A sopronhorpácsi templom titkai

Az első kis falusi templom valószínűleg nemzetségi templomnak épült a XII. század utolsó negyedében a mai szentély helyén. A történelem során újjáépítették, többször átépítették. Az 1230-as években még román stílusban készült az átalakítás, hosszú szentéllyel bővült, toronnyal látták el, s elkészült bélletes kapuzata, faragott oszlopokkal és ívekkel. A kapu két oldalán levő fülkékben egy-egy oroszlánszobor található, amelyek felett a templom védőszentjei, Szent Péter és Pál őrködnek. Mind a tatárjárás, mind a törökdúlás nyomot hagyott a templomon.

A betörő tatárok felégették, és az újabb helyreállítást követően (amely már a gótika jegyében történt) majd 300 évig állt. Az 1500-as években az átvonuló Szulejmán hada lerombolta, majd több mint száz évig maradt a pusztulás hona, csak a mellékhajó állt, ahol az istentiszteleteket tartották.

Az 1700-as években a Széchenyi család segítségével teljesen helyreállították a templomot. A gótika eltűnt, és megjelent a barokk, az egész templomot beboltozták, elkészült a barokk karzat és a torony. Az Országos Műemléki Felügyelőség Soproni Építésfelügyelősége 1957 és 1960 között restauráltatta az épületet. Meghagyták a barokk boltozatokat és a tornyot, de ahol csak lehetett, kibontották a román kori és gótikus részleteket. A templom körül feltárták az egykori temetőt, és itt áll a kőtár is, ahol láthatók az eredeti helyükre vissza nem helyezhető faragványok. A ma ide érkező látogatót rendezett környezet és megújult külső fogadja. Köszönhető ez egy sikeres pályázatnak, az egyházközség megtakarításainak és a hívek adományainak. Megtisztított kőfelületek, megújult toronysisak, a megőrzött középkori gerendák fölött új ácsszerkezet egyedülálló terméspala fedéssel, új fekvő ereszcsatornák, ízléses térkő a templom körül. De mindez mit sem érne, ha üresen állna Isten háza. Kapuja mindig nyitva, hogy csendjében bárki megpihenhessen testben, lélekben.

Sodicsné Horváth Gyöngyi