Kiss Katalin és egy „nem normális” pályafutás a KDG teadélutánján

Saját bevallása szerint úgy izgult, mintha kémiából vagy fizikából készülne vizsgázni: egykori tanárai is ott ültek a KDG kellemes teázónak berendezett termében.

Módos Tibor, a gimnázium igazgatója rutinos talk-show-vezetőként tartotta kezében a beszélgetést. Kiss Zsoltné Katiként mutatta be a soros vendéget, aki természetesen a KDG-ben érettségizett. Vegyészmérnöknek készült, aztán a műszaki egyetemen szerzett biológus-mérnöki diplomát. Édesanyja óvónő, édesapja gépészmérnök, bátyja szintén a mérnöki pályát választotta, úgyhogy Katalin visszanézve úgy érzi: ő maga is predesztinálva volt a mérnöki hivatásra.

De hogy mi fán terem a biológus-mérnök, az induláskor még egyáltalán nem tudta: az első fecskék között volt, akkor hirdették meg először ezt a szakot a műegyetemen, ahol ezek szerint tulajdonképpen sok éve felfedezték és bevezették a "bolognai rendszert": a 3 éves képzés után üzemmérnöki diplomához jutottak a hallgatók, ezután következett a szakosodás. Katalin egyáltalán nem bánta meg a döntését: a biológus-mérnök képzés nemcsak sokszínű és alapos tudást, hanem pótolhatatlan szellemiséget is adott. Arról nem beszélve, hogy a vasi származású Pungor Ernő professzor úr különös figyelmet fordított a Vas megyei hallgatókra, akik csak nála vizsgázhattak – és ő csak a maximális teljesítményt fogadta el, ebben nem ismert tréfát: "Mert egy vasinak ötösre kell tudni az analitikus kémiát."

Az egyetem után Katalin egy szombathelyi faipari céghez került – mindenképpen haza akart jönni Budapestről. Gépek és emberek, állandó mozgás – magával ragadta ez a világ. Hamarosan a frissen létrehozott kutatási-fejlesztési központban kapott izgalmas feladatokat fejlesztőmérnökként. Ezeket a tapasztalatokat is beépítette abba a munkába, amelybe 1992-ben egy álláshirdetés nyomán vágott bele – és amely máig fogva tartja Vaskeresztesen. Katalint termelésvezetőnek jelentkezett, aztán egy osztrák kollégával együtt ügyvezetőként dolgozott Vaskeresztesen, 2004 óta pedig ő a cég egyedüli ügyvezetője.

"Mindig valami újat csinálni" - ez viszi előre. Szerencsésnek tartja magát, mert "mindig jó főnökei voltak", akik teret adtak elképzelései megvalósításának, sőt: inspirálták, hogy "menjen tovább". Főnökként pedig azt tartja, hogy "nem attól jó vezető valaki, hogy falat épít maga köré és távolságot tart a munkatársaitól". Ő igyekszik közel kerülni a munkatársaihoz: hisz abban, hogy ha megismerik, akkor könnyebben elfogadják azt a szemléletet is, amelyet a munkában képvisel.

Bár az ügyvezetői munka egész embert kíván, Katalin a férjével együtt tudatosan készült arra, hogy gyermekük "kiröppenésével" se üresedjen ki a családi életük. Opera- és színházrajongók. Katalin hetente többször úszni jár (50 évesen tanulta meg "rendesen", de hát sose késő valami újba belekezdeni). Módos Tibor személyes kérdésére, hogy vajon találkozhat-e még a Kiss házaspárral a heti táncórán, Katalin továbbdobta a labdát férjének: "Zsolt, elmegyünk a záró délutánra?" A terem sarkából jött az egyetértő bólintás. Az igazgató asszony különben azt tartja, hogy ha minden sikeres férfi mögött áll egy okos nő, akkor ennek a fordítottja is igaz.