Ami a csövön kifér - Cherchez la femme ...

Nem bűnügyekről elmélkednék a következő sorokban, és természetesen a gyengébb nemet sem szeretném bántani, hiszen, ahogy a férfiak körében szokás mondani: a női nemet mindenki szereti, de még jobban a női igent.

Éppen a nőnap kapcsán szerte az interneten a szebbik nem képviselői - amúgy jogosan - jegyezték meg többször is: nem csak azon a napon kell velük foglalkozni, hanem az év minden órájában érezniük kell a megbecsülést. Utóbbiakban teljesen igazuk is van.

Csakhogy - és az ördög mindig a részletekben lakozik - ehhez a megbecsüléshez némi alapot is kell szolgáltatni. Történt a minap, hogy éppen a megbecsülési igényüket ünneplő hölgyek széles jókedvükben - politikailag korrekt módon kifejezve - emberi és közösségi jogaikban korlátozták egy étterem vendégeit.

Annyira, hogy utóbbiak közül nem egy társaság felállt és nyugodtabb környéket választott magának arra, hogy elkölteni kívánt pénzét máshol fektesse be. Ott ugyanis a normális emberi társalgásra nem volt lehetőségük.

Értem én, hogy egyszer egy évben... meg szomjasak is voltak, vagy már nem annyira... meg fiatalok és szépek... meg „fussa is"... de akkor ott nem egyedül voltam, aki kereste bennük a nőt.