszonylatunkhoz is): „Az egész nagyobb, mint a része". Profánabbul: ha összefognánk, akkor az más minőség. Nem, nem magunk miatt; a következő generációkért. S akkor még történetesen a lekenyerezés is bocsánatos bűn. De csak akkor.

S persze, hogy mindenkor, mindenütt a világon találhatunk olyanokat, akiket meg lehet vesztegetni. Ranggal, hivatallal; pojácát csinálni belőlük, miközben azt hiszik, hogy mások fölé emeli őket „örök érvényű" beosztásuk. A zsebük telik, a fejük ürül; a szívük helyén, pedig valami cserélhető kütyü kerreg. 1865 tájban éppúgy, mint a 21. század nyitányakor, e mostani cirkuszi, rissz-rossz mutatványosok produkcióinál.

Történelmet írunk, jelentette ki Lincoln a rabszolgaság eltörlésekor. Jegyezzük meg halkan: mindenki történelmet ír, így vagy úgy. S a históriás könyvek lapjait ki lehet ugyan tépkedni, de azok valahogyan, előbb-utóbb visszaszervesülnek.

Steven Spielberg Lincolnja: életfilm. Ezt már nem veheti el az emberiségtől senki. Akárcsak – hosszú távon – az igazságot.