Ami a léthez kell

A létminimum küszöbérték, amely biztosítja a magánháztartásokban élők számára a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény – a társadalom adott fejlettségi szintjén megszokott, alapvetőnek minősülő – szükségletek kielégítését. Kiszámításának alapja az úgynevezett élelmiszer-normatíva, mely az Országos Élelmiszer- és Táplálkozástudományi Intézet által összeállított élelmiszerkosár. Ez az egészséges táplálkozás jellemzői mellett figyelembe veszi az életkori sajátosságokat is. A létminimum végeredményben az élelmiszer-normatíva körüli értékben az élelmiszert fogyasztó háztartások összes személyes kiadásának havi átlagos értéke.

Az egy főre számított átlagos érték 2011-ben havonta 83 ezer 941 forint volt, ami az egy évvel korábbi érték 106,6 százaléka.

A létminimumértékeket aktív és nyugdíjas háztartásokra is meghatározta a KSH. Tavaly a tipikusnak tekinthető (két aktív korú és két gyermek) háztartás létminimumértéke 243 ezer 429 forint volt havonta, míg az egyszemélyes nyugdíjas háztartásoké 75 ezer 547 Ft. A létminimumértékek meghatározásának 2011. évi, 1720 háztartást felölelő állománya 501 ezer háztartást, ezekben egymillió 140 ezer személyt, havi átlagban 77 milliárd 329 millió Ft fogyasztási kiadást reprezentál. Így az egy hónapra vonatkozó átlagos létminimum- érték 154 ezer forint/háztartás volt. Az 1-2 személyes háztartások egy főre jutó értékei az átlagosnál nagyobbak, a többszemélyeseké kisebbek. Az utóbbiak esetében a „rugalmatlan kiadások” több személyre oszlanak szét, a kisgyermekek fogyasztása a felnőttekénél kevesebb.

A létminimum nem jelent feltétlenül szegénységet, hanem egy olyan jövedelmet, amely lehetővé teszi az alapvető szükségleteken túli igények kielégítését. Magyarországon 2010-ben a szegénységi küszöbérték 59 ezer 441 forint/hó volt. Ennél alacsonyabb jövedelemből a népesség 12,3 százaléka élt.