Divattörténetről a Hölgyklubban – divat, forma és funkció a különböző korokban

„A divat változik, a stílus örök” idézte Coco Chanel örök érvényű mondatát: a híres francia tervezőnő tevékenysége, forradalmi nézetei meghatározóan befolyásolták a divatot.

A divat nemcsak az öltözködésünket, viselkedésünket határozhatja meg, sokkal tágabb fogalom, életünk számos területén találkozunk vele: „Divat az, amit ma mindenki kinevet, holnap mindenki hord, azután pedig eldob”, mondta mosolyogva az előadó.

Vetített képeken mutatta be a klubtagoknak a különböző korok divatját, többek közt az egyiptomi, római és bizánci öltözködési módot, a testvonalat követő „lepel ruhákat”, amelyeket kezdetben nem varrtak, hanem ötletesen csomóztak, vagy éppen egy gyönyörű csattal rögzítettek.

A középkorban az öltözködés számos részletét külön rendeletek szabályozták, a katolikus egyház meghatározta az emberek mindennapjait és világnézetét. Érdekességként megmutatta közönségének a surcotte-t, más néven „a pokol ablakát”: az öv nélküli felső köntös karkivágása egészen a derékig, sőt csípőig ért, úgy nézett ki, mint egy kötényruha, amelynek uszályos végét apródok vitték.

A barokk kor híres uralkodója XIV. Lajos (1643–1715), a hiú „napkirály” volt az első, aki divatlapokat jelentetett meg és a pompázatos ruhákat bábukra öltöztette, így küldte el Európa divat iránt érdeklődő nagyvárosaiba.

A francia forradalom időszaka a divat történetében is fordulatot hozott: a nők a letisztult, egyszerű vonalakat kezdték kedvelni.

Szóba került Charles Frederick Worth (1825–95) angol szabó neve, aki 1858-ban költözött Párizsba és haute couture-t (–>„magas szabászat”, azaz magas színvonalú, nemes kivitelű ruhakészítés) működtetett és kollekcióit már nem bábukon, hanem hús-vér modelleken mutatta be.

Némethné Ódor Edit részletesen beszélt még a magyarországi divatról, és képeken mutatta be a reformkorban megjelent első divatlapokat is: az 1825-48 közötti időszakban még jellemző volt a magyaros díszítés, a zsinórozás és a párta, drága alapanyagokból készültek a ruhák, ezért több generáció viselte. Nem a divat volt fontos, hanem a célszerűség.

A 19. század második felétől a gyáripar fejlődése, a második ipari forradalom (1871-1914) technikai újdonságai, a varrógép elterjedése hazánkban is forradalmasította a divat világát. A háború után az 1920-as évektől nálunk is érvényesült a francia garcon (fiús) hatás, megváltozott és egyre célszerűbb lett a divat, eltűnt a fűző, egyszerűsödött a szabásvonal, a hölgyek rövidebbre vágatták hajukat, ruháikat szőrmével díszítették és nylon harisnyát viseltek.

A gazdasági válság után hozzánk is eljutott Coco Chanel modern divatirányzata és a felszabadult, dinamikus nők forradalmasították öltözködésüket: szívesen jártak rövid szoknyában, nadrágban és a „kis fekete ruhát” csillogó kosztümékszerekkel díszítették.

Tátrainé Kulcsár Irén