Gazdaság

2017.05.22. 17:40

Fagy és esők után veszélyt jelenthet a peronoszpóra: így védekezzünk!

A 16. héten váratlan "vendég" kopogtatott ültetvényeinken hajnali fagy köpönyegében, hólepelbe bújtatva növényeinket. Ez a szőlősgazdák rémálma ilyenkor, fakadás után.

Dr. Márkus Antal

Idén is korai volt a fakadás az enyhe, szinte mediterrán március után, a szőlő hajtásai a 16. hétre már elérték (fajtától függően) az 5-10 centiméteres nagyságot. Nem vigasz számunkra, hogy országszerte hasonló a helyzet, mint megyénkben, sőt északkeleten jóval kedvezőtlenebb. Ilyenkor viszont mondhatjuk, hogy "elvált az ocsú a szemtől": ugyanis a kimondottam szőlőnek való történelmi borvidékeken jóval kisebb a kár. Ahol szintén kár jelentkezett, az a területek, hegyek úgynevezett szoknyája, az alsó, laposabb részei, ahová eleink még véletlenül sem telepítettek volna szőlőt! Ma a dombok, hegyek legfelső részeiről eltűnt a szőlő, egyre inkább húzódik le az alsó, könnyebben művelhető területekre, lemondva ezzel a várható kiváló minőségről is.

Ezt a változást hozta magával a kézi munkaerő és a dolgozni akarás csökkenése, a gépesítés igényének előtérbe helyezése mellett. Évről évre egyre kevesebben vállalják ezt a szép, de "hátat görbítő" munkát. A most elfagyott területrészeken, tőkéken újra fog hajtani a növény másod- és rejtett rügyei segítségével, de itt minőségi hozamot ne várjunk. Az új hajtásokat éppen a jövő reménye érdekében meg kell védenünk a levélbetegségektől, amelyek közül most is a peronoszpórát emelném ki.

Óriási eső előtt a gencsapáti szőlőhegyen: ez az időjárás volt a meghatározó a tavasz folyamán, sőt havazott is Fotó: Mehlhoffer Tamás

Hazánkban 1881-ben észlelték a betegséget, amely a 2010-es, csapadékban bő évben szinte az egész országban járványt okozott fajtától, környezeti tényezőktől, a szőlő fejlettségi - és főleg az ültetvény - állapotától függően: 50-100 százalékos mértékben.

Legelőször Bordeaux környékén figyelték meg és írták le, s az itt bevált (réztartalmú) permetezőanyagot nevezik bordói lének!

Megfigyelések szerint évtizedenként egy-két alkalommal alakul ki járvány. Igen komoly volt a helyzet 1965-ben, 1987-ben, 1995-ben és 2010-ben is. Az, hogy ez a tízévenkénti egy-két év egymás után, vagy több év kihagyással következik be, nem jelezhető előre.

A fajtanemesítők is próbálkoztak ún. rezisztens vagy toleráns fajták nemesítésével (Zala gyöngye, Bianka, Pölöskei muskotály) - kevés sikerrel.

Előbbre kell lépnünk majd nyáron a zöldmunka alaposabb elvégzésében! Úgy gondolom, hogy a szőlő zöldmunkáit (hajtásválogatás, fattyazás, levelezés, csonkázás) folyamatosan úgy kell elvégeznünk, hogy a fürtök már kialakulásuktól a szüretig lehetőleg napsütésben, szellős, levegős helyen legyenek! Szakmai követelmény, hogy a permetezéseinket előzze meg a zöldmunka, amelynek fő célja, hogy a permetlé-behatolás és -borítás minél tökéletesebb legyen a levél mindkét oldalán. Elődeink a háti permetezővel végzett munka során a szórófejjel bele is nyúltak a szőlő levelei közé, jól megforgatva azt, hogy a levél mindkét oldala védve legyen.

Ma a modern, nagyüzemi, szállítólevegős gépekkel, valamint a háti, motoros permetezőkkel sokkal könnyebb dolgunk van, de korábban fel sem merült, hogy a zöldmunkát ne végezték volna el.

Műtrágyahasználatunkban a nitrogén dominál, amelyből általában kijuttatjuk a megfelelő adagot (inkább többet), és a többi tápelem elmarad vagy relatíve kevés. A vegyszeres kezelések időpontja és azok gyakorisága döntő a csapadékos években. Nem lehet a több éve bevált sablonok szerint 7-14 naponkénti fordulóval megmenteni a növényeket. A kritikus időszakokban négy-öt naponként permetezni kell. Nem elég a kontakt- és a csak felszívódó szerek használata sem, ott a siker, ahol a két hatóanyagcsoportot folyamatosan és együtt használjuk. Ne gyógyítani akarjuk növényeinket, hanem előzzük meg a fertőzést!

Döntő a szerek fajtáinak megválasztása: a klasszikus kontaktszerek mellett (a réz különböző vegyületei, valamint a mankoceb, metiram, folpet) és az azokkal együtt adott azoxistrobin, zoxamid, pirimetanil, piraklostrobin és triadimenolos kombinációk voltak a legjobb hatásúak, mint például a folpetnek bentiavalikarb-izopropilos kombinációja is.

Fontos a szerek és a víz mennyisége, hiszen aki mindig százalékra állítja be az oldatot, annak nem mindegy, hogy kétszáz litert vagy annak többszörösét juttatja ki. A szerekből a hektáronkénti dózist mindig ki kell adni!

Fontos az előrejelzésen alapuló szaktudás és a naprakész információ is, amely szintén eldöntheti a sikeres védekezést. Nagy segítséget nyújthatnak a Vas Megyei Növényvédelmi Kamara, valamint a gyártó cégek szakemberei is.

A peronoszpóra az amerikai szőlőfajtákon (Ampelopsis qinquefolia) évszázadok óta megtalálható volt. Észak-Amerikában 1834-ben ismerték fel. A XIX. század első harmadában fordult a figyelem a betegségre, amikor is a nemes szőlőfajtákat kezdték Amerikában telepíteni. Ekkor az ún. európai szőlőre "kapott rá" (Vitis vinifera), és óriási pusztítást végzett. Európába az 1840-es években került be, amikor is amerikai hibrideket hoztak a filoxéra (szőlőgyökértetű) elleni védekezés gyanánt. Sikerült is megszabadulni utóbbitól, de megkaptuk a peronoszpórát.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!