Az almafalisztharmat

A növényeket károsító gombákat vízigényük szerint két csoportra osztjuk. Vannak nedvességet kedvelő kórokozók, mások száraz, meleg időben fertőznek. A növényfajon belül a fajták fogékonysága is változik. Az áprilisi nyárias, csapadékszegény időjárásban - a Jonathan fajtakörbe tartozóknál - az almafalisztharmat erős mértékű előfordulását tapasztaljuk. Az almafalisztharmat a rügyeket, bimbókat, leveleket, virágokat fertőzi. A leveleken, hajtásokon lilás elszíneződés, később fehér penészbevonat látható. A gyümölcsön a bőrszövet parásodása indul meg. A termés értéke csökken.

Harmonikus tápanyag-ellátottság mellett a betegség könnyebben kezelhető. A védekezés a fajta megválasztásánál kezdődik. Vannak fogékony és ellenálló fajták. A télvégi metszés nélkülözhetetlen. A lisztharmatos hajtásokat, gyertyákat el kell távolítani. A lemosó permetezést a fogékony fajtáknál célszerű kéntartalmú szerrel elvégezni. Régen a lisztharmat ellen kizárólag kéntartalmú szereket használtak. Ilyen volt a mészkénlé más szóval a kaliforniai lé. A kén ma is meghatározó a lisztharmatgombák ellen, de korszerűbbek a kénpótló, felszívódó készítmények.

Az almafalisztharmat ellen több permetezőszert engedélyeztek. Az érintőleg ható, nem felszívódó (kontakt) szerek csak ként tartalmaznak. A kénpótló szerek közé tartozó penkonazol, difenokonazol, miklobutanil, tiofanát-metil stb. hatóanyagú készítmények alkalmasak a lisztharmat és varasodás elleni együttes védelemre. Járványveszélyes időszakban a védekezést 7-10 nap múlva ismételni kell. Átlagos évjáratban - a fogékony fajtáknál - 6-7 alkalommal szükséges permetezni a lisztharmat ellen. A szüret előtti utolsó védekezéseknél térjünk vissza a hagyományos, érintőleg ható, kéntartalmú készítményekhez.