Sirályokkal reggeliztek a puskásos diákok

Számunkra ezzel lehetőség nyílt új ismeretek, élmények szerzésére, illetve a világ egy kis részének bejárására.

44 diáktársammal ( kollégisták és az iskola 10/A osztálya) és kísérőinkkel (Bodó Judit, Fisli Beáta és Horváth Magdolna tanárnők) töltöttük ezt a hosszú hétvégét a tengernél. Sok élmény, látványosság ülepedett le már bennünk, amelyet sosem fogunk felejteni.

A hajnali, kalandos indulás közben és után ezer kérdés merült fel bennünk. Milyen lesz a tenger? Milyen látnivalók várnak ránk? Milyen lesz a szálloda? Persze ezekre, ha nem azonnal, de idővel választ kaptunk. Nem hiába utaztunk annyit!

A reggeli varázslatos napsütésben hirtelen elénk tárult Rijeka (Fiume), Horvátország legfontosabb kikötővárosa.

Sofőrünk, András (akivel már többször utaztunk), nagyszerűen navigált a nagyvárosban, Ili néni, az iskolatitkár segítségével, aki úgy ismeri Isztriát, mint a tenyerét.

A rijekai piac látványa, illata, nyüzsgése gyorsan beszippantott bennünket is. Sosem láttunk még ennyi tengeri herkentyűt. Aztán a sok gyümölcs...nem győztünk ennyi mindent fényképezni. Trsat várából leírhatatlanul szép kilátás tárult elénk.

A Csodatévő Szűzanya templom a freskóval maga a történelem egy szelete. A templom előtt II. János Pál pápa szobránál sokan fényképezkedtek, mi is.

A szállásunk egy kis rabaci szállodában volt. Fantasztikus élmény a tenger végtelen látványára ébredni!

A svédasztalos reggeli-vacsora minden képzeletet felülmúlt. A sirályokét is. Vadásztak a szabadon hagyott tányérokra, a vendégek nagy örömére. Jó móka volt, a személyzetnek kevésbé.

Egyik vacsora alkalmával még cápahús is volt a kínálatban, persze, hogy ki kellett próbálnunk!

Az étkezés után Pulába utaztunk. Az amfiteátrum (ahol még légióst is láttunk), a diadalív, a kikötő...számtalan szépség, amivel nem tudtunk betelni. A fárasztó, meleg délutánt Fazana strandján töltődtünk fel. Fürödtünk, napoztunk. A kristálytiszta tenger horizontján a Brijuni szigetek látszottak.

Következő nap a Rabachoz közeli Labin kisvárost néztük meg.

Ezt a csodát mindenkinek látnia kell! A középkori, mediterrán hangulat belengi a szűk sikátorokat, a kis tereket. Mint egy középkori festmény. A kávéházakból kiáramló friss illatok tették életszerűbbé a látványt.

A turisták előtt kevéssé ismert Sopot vízesést (30 méteres), egy kissé hosszabb gyalogtúra után értük el. A látvány mindenért kárpótolt bennünket! Este hatalmas viharral búcsúzott tőlünk a tenger.

Reggel még megetettük a sirályokat az étterem teraszán, aztán a csöpögő esőben a közeli Opatija (Abbázia) hosszú parti sétányán, villák és szállodák között sétáltunk egy utolsót a tengerparton. A Lungomare méltán híres látványossága a városnak, nemhiába az Adria egyik legszebb sétánya.

Buszunk kis tengerparti települések mellett suhant el, és egy delfincsapat képével búcsúztunk a tengertől. Viszlát! Do viđenja!