gasztronómiai kalandozások

2018.10.24. 10:36

Amikor a margarin még bálnából készült

A franciáknak nem nagyon jött be az új étel, ám Európa más részein kifejezetten népszerű lett.

Európa utcáit és otthonait esténként egykoron még bálnaolajjal táplált lámpások segítségével világították ki, amely azonban szörnyű halszagot árasztott. A 19. században a bálnavadászat számított a világ energiapiaca hajtóerejének, egészen addig, amíg Pennsylvania államban kutat nem fúrtak egy olajmező felett. A kőolaj és a petróleum elég gyorsan szorította ki a bálnaolajat a piacról, így új lehetőségek után kellett nézni. Ezt az új piacot pedig végül a margaringyártóknál sikerült megtalálni – írja a Múltkor.

Magát a margarint 1869-ben fejlesztették ki, éppen abban az időben, amikor a kőolaj megkezdte felemelkedését, a bálnaolaj pedig visszaszorulását. (1859-ben tört fel elsőként a fekete arany egy pennsylvaniai kútból.) A margaringyártás egyik legfontosabb alapanyaga a zsír és az olaj, amely származhat számos növényből – mint a legtöbb mai margarin –, ám akár például szarvasmarha vagy egyéb állat zsírjából is. Mivel a 19. század végére, valamint majd a 20. század első felére a bálnaolajra már egyre kevésbé volt szükség a világítás során, és nagy mennyiségben rendelkezésre állt, a margarinipar beszippantotta.

Mára a bálnaolaj egyfajta tabutéma, használata nemzetközi egyezményekkel van korlátozva, ugyanis a tengeri emlősök száma vészesen megfogyatkozott a vadászatok során. „A bálnaolaj az egyetlen ismert tüzelőanyag, amelyről az emberiséget leválasztották, máig az egyetlen energiaforrás, amelytől sikeresen megszabadultunk” – magyarázta Charlotte Epstein, a sydneyi egyetem kutatója, akinek a bálnavadászat a szakterülete. Ám mielőtt ezt a nemes tettet sikerült végrehajtanunk, a bálnavadászok milliárdos iparággá emeltek egy többnemzetiségű vállalatot.

Halszagú margarin

A francia feltaláló, Hippolyte Mège Mouriès fejlesztette ki 1869-ben a margarint III. Napóleon megbízásából, aki a vajnál jóval olcsóbb, ám ugyanolyan tápanyagdús, zsírszerű élelmiszert álmodott meg katonáinak. Mouriès a saját margarinját marhafaggyú tisztításával, majd víz, tej és egy kis szódabikarbóna hozzáadásával készítette el, amivel képes volt szilárd, mégis kenhető vajpótlékot előállítani.

A franciáknak nem nagyon jött be az új étel, ám Európa más részein kifejezetten népszerű lett. „Az első világháború előtt a margarin gyártása például Skóciában és Angliában már meghaladta a vajét” – olvasható Charlotte Epstein egyik könyvében. Egyik ország lakói sem esznek fejenként több margarint, mint a dánok, norvégok és a svédek, vélik Pål Thonstad Sandvik és Espen Storli norvég történészek. Nagy-Britanniában az egy főre jutó fogyasztás csúcsa 1929-1930-ra érkezett el. Németországban pedig az 1930-as évben már majdnem elérte az évi nyolc kilogramm/fős határt.

Ezekben az időkben a bálnaolaj volt a legolcsóbb étkezési olaj, így a legtöbb margarin is ebből készült, ám a mai társaihoz képest jóval halszagúbb és -ízűbb volt. Ekkoriban egyébként a fejüket a bálnavadászatra adó tengerészek száma is megszaporodott, ugyanis elég könnyen át lehetett alakítani bármilyen csónakot a helyzetnek megfelelően, a tevékenység pedig szép kis summával kecsegtetett még úgyis, hogy a margaringyártók egyre alacsonyabb áron vették meg a bálnaolajat.

1929-ben a brit Lever Brothers és a holland Margarine Unie cégek képviselői felfedezték, miként javíthatják kémiai úton a bálnaolaj keménységét, aminek köszönhetően a bálnaolaj szinte nélkülözhetetlen elemévé vált a margarinnak. A két vállalat a versengés helyett összeolvadt, így jött létre a mai fülnek már ismerősen csengő Unilever cég, amely a világ egyik legértékesebb vállalatává emelkedett. Az Unilever a bolygó legnagyobb olaj- és zsírfelvásárlójává lett. 1935-re a világ bálnaolaj-termelésének 84 százaléka pedig már közvetlenül a margarinba került. Az Unilever például Norvégia összes bálnaolaját felvásárolta, és szállította egyenesen a németországi gyáraiba.

Az évek előrehaladtával a bálnaolaj egyre inkább „vitatott” árucikk lett. A második világháborúba tartó időszak során Nagy-Britannia élelmiszerellátásának egyik elengedhetetlen részévé vált, a brit kormány 1938-ban pedig „nemzeti védelem” alá vonta a terméket, ugyanis tüzelőanyag és élelmiszeripari felhasználásán túl a bálnaolajt alkalmazták a szappangyártásban, továbbá fontos kenőolajnak is bizonyult, nem is beszélve arról, hogy milyen életmentőnek tűnt több szempontból is az első világháborús harcok során. Később a náci Németország is komolyan eljátszott a gondolattal, hogy beszáll a bizniszbe, és bálnavadászhajókat küldtek az Antarktiszra.

A második világháború után azonban a bálnaolaj margarintermelésben betöltött szerepe veszített fontosságából, miközben az etikai aggodalmakat egyre hangosabban lehetett hallani a bálnák kiirtása kapcsán. A bálnavadászipar pedig olyannyira az összeomlás szélén állt, hogy például Douglas MacArthur amerikai tábornok arra ösztönözte a legyőzött és megszállt Japánt, hogy vásároljon hajókat, és élessze fel a helyi bálnavadász hagyományokat. Ám ekkorra a margaringyártók már kifejlesztették, miként lehet helyettesíteni ezen összetevőt a kevesebb erkölcsi gátakkal járó növényi olajjal, amely mára meghatározóvá vált a margarintermelésben.

Borítókép és fotók: multkor.hu

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában