Adelaide-ből az Outbackbe

2020.01.14. 10:39

Ausztráliába vezetett a Hazajáró útja (videó)

Mintegy 120 ezer magyar gyökerű ember él itt, akiket a történelem kényszere vagy a kalandvágy indított útnak.

Fotós: Szucs Csaba

Minél távolabb kerül az ember a hazájától, annál inkább érzi ellenállhatatlan vonzását. „Más föld, más ég, más táj, más nép” fogadja messze idegenben. De vannak idők, amikor bármennyire is nehéz, menni kell.

A hazajáró meg már csak olyan, hogy ahol magyarok élnek, oda előbb-utóbb el kell látogasson.

Legyen az egy rejtett zuga a Kárpát hazának, vagy akár a lehető legtávolabbi: a „Terra Australis Incognita” – az ismeretlen déli földrész. A legkisebb, legalacsonyabb és legszárazabb kontinens, egyben Földünk legnagyobb és legősibb táját hordozó szigete: Ausztrália. Elszakadva a többi szárazföldtől, páratlan, ősi élővilágot őrzött meg. És bizony, annyira elbújt a déli féltekén, hogy a fehér ember csak a 18. században telepedett meg az „ötödik kontinensen”. Azóta is csupán 25 millióan élnek itt, közülük mintegy 120 ezer magyar gyökerű ember, akiket a történelem kényszere vagy a kalandvágy indított útnak.

Az M5 kulturális csatorna szombati Hazajáró című műsora a diaszpórát járó útja során Ausztráliába is elért. Mert ahogy hangoztatják, a magyarok után, ha kell, a világ végére is elmennek.

Elsőként Dél-Ausztrália szövetségi államának földjére léptek, amelynek népessége főként a székhely, Adelaide körül tömörül.

A Torrens-folyó torkolatánál 1836-ban alapították Adelaide városát, ami mára, mint Dél-Ausztrália állam fővárosa, több mint 1 millió 200 ezer embernek otthont adó klasszikus nagyvárossá nőtte ki magát.

Kenyeres Oszkár és Jakab Sándor műsorvezetők a több ezresre duzzadt magyar közösség legújabb nemzedékének képviselőjével, Czár Lászlóval találkoztak előszőr, aki hivatásának tekinti, hogy az éteren keresztül magyar hangot sugározzon. A megmaradást Adelaide-ben több intézmény segíti, ilyen a magyar klub, amelyben rádió is működik.

Czár László elmondta – Én mindig nagyon sokat kaptam Magyarországtól, és azt gondolom, hogy így tudok valamit visszaadni, hogyha erősítjük a magyarságot, és büszkén mondhatom, hogy itt sok magyar szervezet van. Iskola, egyházi szervezetek, különböző klubok, úgyhogy engedjétek meg, hogy most meghívjalak titeket, és kicsit körbe vezesselek titeket itt Adelaide-ben.

Mindig és mindenhol a magyarság fontos lelki bástyáját jelentették a tér és idő felett álló egyházak. Az 1952-ben – Fazekas László atya vezetésével – alakult Regnum Marianum Katolikus Közösség már több mint hat évtizede a magyar hívők oázisát jelenti a hatalmas Ausztrál sivatagban.

A mostani plébánost egyelőre nem találjuk itthon, de a közösség titkára, Révész Erzsébet szívesen mesél a Regnumról: A Közösség nagyon nagy összetartó erő volt, annak idején. Egy igazi kapocs volt, mert akik idejöttek akkor, nem tudtak Magyarországgal egyáltalán érintkezni. Az egyedüli család, ami volt nekünk, az a többi magyar volt. Akik idejöttek, elszakadtak Magyarországról, ezek egy se jött volna ki magától, ha nincs a háború, egy se került volna ide. Úgyhogy nekik nagyon fontos volt, hogy valahogy megőrizzék azt, ami otthon volt, egy kicsit belőle.

Beszélgetés közben megérkezik a plébános, Horváth László ferences szerzetes is, aki már odakint született és a műsorban elmesélte az útját és az ő „Ábrahám helyzetét”.

Osziék útja elvezetett adelaide-i református egyházközséghez is, ahol bérelt templom ad otthont a magyar iskolának, a cserkészetnek és a kaláris néptánccsoportnak.

Ahogy a magyar iskola vezetője, Nagy Mária Magdolna mondja, fontos hivatásuk, hogy a gyerekek otthon érezhessék magukat idekint is.

Kéthetente, szombatonként van magyar iskola. Együtt járnak cserkészkedni, és cserkésztáborba. Forgószínpad-szerűen dolgoznak. Aki ma cserkészkedik, az a következő héten majd táncol, vagy éppen magyart tanul. Habár ausztrál közegben élnek, mindannyiunknak nagyon fontos a magyar nyelv, és magyar kultúra. És mindenki önkéntesen dolgozik. Azt mondják, jutalmunk az, hogy tehetik.

Az iskolában úgy szól a magyar dal, úgy ropják a táncot, mintha nem is lehetetlenül távol lennének az Óhazától...

A globalizáció kihívásaival küzdő diaszpóra közösségek megerősítésére indította el Magyarország a Kőrösi Csoma programot, melynek ösztöndíjas fiatalja, a felvidéki Palcsó Anna minden fronton segíti a helyi közösségek munkáját.

A stáb az Athelstone-i temetőbe is ellátogatott. Ott nyugszik többek között Horthy hadseregének egykori főparancsnoka, aki 1944-ben rövid ideig hazánk miniszterelnöke volt, Lakatos Géza. Apja nyughelyénél találkoztak fiával, Lakatos Kálmánnal. Kálmán elmondta, hogy apjának rettentően hiányzott Magyarország.

A fiúk, hazajáróhoz méltó módon, megmászták a város fölött szerényen, de mintegy 800 kilométer hosszan húzódó Mount-Lofty-Flinders Ranges hegylánc tetejét. A Mount Lofty kilátójából nézhettünk szét a hatalmas városra és környékére.

Végül megígérték, hogy mielőtt még hazatérnénk, azért megnézik Ausztrália keleti partvidékét is...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!