Gencsapátiban teret neveztek el a falu egykori plébánosáról

Miszori Zoltán 1995 és 2007 között volt a falu plébánosa. Megjelenésével a gencsapáti hívek hitéleti megújulásnak lettek részesei. Rendkívül erős karizmatikus képességekkel rendelkezett, szolgálata révén hitetlenek váltak hívővé, az egyházban korábban sebeket szerzett hívek tértek vissza a közösségbe, mások ráébredtek, hogy ünnepi hitük kevés, életük egészét át kell járnia Krisztusnak. Buzdította azokat is, akik 1990. előtt munkahelyi zaklatásnak voltak kitéve hitük nyílt megvallása és gyermekeik hittanra való beíratása miatt, hirdette, hogy elérkezett a vallásszabadság időszaka.

1960. április 7-én született Zalaegerszegen, Zalalövőn nevelkedett, 1985. június 13-án szentelték pappá Szombathelyen. Zoltán atya Szombathely és Zalaegerszeg után 1995. március 1-jén kezdte meg plébánosi szolgálatát Gencsapátiban. A fiatalokat szólította meg először, 1995 húsvétja után, majd a későbbiek során megalakította a házas közösséget. 1995 nyarán már közös kerékpártúrát, az iskolás gyermekeknek pedig hittantábort szervezett.

1998-ban létrehozta az idősekből álló lelki közösséget is. A közösségek az ő közreműködésével megtanulták a karizmatikus megújulás énekeit, az úgynevezett gitáros énekeket.

Csoportjai részt vettek az Országos Karizmatikus Találkozókon. A hitélet megújítása során a világiakat bevonta az olvasmány, szentlecke és egyetemes könyörgés felolvasásába. Az 1990-es évek végére már három ifjúsági, egy házas, két imaközösség és karitász csoport működött a gencsapáti plébánián.

1998-ban gyalogos zarándoklatot szervezett Mariazellbe. A zarándoklat negyven főről a következő években már száz főre gyarapodott, és legendássá vált az egyszerűségéről, lelki ereje, szellemi vezetése által, és tart a mai napig is.

Az egykori erdőmérnök hallgató természetszeretete és -csodálata élete végéig megmaradt. Gencsapátiban a Szentkúton keresztül futott az úgynevezett külső erdőig. Hagyományt teremtett a Szent Jakab-futással, amely a Kőszegi Jézus Szíve templomtól a gencsapáti Szent Jakab templomig tart.

A Kárpátaljáról érkezett gyermekek táboroztatása Gencsapátiban és Perenyében, a két Szentjánosbogár tábor megvalósítása örök élmény marad a fogadó családoknak és a gyermekeknek egyaránt.

Sok építés-felújítás is nevéhez köthető, együttműködve a helyi önkormányzattal (Szentkút stációk, Zarándok Közösségi Ház, templom tetőszerkezete és külső felújítása, Apáti templom oltárkép restaurálása, a Plébániatemplom sekrestyéjében ötven évig láthatatlan szekkó restaurálása, amely az 1919. május 28-i eseményeknek állít emléket, amikor Tanácsköztársaság csapatait üldözték el a faluból...) Még sorolhatnánk, de számára nem az anyagi, hanem a lelki építkezés volt a fontos.

Amikor egy pályázat kapcsán megkérdezték, mi a véleménye, azt mondta, nemrég járt Németországban, gyönyörűen felújított templomokat látott, de üresek voltak. „Na, az én dolgom, hogy a templom tele legyen, nem pedig az, hogy vadonatúj. Ahhoz többen is sokkal jobban értenek nálam itt Gencsapátiban ..."

Minden tevékenységének célja a hívek lelki életének megújítása és a felebaráti szeretet elmélyítése volt. Tanúságtevő volt életével és halálával.

Zoltán atya mindig és mindenki által megszólítható volt. Őszinte, egyenes beszéde és egyszerű, derűs, példaértékű élete vonzó lett a különböző korosztályok és különböző gondolkodású emberek számára egyaránt. Sokoldalú, nagy elméleti tudását csak ritkán - szükséghelyzetekben - csillogtatta meg. Nála a gyónás, gyóntatás nem a gyóntatószékben térdepelve történt, hanem hosszú közvetlen beszélgetés formájában, szemben ülve, sétálva, futva, biciklizve.

Egy róla szóló írásban olvashattuk: Hitre ébredtünk mellette, és valóban, mindig megérintette az őt hallgatót. Még a sírjára is ezt íratta: lelkipásztor. Soha nem akart más lenni, esperesként sem. A főparancsot, a szeretet parancsát hirdette: halála előtt betegágyán is azt mondta „Szeressétek egymást, mert a szeretet a legfontosabb, értetek szenvedek". Szeretetből szenvedett értünk. Zoltán Atya 2012. augusztus 31- én hunyt el.

Amikor a róla elnevezett térre lépünk, jussanak eszünkbe azok az igehirdetései, amelyeket a mi lelki épülésünkre mondott, annak érdekében, hogy egykor mi is célba érjünk, hiszen minden tevékenységét ez irányította.

Varga Albin