Harmatos gyarmat

Az élete egy részét 56-os emigránsként külföldön töltő, a rendszerváltás után hazatérő dr. Róna Péter (aki Amerikában egyebek mellett volt a kereskedelmi minisztérium munkatársa és bankigazgató is) a Vas Megyei Munkaadók és Gyáriparosok Szövetségének januári válságfórumán már előrevetítette a forint mélybe zuhanását. Az ELTE címzetes professzora ittjárta óta számtalan, egyebek mellett a Gyurcsány Ferenc által összehívott gazdasági fórumon is világosan beszélt a válság okairól, a kilábalási lehetőségekről, de szavai nem találtak meghallgatásra sem ott, de más politikai körökben sem. Azzal együtt sem, hogy mondandóját érdemben még senki sem cáfolta.

Hogy világos elképzelései ellenére miért is nem veszik figyelembe a mondanivalóját?

Nos, erre is választ ad keretes írásunk, itt viszont nézzük, hogy mit is tart a jelen helyzetről, a kormány, a Reformszövetség és Bokros Lajos elképzeléseiről, illetve, hogy a válságból való kilábalás érdekében mit, s hogyan tenne a professzor.

Róna Péter érdeklődésünkre először is azt hangsúlyozta, hogy az idő sürget, a nemzetközi szervezetek és pénzintézetek segítsége ugyanis csak ideig-óráig teszi kezelhetővé bajainkat. Eme kegyelmi állapotban két sürgető feladat akad, egyrészt ki kellene találnunk, hogy miként tudjuk stabilabbá tenni a magyar gazdaságot, másrészt, hogy miként is küzdjük le magát a válságot. A napvilágra került elképzelések Róna Péter szerint e két kérdést nem szerves egységként kezelik. A Reformszövetség csomagja és Bokros elképzelései például a fogyasztás csökkentésével a nemzetgazdaság további visszaesését hoznák, s még tovább mélyítenék a válságot, jelentősen növelnék a munkanélküliséget, és nagy valószínűséggel negatív hatással lennének a forint árfolyamára. A kormány csomagja kevéssé lenne ilyen hatással, ugyanakkor viszont nem is teremtené meg azt a feltételrendszert, amely a nemzetgazdaság egészét megbízhatóbb alapokra helyezné.

Hogy mi lenne a jó megoldás?

Bokros Lajossal ellentétben Róna Péter nem gondolja, hogy mindenhez egyszerre kellene hozzányúlni, szerinte a lépcsőzetes változtatás lenne az előremutató. A költségvetés kiadásainak - az említett programokban is szereplő - határozott lefaragása Róna Péter szerint is szükséges, a megtakarított pénzt azonban adócsökkentés formájában nem juttatná vissza a vállalatokhoz, hanem a felszabaduló forrásokból államilag irányított, közmunka jellegű munkahelyteremtő programokat indítana. Elővenné tehát a Roosevelt nevéhez fűződő New Deal-t, amely az állam direkt szerepvállalását jelenti a gazdasági szférában. Szerinte ez az egyetlen, történelmileg is igazolt kiút a válságból, nem véletlen, hogy mostanság Amerikában és Nyugat-Európában is ennek szellemében születnek a döntések.

- A neoklasszikus közgazdaságtan egyik alaptétele, hogy a privát szektornak kell odaadni a pénzt, és az majd tudja, hogy mit csináljon vele. Nos, ez van, amikor beválik, és - lásd az utóbbi időszak történéseit - van, amikor nem - közölte Róna Péter, hozzátéve: nálunk az utóbbinak van több esélye. Nemzetgazdaságunk több mint a fele ugyanis multinacionális cégek ellenőrzése alatt áll, s hogy ezek a vállalatok mit csinálnak az adóreform által felszabadított forrásokkal, az nem magyar, hanem globális kérdés. Könnyen előfordulhat például, hogy a pénzt nem hagyják itt, hanem az aktuális fejlesztési stratégiájuknak megfelelően, mondjuk a koreai terjeszkedésüknél használják fel. A multik által gyarmatosított nemzetgazdaságunknak elenyésző a belső tartalma, a magyar gazdaságpolitikának így először is azt kellene meghatároznia, hogy milyen irányban mozduljunk el, miben akarjunk világszinten versenyképesek lenni. Róna Péter szerint adottságaink révén itt a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a környezetvédelmi ipar és a gyógyvizekre alapozott turizmus kerülhet szóba. Az állami kiadásokból megtakarított pénzből ezeken a területeken kellene központi, infrastruktúra-fejlesztési programokat indítani. Ez megmozdítaná a gazdaságot, s amikor a konjunktúra jelei már látszódnának, akkor léphetnénk tovább, s lehetne megváltoztatni az adórendszert, vagy bevezetni az intézményi reformokat.

Róna Péter szerint azonban a gazdaság beindítása mellett más feladatok is sürgetnek. Ezek egyike, hogy fel kellene számolni a társadalom egyre jobban érzékelhető kettészakadását, amit többek közt a szélsőséges szervezetek megerősödése is jelez. A Reformszövetség és a Bokros Lajos által elővezetett gazdaságpolitika hátráltatná ezt, s e szempontból a kormány által tervezett lépések is csak semlegesek.

Emellett az országnak az adósságspirálból is ki kellene kerülnie. Róna Péter főként a lakosság devizában való el-adósodottságát tartja veszélyesnek, a forint esetleges további leértékelődésekor ugyanis sokan nem tudnák fizetni a részleteket, a bankok pedig így bedőlnének . A közgazdász szerint e problémára az lenne a megoldás, ha a kereskedelmi bankok mérlegéből egy állami jelzálogbankhoz kerülnének át a devizahitelek, és az azokat finanszírozó források is. Az említett jelzálogbank e forrásokat különböző swap műveletekkel devizából forintra, mindent összevetve tehát a deviza-hiteleket forint-hite-lekre váltaná. Minden bizonnyal kemény tárgyalások folynának arról, hogy az állami jelzálogbank milyen árfolyamon vegye át a hiteleket, Róna Péter szerint azonban a kereskedelmi bankok sem bánnák, ha megszabadulhatnának eme - mára igencsak jelentős kockázattal bíró - portfólióiktól.

Ez esetben a gyenge forint sem jelentene már komolyabb veszélyt, sőt némely határ menti régiókban a fokozódó szlovák és osztrák bevásárló-turizmus miatt még segítené is a válságból való kilábalást.