Hogyan védekezzünk a károsító pajzstetvek ellen?

A kaliforniai pajzstetűt hazánkban 1928-ban találták meg a kámoni faiskolában. A második világháború idején szaporodott és terjedt el. A soktápnövényű kártevő nem válogat a fásszárú növények között. A kifejlett tetű és lárva egyaránt károsít. Szívogatása révén a növényen és gyümölcsön élettani zavarok keletkeznek. A súlyosan fertőzött fáknál a pusztulás mindig fentről lefelé történik, és csúcsszáradás következik be.

A kárkép alapján könnyű a kártevőt felismerni. A beteg fák ágain, vesszőin hamuszürke, réteges, lekaparható bevonat található, amely az élő és elhalt pajzsok tömege. A gyümölcsön kerek, pirosodó lázfolt jelzi, hogy megtelepedett a kaliforniai pajzstetű. Elterjedésének kedvez a sűrű lombkorona és a párás, meleg időjárás. Évente két nemzedéke van, de ezek nehezen különíthetők el. Az első június elején, a második nemzedék lárvakelése augusztus első felében kezdődik, és szeptember elején tetőzik. A lárvaalakban telelő kártevő a hideget jól bírja.

Télen végezzük el a fák metszését, tisztítását. Az idős fáknál keletkezett kaparékot semmisítsük meg. A fák magasságát úgy korlátozzuk, hogy azok a tenyészidőszakban permetezhetők legyenek. A gondosan metszett, tisztított, szellős fa kora tavaszi lemosó permetezését végezzük el nyugalmi állapotban, vagy rügypattanáskor. Az első védekezéskor olaj-, kéntartalmú, vagy a kettő kombinációjával készült szerekkel permetezzünk. A tenyész-időszakban további védekezésre van szükség. Az első nemzedék ellen június közepén és végén, a második ellen augusztus közepén és végén kell permetezni. Az 1960-as évekig a nikotin volt a leggyakrabban használt készítmény. Napjainkban a szintetikus piretroidok valamelyikével váltogatva permetezzünk. A védekezések tervezésénél számoljunk az élelmezés-egészségügyi várakozási idővel.