interjú

2019.07.13. 18:48

Alázat és szenvedély: egy zenerajongó srác elképesztő gyűjteménye

Mindig az a kedvencem, amit legutoljára hallgattam – mondja Reszegi László.

Nagy Dóra

Tartalommenedzsmentet tanít a Szegedi Tudományegyetemen, mellette heti egyszer rádiózik. Zenei újságírással is foglalkozik, Budapesten a Zeneipari Hivatalban szintén oktat, s még mindezek tetejébe fesztiválokkal, koncertekkel, illetve zenekarokkal dolgozik együtt. A mindössze 32 éves Reszegi László azt mondja, szerencsére nem igényel sok alvást, de az idővel, bizony, sokszor bajban van – írja a haon.hu újságírója, Nagy Dóra.

A lakásban egy óriási, majdnem plafonig érő, nyitott, fehér polcos szekrényhez vezetett, melyen katonás sorrendben s kategorizálva állnak a CD-k, kis- és nagylemezek, DVD-k, Blu-ray-lemezek, valamint a 7–9–10–12 inches vinyllemezek, no és a kazetták. Megmutatott egy 8-track (8 sávos) szalagos kazettát, ami igazán a retró hangulatot idézi, ezt követően pedig húsz évet visszaugrottunk az időben, méghozzá Hajdúnánásra…

A rockzenei gyökerek

1999-re datálható, amikor ráuntam a menő, pop main­st­ream zenékre, amik mentek a tévében és rádióban. Nekem unalmas, túl felszínes dalok voltak. Aztán idősebb ismerőseim révén veszélyesebb vizekre eveztem, s Korn-, Deftones- vagy Nirvana-, illetve a „kötelező” Tankcsapda-dalokat kezdtem hallgatni

– idézte fel a rockzenei gyökereket Laci. Mint mondja, otthon nem nagyon voltak eredeti zenei kiadványok, esetleg pár kazetta utazott velük az autóban.

A család megvette az első minihifijét, amihez három CD-t vásárolt: egy Vangelis-válogatást, egy örök klasszikus ABBA-lemezt, valamint harmadikként a The Beatles Let It Be című albumát.

A brit zenekar az alapja mindennek az én zenei világomban, őket tartom a legfontosabb zenekarnak, amely valaha létezett, és az ő hiányuk óriási veszteség lenne a társadalomnak.

Ott nyílt fel a szemem, hogy mennyivel jobb érzés úgy hallgatni egy lemezt, hogy megvan eredeti kiadásban, s el lehet olvasni a dalcímeket, hogy ki szerezte a zenéket vagy hol vették fel az albumot, s ez mind-mind információ az albumról. Nagyon érdekesnek találtam már akkor – részletezte lelkesen Laci.

Fotó: Nagy Dóra

Beszélgetésünkkor mérhetetlen alázattal és szenvedéllyel magyarázta a zene s az információk fontosságát, s folyton odaszaladt a polcos, fiókos szerényhez, hogy mutassa, miről is beszél.

Nekem ezek a hírek adják a teljességet a zenéhez, az, hogy mindent megtudok a kiadott lemezről

– mondta, s egy történettel illusztrálta, nem ő az egyetlen, aki érdeklődik a háttérsztorik után.

Egy barátommal futottam össze a napokban, aki arról panaszkodott, hogy neki akkor tetszene a Spotify, ha lenne infóleírás a dalokról, amit akkor éppen hallgat. Sokszor kapok CD-ket ajándékba, s az egyik ilyen alkalommal az amerikai énekes-zeneszerzőnek, Stevie Wondernek a lemeze akadt a kezembe, s kiderült, hogy az egyik dalában az Oscar-, Golden Globe- és hétszeres Grammy-díjas amerikai zenész, énekes és dalszövegíró, Prince gitározott. S ha azt a dalt a Spotify-on hallgatod, akkor nem derül ki, hogy ő is részese volt a számnak – magyarázta Laci. Hozzátette, az információnál is fontosabb, hogy a dalok együtt alkotnak egy lemezt, egy albumot, aminek adtak egy külső megjelenést, ami összhangot teremt.

Jobban szeretem, amikor az előadók sokat akarnak adni, valami kézzel foghatót, és nem csak felteszik a dalokat az internetre

– mondta.

Nincs egyedül

A közösségimédia-szakember nagyon sok személlyel ismerkedett meg az évek alatt, s mindezek hasznára is váltak, hiszen a gyűjteménye az internetnek köszönhetően (is) folyamatosan gyarapszik.

Mindig is ismertem olyan embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én. Például a Nirvana In Utero című albuma sokféle kiadásban szerepel a polcaimon, hisz mindegyik más valamiben. Tartalmilag ugyanolyanok, külső eltérések azonban mégis adódnak. Az internetnek köszönhetően pedig rájöttem, hogy nem biztos, hogy baj van velem, mert rengeteg olyan embert találtam, akik ugyanazt csinálják, mint én, sőt, még nagyobb a gyűjteményük, mint az enyém. Jó érzés tudni, hogy ha Amerikából vagy Japánból szükségem van egy lemezre, akkor tudok szólni egy ott élő ismerősnek, ő pedig nekem szól, ha valamilyen magyar kiadvány kellene

– fogalmazott.

