A legnehezebb időkben is a helyén volt a szíve

Bognár Jenőné Rezi Elza Celldömölkön született 1914. március 19-én, a Veszprém megyei Lesencefaluból (akkor Németfalu) származó Rezi János vonatvezető és Szita Mária (Nemesvita) házasságából. Celldömölk fejlődő vasúti csomópontként még az első világháború keserves éveiben is nagyon sok családnak nyújtott megélhetést. Így kerültek Szitáék Celldömölkre, ahol aztán egy életre letelepedtek - mondja a családi emlékezet. Elza - mint abban az időben minden katolikus leánygyermek - a helybéli zárda iskolájában kezdte meg tanulmányait. Jóeszű gyerek lévén szívesen tanult volna tovább, de - mint oly sok családnál - az idősebb testvérek taníttatása mellett ő a polgári iskola elvégzése után, 14 évesen dolgozni kezdett egy kézimunkaüzletben.

Mindenféle kézimunkázási technikát elsajátított (kötés, horgolás, hímzés, gobelin, kelim stb.), kilencvenes éveinek elejéig kedvtelve művelte is valamennyit. Ügyes kezéről sokan ismerték Elza nénit . Később, házasságáig a Géfin trafikban dolgozott, a Rákóczi utcában. 1938-ban kötött házasságot Bognár Jenő szombathelyi mozdonyvezetővel. Ezek után is Celldömölkön éltek. Harminchat évig tartó házasságuk fiatal éveit beárnyékolta a második világháború, aztán ötvenes évek nehézségei. Mire kicsit jobbra fordult volna az életük, a férj megbetegedett és ő hatvan évesen egyedül maradt. Életszeretetét azonban a nehézségek sem törték meg.

Ahogy unokája, Kremmer Zoltán fogalmaz: Amit példaként említhetünk: a hite, hazaszeretete és embersége. Ez utóbbira példa - én nagyon büszke vagyok rá - , hogy 1944-ben, a celldömölki zsidóság deportálása idején a közvetlen szomszédságban élő öreg zsidó házaspárnak segített, annak ellenére, hogy a tizenhat éves árpádsávos karszalagos nyilaspalánta puskatussal lökdöste. A másik zsidó családnak - az a transzport Jánosházáról haladt a határ felé, Celldömölkön át - valamilyen módon élelmiszert juttatott. Korán megtanultam mellette, hogy az embereket nem vallási vagy másféle hovatartozás szerint ítéljük meg, hanem emberségük szerint. Szókimondásáról közismert a mai napig, ami bizony nem minden időben volt előny számára.

Elza néni Idős 80 éves koráig dolgozott, mindig szerette magát hasznossá tenni. Amit így 100 évesen nehezen visel el: hogy a régi ismerősök már elmentek mellőle. Ő lélekben sokkal fiatalabb maradt a koránál - gondoskodó családja, jó ismerősei körében.