A szárazborsó termesztéséről

A borsó a legkiválóbb beltartalmi paraméterekkel rendelkező növények egyike. Termésátlaga nagy ingadozásokat mutat, de hektáronként 2 tonnát átlagos termesztési viszonyok között is el lehet érni. Kedvező évjáratban magas szintű termesztéstechnológia mellett ezt az átlagot jelentősen növelni is lehet. Elővetemény-értéke is magas. Rövid tenyészidejű növény, a talaj tápanyag- és vízkészletét nem zsarolja ki. A gyökérzetén élő hasznos baktériumoknak köszönhetően megköti a levegő nitrogénjét, amiből akár 20-50 kilogrammot is hátrahagy az utónövénynek.

Márciusban vethető, nem érzékeny a hidegre, a kikelt növény a mínusz 5 fokot is elviseli. Fejlődéséhez kedvező a mérsékelten meleg időjárás. Vetésre zsizsiktelenített, csávázott vetőmagot használjunk. Keléskor madárkár ellen célszerű védeni a vetést. A borsótermesztésre lehetőleg jobb minőségű területeket jelöljünk ki. Elsődleges szempont, hogy a talaj nedvességtartalma ne ingadozzon, ezért legjobb a középkötött talajokat előnyben részesíteni. A borsó nem kerülhet maga után 5 évig, ellenkező esetben a kórokozók jelentős terméskiesést okoznak. A borsó vegyszeres gyomirtására vetés előtt és vetés után is szükség van. Kártevők és kórokozók tekintetében is vannak ellenségei, ezért ezek megjelenésére és az ellenük való védekezésre is fordítsunk figyelmet. A betakarítás idejét a szemek száradtsága határozza meg. A magborsó akkor érett, ha a növény nedvességtartalma 20-25 százalék, a hüvelyek, a magvak kemények, és 18-20 százalék nedvességtartalmúak. A száraz magborsót egy és két menetben is betakaríthatjuk. Kétmenetes betakarításnál rendre vágjuk, és egy-két nap után helyben csépeljük. Az egymenetes betakarítás akkor jöhet szóba, ha az érés egyöntetű. A zöld magszínű fajtáknál törekedni kell az egymenetes betakarításra. A túlérett borsó erősen pereg, ezért az időbeni betakarításra nagy figyelmet kell fordítani. A borsó szalmáját célszerű állatokkal feletetni.