Fotó: Nagy Dóra

Van egy weboldal, egy nagy zenei adatbázis, ahol lényegében minden kiadvány minden verziója szerepel. Ezek alapján lehet tudni, mennyi készült belőle, mennyire számít ritkaságnak, amit keresek. Egy előadó minél népszerűbb, annál nagyobb példányszámban készülnek nagylemezei. Sokan ismerik a Nirvana Nevermind című albumát, amiből például Németországban számtalan készült, de magyar kiadásból nagyon kevés létezik – magyarázta Laci, közben sorra vette elő, s mutatta, milyen különlegességek rejtőznek a polcokon.

A Nine Inch Nails szövetanyagú dobozban található dupla CD-jére nagyon sokat vártam, több évet, mire sikerült találnom egy bontatlan példányt. Szintén ennél a zenekarnál maradva, az első kislemezének angol sorszámozott CD-verziójából 2500 készült a világon. S ezt lehet, akkor sem tudnám megszerezni, ha lenne rá pénzem. Ki kell várni, ez olyan, mint a türelmes horgászat

– tette hozzá.

Személyre szabottan

A polcon sorra vettük, melyek azok a zenekarok, amelyeknek a legtöbb lemeze megtalálható a gyűjteményben.

Csaknem 200 darab eredeti kiadvány, s van köztük gyárilag bontatlan vagy amit már újrafóliáztam, plusz a díszdobozos lemezek. The Rolling Stones-, Foo Fighters-, Korn-, Deftones-, majd az egyik legfontosabb, a Nine Inch Nails-albumok, amiket a komplexitásuk miatt mondanám kiemelkedőnek. Ez a zenekar volt rám a legnagyobb hatással, számomra a legizgalmasabb és a legérdekesebb zenét játsszák

– mutatott a lemezekre.

Aztán következtek a Marilyn Manson-lemezek, majd egy kisebb Metallica-gyűjtemény, s végül a Nirvana.

999-ben az első album, amit saját pénzemből, 965 forintért megvettem, az egy Nirvana-kazetta volt, a Kálvin téren. A Nirvana beütött 12 évesen, a The Beatleshez szerintem túl fiatal voltam – mondta Laci, aki nem mellesleg egy fehér „Fame” feliratú pólóban fogadott, ami David Bowie és John Lennon Fame című közös dalára utal.

A lemezek közt kutatva megemlítette, hogy külföldön s itthon is sok koncertre jár, de az külön érdem, ha beszélgetni is tud az előadóval.

Sokat jelentenek a dedikált albumok, főleg, ha személyesen tudtam megszerezni. Nagyon büszke vagyok a Mike Garsontól kapott dedikálásra, aki a Nine Inch Nails egyik albumán zongorázott jó néhány dalban. Egyébként ő David Bowie zongoristája volt, s az egyik szólókoncertjén sikerült vele beszélgetnem, s még a zongorakottáját is nekem adta

– büszkélkedett Laci, kezében szorongatva a relikviát.

Évforduló

Az általános iskola hetedik osztályában már igazi Nirvana-rajongó volt, igaz, akkor azt mondták neki, kinövi.

A Nirvanának van egy olyan ereje, hogy ha szerették az emberek gyerekkorukban, akkor még mindig a szívükben melengetik. Továbbá, minél többet olvastam róla, azt éreztem, még mindig van ebben a sztoriban egy csomó minden. Pár napja is vásároltam egy Nirvana-CD-t, de tele van a fejem azzal, mit fogok még venni. A zenei látóköröm nagyon széles, viszont a magja megmaradt a Nirvana körül. Kurt Cobain halálának 25 éves évfordulója tiszteletére ősszel szeretnék valamit összehozni – árulta el Laci.

Fotó: Nagy Dóra

Gondoltam, úgy a legegyszerűbb megtalálni a Nirvana-rajongókat, ha elindítok egy oldalt, főleg úgy, hogy a közösségi médiával foglalkoztam már akkor is. Jó kis közösség alakult ki az évek folyamán, sőt, az oldal okán kerültem kapcsolatba a Universal kiadóval, mely néhány évente kiad Nirvana-koncertfilmeket, újdonságokat vagy évfordulós lemezeket, amikről hamar értesülök

– mondta Laci, s azt is megtudtuk tőle, hogy még a magyar Nine Inch Nails- és Foo Fighters-rajongói oldalakat is ő kezeli, melyeken érdekességeket és saját írásait osztja meg az adott témában.

A Tankcsapda tisztelgése

Reszegi László – számos teendője mellett – kezeli a debreceni rock atyjainak, a Tankcsapdának a Facebook-oldalát. Megtudtuk, hogy Lukács Laci is nagy rajongója az egykori amerikai Nirvana zenekarnak. Az 1995-ös Az ember tervez című albumukon a sokak által ismert Egyszerű dal című zenében Kurt Cobainről is megemlékeznek: „Meg az a srác, akit már te is láttál, / És tudtam jól, utálja magát, / De mégse hittem volna, hogy a végén / Előveszi a pisztolyát.”

Továbbá, az 1996-os Eleven című első koncertalbumukon a Negative Creep című dal egy Nirvana-szám, amit feldolgoztak.

Borítókép: tele a polc zenei kincsekkel. Reszegi László kezében a Nine Inch Nails egyik lemeze

Ezek is érdekelhetik