Öntözzünk, de hogyan?

A kertekben ujjnyi repedések jelzik, hogy kiszáradt a talaj. Öntözni kell. Hazánkban csak a XV. században kezdtek öntözni, leginkább a kertekben. Megyénkben a városellátó kertészetek a Gyöngyös és Perint patakok partján alakultak ki. Az öntözéssel hatással vagyunk a talaj szerkezetére és levegő-háztartására. Az öntözés után gondoskodni kell a morzsás talajszerkezetről is. Az öntözővíz hőmérséklete akkor a legkedvezőbb, ha csaknem megegyezik a levegő hőmérsékletével. Ha lehetőségünk van rá, egy napig tároljuk a vizet, és csak utána, este öntözzünk.

Az öntözésnek több formája ismert. A barázdás öntözésnél a víz a növénysorok közötti barázdákban folyik szét. Sávos csörgedeztetésnél a víz az esés irányában csörgedezik, és közben áztatja a talajt. Permetező (esőztető) öntözésnél a víz porlasztva kerül a talajra, jelentős párolgási veszteséggel. Kannás öntözésnél rózsával vagy anélkül juttatjuk ki a vizet. A csepegtető öntözést korszerű, üzemi méretű, intenzív gyümölcsösökben alkalmazzák.

A sekélyen gyökerező, vízigényes növényeket kétnaponta öntözzük, és a közbeeső napokon lazítsuk a talajt. Általános szabályként fogadjuk el, hogy ritkábban, de nagyobb mennyiségben juttassuk ki az öntözővizet.

Az öntözővízzel együtt végezhetünk tápanyag-utánpótlást. A kereskedelemben kapható műtrágyák, tápoldatok kijuttathatók az öntözővízzel. A tápanyag és a víz - így együttesen - jelentős hatással vannak a termés mennyiségére és minőségére.