Gyérítsük a fürtök körül a leveleket a szőlőben!

Megyénket sem kerülte el az elmúlt harminc év alatt az a változás, amely szinte világszerte jellemezte a kertészeti kultúrákat (kert, szőlő, gyümölcs): területük rohamosan csökkent. Ezek a növények jelentős kézimunkát igényelnek, és még a mai modern eszközök mellett is vannak olyan feladatok, amelyek nem nélkülözhetik a hozzáértő és dolgos kezeket, melyekből sajnos egyre kevesebb van. Megyénk csaknem 17 ezer hektár területe (1980-as adat) mára mintegy 6 ezer hektárra csökkent, ez több mint 60 százalékos változás.

Míg a szántóterületünk mindössze 7 százalékkal lett kevesebb, addig a kert 73 százalékkal, a szőlő 39 százalékkal csökkent harminc év alatt.

Gyümölcstermő területünk az 1980-as évben 4752 hektár volt, mára ez a terület 54 százalékkal csökkenve nagyjából 2183 hektár. Az akkori 21 ezer tonna gyümölcstermésünk 12-13 ezer tonnára apadt, tehát itt a változás -40 százalékos. Ez azt jelenti, hogy a négytonnás átlagtermés hat tonnára növekedett, tehát mindenképpen intenzívebbé vált a termesztésünk, a gazdáink pedig egyre jobban megtanultak termelni. Az ültetvények területe, művelésmódja is az intenzitás irányába mozdult el jelentősen, hiszen a 2000-es években soha nem látott gyümölcstelepítések történtek - állami támogatás segítségével - a megyében is, mely ültetvények most éppen javakorabeliek és szakmai odafigyelés, optimális növényvédelem és talajerő- gazdálkodás mellett nagy hozamok elérését teszik lehetővé. Az idei évünk a termelés külső körülményeit tekintve és Magyarország más területeivel összehasonlítva még mindig szerencsésnek mondható. Elkerülték megyénket az időjárási anomáliák. Kisebb fagykár volt itt is az almában, valamint a csonthéjasok egy része "megfázott": a szép virágzás után nagy volt a gyümölcshullás, de volt termés, főleg kajsziból sok, bár ez a piaci árakban nem köszönt vissza.

Hamarosan kezdődik az almaszedés a gála fajtakörrel, de szépen színesedik a jonagold és a jonagored, ahol a várakozási idők figyelembevételével javaslom a mankocebes vagy rezes /rézhidroxid, rézszulfát/ kezeléseket elemi kénnel kiegészítve vagy a tetrakonazol használatát. Az alma és körte tárolási betegségeinek széles köre ellen nyújt megoldást a boszkalid+piraklostrobin kombinációja, mely egyben zöldítő hatással is rendelkezik, és mindössze hét nap a várakozási ideje. Az erősen atkás ültetvényeknél a fenpiroximát ható-anyagot, míg molykártevők ellen a spinozad használata javasolt.

A szőlőkben a zöldmunkák közül a fürtök körüli levelek gyérítése folyamatos, hogy a napsütés érje a fürtöket, szellősebb legyen a lomb, így egy eső után gyors a felszáradás. Jól látható, hogy a sűrűbb lombozatú töveknél maga a növény is próbál védekezni, a belső levelek sárgulnak, elszáradnak, azokat ki kell szedni a fürtök körül.

Sok év átlagában általában augusztus 20-a körül szoktuk az utolsó permetezéseket elvégezni (a fehér fajtáknál). Lisztharmat ellen az elemi kén mellett a meptildinokap vagy a miklobutanil+quino-xífen kombinációt javaslom. Peronoszpóra ellen az almánál már javasolt rezes, valamint a rézoxiklorid+cimoxanilos és mankocebes kezeléseket, bár az utóbbi várakozási ideje hosszú; a molykártevők esetében a klórpirifosz vagy az indoxikarb is bevethető. Ne feledkezzünk meg a szürkerothadásról sem, mely megyénk ültetvényeiben az utóbbi három évben jelentős fürtkárosodást okozott! Itt a rövid élelmezés-egészségügyi várakozású idejű (hét nap) iprodiontól (csemegeszőlő) a 21 napos pirimetalinon át a 28 napos boszkalidig nagy a választék.

Aktuális feladatunk lesz a szüret után a gyomirtások elvégzése is, melyre a glifozát hatóanyag mellett az oxifluorfen és a flazaszulfuron anyagokat, esetleg kombinációjukat javaslom. A július végi két-három hetes esős és fényben szegény periódus alatt az addigi több száz órás napsütéses előnyünk még tovább emelkedett, így a természet legalább egy héttel előbbre tart. Szép, egészséges a szőlő, az alma, ízekben, illatban és cukortartalomban gazdag. A szőlőnél savakban szegényesebb hozamot várunk.