Marc Surer szerződés nélkül vezetett Bernienek a Brabhamnél!

Fotók: Varga András

BMW junior pilóta volt ő is a 70-es években, de a bajor márka önálló gyártóként nem akart beszállni a Forma-1-be. Legendás svájci elődök után aztán ő is végül a tűz közelébe került, és kipróbálhatta magát a Forma-1-ben. Jo Siffert és Clay Regazzoni örökébe lépni amúgy is nehéz, pláne ha az embernek hazájában még autóversenyzésre sincs lehetősége. A Forma-1-ben túlélt egy hatalmas balesetet, de Hessen Rallys szerencsétlenségben odaveszett navigátora Michel Wyder, és csodával határos az, hogy ő megúszta csonttörésekkel illetve égési sérülésekkel. Rally autóba csak 15 évvel később mert csak visszaülni. Ma már a Forma-1 szakkommentátora, 1996 óta van a szakmában. A Red Bull Ringen azonban újra volán mögé ült, de előtte interjút adott nekünk.

Vámosi Péter: Talán nem is volt annyira egyszerű a 70-es években svájciként autóversenyzővé válni. Nálad hogy kezdődött el ez a dolog?
Marc Surer: Elmentem Németországba. Csak gokarttal versenyeztem Svájcban, és miután megnyertem a bajnokságot, azt gondoltam, hogy most már versenyautót akarok vezetni. És mit ad Isten, pont ide jöttem az Österreichringre, és Jim Russellnek volt itt egy iskolája Formula Ford autókkal, ez egy versenyző képző volt. Ebben vettem részt, és meg is nyertem azt. Volt egy német bútorkereskedő, aki szintén hobbiból végigcsinálta ezt, és annyira mély benyomást tettem rá, hogy azt mondta, vesz nekem egy Formula Vee-t. Így történt. Tehát először Svájcból Németországba mentem versenyezni, mert otthon ez már lehetetlen volt.

VP: Sikerült is eljutnod a Forma-1-ig, 1979-ben az Ensignnél mutatkozhattál be. Mennyiben volt más az akkori királykategória?
MS: Több Forma-1-es autó volt, legalább 30. Lényegében azonban nem változott. Akkor is pénzt kellett felhajtani, ahogy manapság is a versenyzéshez. Nekem szerencsém volt, mert Teddy Yip meghívott tesztelni, majd utána közölte, hogy mehetek náluk egy versenyt. Így sikerült betennem a lábam ebbe a közegbe, egy évvel később pedig szerződést tudtam kötni az ATS-sel.

VP: 1981-ben azonban mégis visszatértél az Ensignhez, sőt az volt az egyik legjobb Forma-1-es éved is...
MS: Így igaz, visszatértem az Ensignhez, az autó jó volt, de nem volt pénzünk. Szerencsém volt, mert az esőben a Michelin gumikkal mentünk, mindenkinek ugyanilyen volt. És így akár egy lassabb autóval is borsot lehetett törni a nagyok orra alá.

VP: Később a Brabham pilótája lehettél 1985-ben, az volt az F1-es pályafutásod legjobb éve. Milyen volt Bernievel dolgozni?
MS: A legnagyobb probléma az volt, hogy a Brabham autó állandóan tönkrement. Mindig amikor már az első háromban voltam, valami elszállt. Ez elég szomorú, mert ez egy nagy lehetőségem lett volna, ha azonban tönkremegy valami, nehéz bizonyítanom azt, hogy mennyire is lennék jó. A Bernievel való közös munka? Volt egy megállapodásunk, és csak kezet ráztunk, ennyi. Nem volt semmi szerződés, egy kézfogás szentesített mindent, tehát a pénzdíjak elosztását, hogy mennyit kapok a versenyzésért, egy vacsora alatt átbeszéltük, hogy miképp legyenek a dolgok. A végén kézszorítás, a pénz meg mindig pontosan megérkezett. Soha nem volt a Forma-1-ben ilyen csapatfőnököm, aki ennyire precízen fizetett volna!

