Az almafa betegségei

A házikertekben legnagyobb területen az almafák találhatók.

Járványszerűen terjedő és nagy károkat okozó betegség az almafavarasodás. A kórokozót a tünetek alapján ismerjük fel. Nyirkos, csapadékos, 10 foknál magasabb tavaszi hőmérsékleten megindul a szaporítóképletek kiszóródása és a fiatal levelek megbetegítése. A leveleken a halvány foltok fokozatosan barnulnak, görbülnek, száradnak, majd lehullanak. A gyümölcs deformálódik, berepedezik, és idő előtt termését veszíti a fa. Előfordul, hogy csak késő nyáron történik a fertőzés, és ilyenkor a tünetek raktározáskor fejlődnek ki. A varas alma fán maradó része rosszul tárolható, és nem piacképes. A betegség a lehullott, fertőzött leveleken telel át. A kórokozó számára a hűvös, csapadékos idő kedvező. 2008-ban többször alakult úgy az időjárás, hogy nehéz volt védeni az almát a gombabetegségtől, ezért nagy mennyiségű szaporítóképlet telelt át. A fajták fogékonysága is változik. A Golden fajtakörbe tartozó almák kevésbé ellenállók.

A védekezés a talajra lehullott levelek összegyűjtésével és megsemmisítésével kezdődik. Fontos a lemosó permetezés. A bordóilé felismerése (1885) óta a kórokozó ellen réztartalmú készítményeket alkalmazunk. A betegség meg-előzésére különös gondot kell fordítani. Ahol a lemosó permetezés elmaradt, a zöldbimbós fenológiai fázisban még eredményesen alkalmazhatjuk a réztartalmú készítményeket. A továbbiakban már csak rézpótló szerekkel dolgozzunk. Vásárolhatók érintőleg ható (kontakt) és felszívódó készítmények. Kiváló a lombvédelme, és kimagasló a gyümölcsfertőzöttséget hatékonyan elhárító strobilurin ható-anyagot tartalmazó kombinációnak. A szüret előtti - befejező - permetezéseket érintőleg ható gombaölőkkel végezzük. Az eredményes védekezést leginkább az alkalmazás időpontja, nem pedig a vegyszer hatóanyaga befolyásolja.