VP: Mondhatjuk talán, hogy a legnagyobb sikered a Forma-1-en kívül Spa-Francorchampsban érted el, 1985-ben, a 24 órás versenyen...
MS: Nos, szerintem meg inkább Brands Hatch 1985, ahol Sennát is megelőztem és már a második helyen mentem, de pár körrel a vége előtt tönkrement a turbóm, és kiestem.

VP: A Forma-1 mellett rallyztál is, hasonlóan, mint később Robert Kubica. Szerinted érdemes elengedni a Forma-1-es versenyzőket más szériákba is, vagy túl kockázatos?
MS: Az én időmben 14 versenyhétvégéből állt egy Forma-1-es szezon. Mindig is inkább kiscsapatoknál versenyeztem, ahol nem volt tesztlehetőség, így elég sok időm maradt, otthon voltam. Fiatalként azonban versenyezni akarsz. A rallyt pedig mindig is szerettem, nagy rajongója voltam. Ezért is kezdtem bele. Az egyik szervező kérdezte mindig, hogy lenne-e kedvem télen versenyezni, és én meg mondtam, hogy "Persze, miért is ne?" És aztán beindult ez is, ami rengeteg örömöt okozott. Manapság már, így hogy 21 versenyhétvége van, ez már nem megy, lehetetlen lenne. Egy ilyen dologhoz idő kell, és komoly előkészületek. A rally nem egyszerű.

VP: A Forma-1-et is végül egy rallys baleset miatt kellett befejezned, amikor Forddal mentél. Láttad esetleg a "Group B" rövidfilmet? Mintha hasonló történetről szólna...
MS: Persze láttam, és kicsit talán igaz is, mindabból ami ott volt látható. Ezek voltak a leggyorsabb rally autók, és tudom, hogy végeztek kísérleteket. Nulláról százra 5 másodperc alatt képesek voltak felgyorsulni... földúton! Gondolj csak bele! Nagyban mész az erdőben azt hiszed, hogy biztonságosan a földúton... és 5 másodperc alatt már csúszik az autó, ez egyszerűen bestiális! A felfüggesztés meg nem volt olyan jó, mint manapság. Ha manapság ránézel egy autóra, beszéltem erről Latvalaval is pár napja, pont szóra kerültek a felfüggesztések. Repülsz, beállítod a kormányt, és amint landolsz, nem pattog el, semmi. Csak megérkezel, és már haladhatsz is tovább. A mi időnkben nagyobbat repültek az autók egy-egy bukkanó után (mutatja kézzel) , azok teljesen más idők voltak. Ma már sokkal jobbak az autók ilyen téren.

VP: Vannak tervek arra vonatkozóan, hogy visszaépítenék az eredeti Österreichringes nyomvonalat is itt. Mit gondolsz erről, lenne értelme a Forma-1-et arra is ráereszteni?
MS: Jelenleg ez a pálya a legrövidebb a versenynaptárban, ez látható az időeredményekből is. Jó lenne persze, ha egy kicsit hosszabb lenne, de azt nem tudom, hogy miképp akarják mindezt kivitelezni a bukóterekkel meg ilyesmivel. Az komoly nehézséget okozhat majd nekik.

VP: Vissza Svájcba! A Formula E-t már emlegetik, hogy esetleg visszatérne az országba, de lehetséges az, hogy esetleg hamarosan lesz épített versenypálya is ott?
MS: Volt már egy próbálkozás a parlamentünkben egy indítvánnyal, de leszavazták. Ezt eléggé butaságnak tartom, mert egy versenypályát pont biztonságos vezetési oktatásra is lehet használni. Ezért rossz döntés az, hogy egyszerűen ezt lesöpörték az asztalról. Lehetne vezetéstechnikai tréningeket tartani, és nem csak sportolóknak. Már csak azért is jó lenne, mert akkor sima úrvezetők kitombolhatnák magukat a pályán, és akkor legalább nem közúton veszélyeztetnének másokat, főleg a motorosok.